Tandíj: csak az időpont kérdéses

Magyar Bálint múlt hét végi kijelentése szerint megkerülhetetlen a felsőoktatási modernizáció keretében a tandíj bevezetése. Bár az oktatási miniszter még aznap igyekezett finomítani szavait, felvetése heves politikai és szakmai vitát eredményezett.

Munkatársainktól
2004. 02. 03. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Pontosan nem lehet tudni, hogy az oktatási tárca miként képzeli – ahogy Magyar Bálint fogalmazott – „a tandíj bevezetésének problémájának” megoldását, annyi azonban valószínű, hogy a diákoknak 2005-ig nem kell fizetniük a felsőoktatásban való részvételért. A miniszteri és az államtitkári nyilatkozatok azonban ebben a kérdésben sokszor egymásnak ellentmondóak: Mang Béla helyettes államtitkár irodájából úgy értesültünk, hogy 2006-ig érvényben marad a tandíjmentesség.
A tárca névtelenséget kérő illetékese lapunknak elmondta: hosszú távon semmiképpen nem lehet mellőzni a tandíj bevezetését. Rámutatott arra, hogy a tanulók családjának egy része minden nehézség nélkül ki tudná fizetni a tandíjat, persze – tette hozzá – a rászorultsági elvnek itt is érvényesülnie kellene, ezért nyilván a jövőben is lennének szép számmal olyan hallgatók, akik térítésmentesen tanulhatnának. Megjegyezte, az SZDSZ-es vezetés ezt a megoldást tartaná „társadalmilag igazságosnak”.
A Draskovics Tibor kijelölt pénzügyminiszter által bejelentett takarékossági csomag 11,8 milliárd forintot vonna el az Oktatási Minisztériumtól, ám Magyar reményei szerint sikerül olyan megoldást találni, amely nem terheli tovább a felsőoktatási intézményeket. Ezzel szemben a Népszava arról számolt be: a demográfiai apály miatt pár év múlva a felvettek száma kétharmadára csökken, ezért az intézmények gazdálkodásának biztosítása érdekében hosszú távon az államilag finanszírozott képzésben részt vevőknek is tandíjat kell majd fizetniük.

Sió László, a Fidesz oktatási tagozatának vezetője lapunknak elmondta: átgondolatlan az a prognózis, amely pusztán a demográfiai adatokból kiindulva próbálja a következő évek felsőoktatási hallgatóinak számát megbecsülni. A felsőoktatásba jelentkezők között ugyanis folyamatosan emelkedik a második, harmadik diplomájukat megszerezni akaró fiatalok száma – magyarázta a politikus. Szerinte a felsőoktatásba jelentkezők számának stabilizálását szolgálhatja az is, ha az állam az ösztöndíjrendszer, a tandíjmentesség, a diákhitelrendszer működtetésével a szerény anyagi lehetőségekkel rendelkező családokból származó fiatalok számára is lehetővé teszi a tanulást. A tandíj bevezetése nem indokolt – véli a képviselő. Úgy látja, éppen a diákhitel rendszerének szétverése és az általános tandíj-kötelezettség bevezetése vezet a jelentkezők számának csökkenéséhez.
Felmerült az egyetemek és főiskolák kht.-vá szervezésének gondolata is a modernizációs reform keretében. Sió szerint ez nem oldja meg a felsőoktatási intézmények finanszírozási problémáit. Állítja: nincs ok-okozati összefüggés a kht.-szerű működés és a tandíj bevezetése között sem.
A Népszava különböző forrásokra hivatkozva a tandíjbevezetés másik indokaként arról írt, hogy a diplomaszerzés jól megtérülő befektetés az egyénnek, ezért méltányossági okokból ezt meg kellene fizetniük a hallgatóknak. Oktatási szakemberek ezzel szemben arra hívják fel a figyelmet: nemcsak az egyénnek, de a társadalomnak is érdeke, hogy minél több diplomás legyen az országban, ami által nő a versenyképességünk.
Magyar Bálint múlt pénteki sajtótájékoztatóján arról is beszélt, hogy a felsőoktatási rendszerben megjelenő diákok csaknem fele költségtérítéses képzésre megy, és az összes hallgatói létszám mintegy harmada így is fizet a tanulmányaiért. A költségtérítéses hallgatói rendszer kiépítése azonban egyfajta bővítése volt a felsőoktatásnak, mivel a diákhitel bevezetésével megnyílt azok előtt is az út, akik elvéreztek a felvételiken.
Az állam a költségvetés keretében meghatározza, hogy hány hallgató képzését finanszírozza képzési típusonként. A 2004-es államilag finanszírozott hallgatói keretlétszámot 62 ezer főben állapították meg. Ezekre a helyekre elsősorban felvételi vizsgák révén biztosíthatnak maguknak helyet a jelentkezők. Akik a felvételiken nem jártak sikerrel, azok költségtérítéses képzés keretében jelentkezhetnek az intézményekbe, így maguknak kell finanszírozniuk felsőfokú képzésüket, de ebben segíti őket az előző kormányzat alatt kialakított diákhitel-konstrukció. A diákhitelt mindkét képzési típusban részt vevők egyformán igénybe vehetik.
Barthel-Rúzsa Zsolt, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) elnöke úgy fogalmazott: amennyiben a Draskovics- megszorítások érintik majd a felsőoktatást, minden lehetséges és törvényes eszközzel tiltakozni fognak ellene, az aláírásgyűjtéstől a tüntetésig. Hozzátette: a HÖOK már magát a tandíjat sem tudja elfogadni, mivel nem lehet a hallgatókat ennél tovább terhelni.
***
Tandíjtörténelem. Az esetleges tandíjbevezetés kérdése a rendszerváltozás óta a közélet állandóan visszatérő témája. A Fidesz még 1989-ben egy kedvezményes hitelkonstrukció kidolgozásához kötötte a tandíjbevezetést, amelyet végül három év múlva, Kupa Mihály akkori pénzügyminiszter írásban is garantált. A tandíjat végül Bokros Lajos, a Horn-kormány pénzügyminisztere vezette be 1995-ben. A szocialista kabinet döntésével 1998-ig évente mintegy kétmilliárd forintot tudott megtakarítani a költségvetésnek. Az Orbán-kormány egyik első intézkedése a tandíjfizetési kötelezettség eltörlése volt.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.