Tökéletes tájkép

A L Á M E R Ü L T A T L A N T I S Z O M

Törcsvár, amely Brassótól délkeletre, körülbelül 30 kilométerre található, egyike a középkori Magyarország legszebb, legépebb és legérdekesebb régi várainak. Az elém táruló látvány meglepett, de ez semmi ahhoz képest, amilyen lelkesedéssel Orbán Balázs ír róla: „Az annyi viszontagságot átélt, anynyi ostromot kiállott, s annyi hadsereget maga alatt elvonulni látott törcsvári vár ma már egészen kivénült az időből s elveszté teljesen minden hadászati fontosságát; védelmet ma már nem nyújt, legfölebb az emlékezet vonul sziklaormon büszkélkedő bástyái közé, melyek a midőn a vidék festőiségének emelésére szolgálnak, egyszersmind a történész előtt, az események személyesítőiként jelennek meg, elbeszélni az itt lefolyt hadi tényeket és harci eseményeket; melyeknek ha szálai itt-ott megszakadnak, a régésznek fennmarad még tanulmányoznia a múlt időknek kőbetűit, s az, aki egy ős romban nem egy hideg omladozó faltömeget, hanem az események kőbe vésett emléklapját keresi: bizonnyal tisztelettől áthatott kebellel, s mélyen megilletődve közelítend Törcsvárhoz.”
Törcsvár háromszor újult meg. Az első erődítmény még Szent László idején épült, s feladata volt a kunok és besenyők betörései ellen biztosítani a szorost. De úgy látszik, hogy a székelyek minden erőfeszítése ellenére a kunok lerombolták a várat. Amikor II. Endre 1211-ben a Barcaságot a német lovagoknak adományozta, azok szintén észrevették a hadászati fontosságú helyet, felépítették újra az erősséget. De a király kiűzette a német lovagokat, s a magyar sereg lerombolta az épületet. A harmadik várat sokáig Ujvárnak (novum castrum) nevezték. „Építtette pedig e várat Nagy Lajos királyunk 1377 táján azért, hogy az oláhországi vajdák Erdélybe való beütését meggátolja. A vár azonban önmagában még nem volt elégséges a határszél biztosítására, ezért Nagy Lajos követte Szent Lászlónak példáját, s az Ujvár védelmére és a határszél biztosítására székelyeket telepített ide. A Nagy Lajos alatt épült törcsvári vár már csak a rendelkezési körébe tartozó nagy véderő miatt is egyike volt a legtekintélyesebb királyi váraknak, amelynek a király által kinevezett két várnagya volt.” Az egyik a várat oltalmazta, a másik pedig minden valószínűség szerint a határőrtelepek kormányzatát vezette, valamint a vámok kezelése is az ő hatásköréhez tartozott.
Az ország őrszemeként és védtornyaként működött vár valóban festői helyen fekszik, ezt tanúsíthatom. Ezért is érthetünk egyet az elragadtatással és lelkesedéssel író Orbán Balázzsal abban, hogy e hely „valóban egy középkori lovagvár elhelyezésére van teremtve; olyan az, hogy ha ott várat nem találnánk, méltatlankodnánk rajta, mert a különben igen gyönyörű tájnak nagy csorbáját éreznők; itt azonban a sziklaoromra – mellyel a természet áttorlaszolta a haza útját – a hazát aggodalmasan féltő honszeretet oda helyezte a nélkülözhetetlen várat és így tájképünk kiegészített és tökéletes”.