A kurdoké az egyetlen iraki közösség, amely teljes mértékben támogatta az amerikai megszállást. Mostanában azonban egyre elégedetlenebbek amiatt, hogy az oly várva várt megszállók nem adtak nekik teljes önrendelkezést, és nem hagyják, hogy elűzzék azokat az arabokat, akiket még Szaddám Huszein telepített Kurdisztánba. Úgy érzik, szép lassan elveszítik az ellenőrzést az olajban gazdag északi nagyvárosok, Moszul és Kirkuk térsége felett, s immár arról beszélnek, hogy az elűzött elnök országlása alatt nagyobb autonómiát élveztek.
Az Öböl-háború, azaz 1991 óta, amikor Szaddám Huszein visszavonta katonáit a területükről, és térségüket repülési tilalom védte Huszein napalmjától és mérgesgáz-bombáitól, a kurdok gyakorlatilag valóban sikeresen igazgatott mini államot működtettek. Az iraki kurdok rendkívül szerencsések voltak a Szaddámot megdöntő tavalyi rövid háború során is. Washington második frontot nyitva a török támaszpontok és a török katonai támogatás felhasználásával északról akarta megtámadni Irakot. A kurdok hevesen tiltakoztak, az amerikaiak azonban nyugalomra intették őket. Ekkor utasította el a török parlament az amerikai kérést, Bush pedig nem bízott eléggé a kurdokban ahhoz, hogy megnyissák e frontot. Mikor a Huszein-rezsim összeomlott, a pesmergák megrohanták Moszult és Kirkukot. A kurdok ezt az első lépésnek tekintették azon az úton, hogy megtorolják a korábbi etnikai tisztogatásokat. Vezetőik azonban túl gyorsan irányították haza a kitelepített kurdokat, és a felszabadulás első pillanataiban elűzték az arabokat. Az amerikai katonák beavatkoztak az arabok védelmében, de tartottak a kurdok és a türkmének összecsapásaitól is, ezért megszállták a vitatott területeket. Közben sokan visszatértek az elűzött arabok közül. Mindez ádáz etnikai viszályt vetít előre. A kirkuki és moszuli türkmének és arabok félnek. Nem véletlen, hiszen tavaly több kisebb, ám véres összecsapásba keveredtek a kurdokkal.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
