Amikor decemberben a lengyel és a spanyol, illetve a német és a francia álláspontok merevsége miatt Brüsszelben összeomlottak az Európai Unió alkotmányozási tárgyalásai, a brit delegáció csendes elégedettséggel szemlélte az eseményeket. Az utóbbi két évtizedben, főleg Margaret Thatcher miniszterelnöksége alatt, éppen a britek ellenállása miatt bukott meg a legtöbb kezdeményezés a kormányközi konferenciákon. Nem véletlen tehát, hogy Blair a tárgyalásokon most is a hagyományos brit „oszd meg és uralkodj” stratégiát követte. Míg a védelempolitikában kiegyezett Chirackal és Schröderrel, addig a szavazási súlyozásnál Miller és Aznar álláspontját támogatta.
Nagy-Britanniában 2005 első felében valószínűleg általános választásokat tartanak, és a Blair-kormánynak nem érdeke, hogy választási kampánya egybeessen az esetleges európai alkotmány ratifikációjával. A torykra éppen az ellenkezője igaz, a napról napra erősödő konzervatívok igen jelentős politikai tőkét kovácsolhatnának az EU-vita újraélesztésével, hiszen a felmérések azt jelzik, hogy a lakosság mintegy kétharmada euró- és unióellenes.
A munkáspárti kormány egyelőre élesen visszautasít bármilyen népszavazási kezdeményezést az ügyben, szerintük az Egyesült Királyság alkotmányos tradíciói alapján az ilyen jellegű nemzetközi szerződéseket a parlamentben kell ratifikálni. A népszavazás mellett azonban 2004 elején többpárti lobbicsoport alakult, amelyben az ellenzéki konzervatívok mellett a liberálisok, a kisebb skót és walesi nacionalista pártok, valamint több mint ötven munkáspárti honatya is támogatja a kezdeményezést. A népszavazási lobbicsoport felkérésére elkészült felmérés azt mutatja, hogy a lakosság 88 százaléka akar referendumot az európai alkotmányról. Gisella Stuart munkáspárti képviselő tehát nem véletlenül vallja azt, hogy a kabinet akkor lenne igazán bátor, ha kiírná a népszavazást, és végiggondolt kampánnyal megnyerné azt. Stuart véleménye az, hogy ezzel az esetleges sikerrel Blair tényleg felsorakozhatna a német–francia tengelyhez Európa szívében, és csökkenthetné a kontinens országainak bizalmatlanságát a britek Európa-pártiságát illetően.
Ez idő alatt a konzervatívok új elnökük irányításával jóval pragmatikusabb Európa-politikát követnek. Michael Howard igen gyakran egyeztet a kontinens konzervatív vezetőivel is. A toryk tisztában vannak ugyanakkor azzal is, hogy Blair túlzottan „európai” a brit szavazók nagy részének, és egy átgondolt kampánnyal sok voksot lehet elvenni tőle. A belpolitikai botrányoktól meggyengült brit miniszterelnök a közeljövőben könnyedén újra politikai aknamezőn találhatja magát az európai népszavazás kérdésében. A Times publicistájának szavaival élve „ha a választók egyetértenek Michael Howarddal, aki szerint Blairt Irakkal kapcsolatos és más ügyekben kifejtett politikája miatt meg kell fosztani hatalmától, azt könnyedén megtehetik a jövő évi választásokon”.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
