Vitákkal övezett szoboravató

Több mint kétezer rozsnyói és környékbeli magyar gyűlt össze szombaton a város bányászmúzeumának parkjában, hogy részese legyen egy nem mindennapi eseménynek, a közel háromméteres, bronzból készült Kossuth-szobor harmadszori leleplezésének.

A hányatott sorsú szobrot 1945 óta a múzeum kazánházában tárolták, s az 1989-es bársonyos forradalom óta szinte évente fogalmazódott meg felállításának a kérdése, eredménytelenül. Csak tavaly tört meg a jég. Kardos Ferenc, Rozsnyó polgármestere szeptemberben terjesztette a városi képviselők elé a javaslatot, hogy a múzeum parkjában állítsák fel újra Kossuth szobrát, s a kezdeményezést az önkormányzat egyhangú szavazással elfogadta. A szombati avatási ünnepségen részt vevő Bugár Béla parlamenti alelnök, az MKP elnöke éppen ezt a tényt emelte ki beszédében, hiszen nem szabad elfelejteni, hogy a rozsnyói önkormányzati testület a legutóbbi helyhatósági választások óta szlovák többségű.
A szobor felállítása az egyhangú önkormányzati döntés ellenére megosztotta a városka lakosságát – nemzetiségre való tekintet nélkül. A szlovákok és a magyarok többsége az önkormányzattal egyetértésben örömmel nyugtázta, hogy megoldódott a hányatott sorsú, egyébként nagyszerű művészi alkotás, köztéri szobor sorsa. A szlovákok egy kisebbik része – a Matica Slovenskába tömörülők – viszont tiltakoztak a szobor felállítása miatt, nyilatkozatukban Kossuthot olyan szlovákellenes politikusnak minősítették, aki „személyesen felelős” a szlovák nemzetébresztők üldözéséért a forradalom és a szabadságharc idején, ezért „felháborítónak” tartják, hogy a város mégis emlékszobrot állított neki. Az önkormányzat döntését elutasító magyarok pedig „megalkuvásnak” tartják, hogy Kossuth szobrát nem az eredeti helyére, a város Fő terére állították fel, hanem egy „félreeső” helyen, a múzeum parkjában.