Adós, fizess!

Örömódát zengett államadósságunk rekordszintű hiányáról Medgyessy Péter miniszterelnök a befektetői tanács ülésén. Szerinte nem is olyan rémes a helyzet, mint azt az ellenzék állítja, s politikai kampányt űz belőle. Sőt, ezen a téren a maastrichti kritériumokat is teljesítjük. Egyébként meg az uniós tagállamokban sem példa nélküli, ha egy ország ily mértékben eladósodik. Mielőtt a nyugati közösség jelenlegi tagjai irigyelni kezdik hazánkat, a bukott angyalt, ahogy Magyarországot becézik a fejlett világban, továbbá elemeznénk a kormányfő kijelentését, álljon itt a Magyar Nemzeti Bank (MNB) friss, tegnap közzétett adatsora. A jegybank kimutatása szerint hazánk államadóssága 1375 milliárd forinttal nőtt röpke fél esztendő alatt, így összesen 45,7 milliárd euróra emelkedett tavaly. Magyar pénzben számolva tehát 11 425 milliárd hazánk államadóssága. Az MNB ugyancsak tegnap tette közzé a 2003-as mérleghiányt is, amely elérte a 6,488 milliárd eurót. A vonatkozó jelentés jóval nagyobb hiányt mutat az előzetes számokhoz képest; hiszen ez a GDP-hez mérten 8,7 százalékot tett ki; korábban a nyolcszázalékos küszöb elérése volt a negatív cél.
De vissza Medgyessy beszédéhez. Való igaz, némely adat tekintetében biztatóbb a helyzet, mint pár hónappal ezelőtt volt. Pozitív számokkal szolgál a kivitelről szóló statisztika, ám ez annak tulajdonítható, hogy jól húznak az ipari, külföldi tulajdonban lévő nagyvállalatok. A világgazdaság ugyanis kezd magához térni, így a számunkra fontos német piacról egyre több a megrendelés. Az építőipar is jobb helyzetbe került, a kép viszont csalóka: nem a hazai vállalkozások pozíciója javult, hanem az Ausztriából áttelepülő, a mieinknél sokkal tőkeerősebb cégek akarják betömködni a szektor tátongó lyukait. El kell ismernünk azt is: a forint napról napra erősebb, a pesti tőzsdeindex pedig szárnyal. Előbbivel az a gond, hogy nemzeti fizetőeszközünk több, a kabinet által okozott káoszt volt kénytelen elszenvedni, míg utóbbi változatlanul nem a magyar gazdaság tényleges helyzetét reprezentálja, hanem öt nagy cég részvényforgalmát.
S itt kezdődik az anomáliák sora. Magyarország vesztett tőkevonzó képességéből, olyannyira, hogy a regionális versenyben már csak a nyolcadik helyen állunk. Nem tisztázott, mikor csatlakozunk az eurózónához, no és milyen árfolyamon. Elképesztően pörög az infláció, s akkor még nem szóltunk arról, hogy a Draskovics-csomag áldozatokkal járó tervezete sem „hozza” a számításokat, így idén még újabb megtakarítási, értsd: megszorító csomagra van szükség.
Ám a legnagyobb gondot kétségtelenül az államadósság mértéke okozza. A fentebb említett 11 425 milliárd forintos adat ugyanis egy négytagú család esetében több mint négymilliós adósságot jelent. Még ha ez a fajta számtan baloldali szemszögből a demagógiával is ér fel, a tényen mit sem változtat. Eközben persze Medgyessy Péter a maastrichti kritériumokkal példálózik. Nos, a 2003-as, korábban közölt adatok alapján az államadósság a GDP 59 százalékát érte el; az EU a nemzeti össztermékhez képest csak 60 százalékáig hagyja felfutni ezt, tehát már nem is olyan nagy a különbség.
Mellesleg az összes többi kritériumot, tehát az alacsony költségvetési deficitet, a folyó fizetési mérleg kismértékű hiányát, az infláció visszaszorítását s a felsoroltakból következő valutastabilitást képtelenek vagyunk produkálni. Adós, fizess! – tartja a régi mondás, s ha az államadósság növekedési periódusát megvizsgáljuk 2002-től napjainkig, a kormány felelőssége egyértelműen megállapítható. Így törlesztenie is a kabinetnek kell. Ehhez pedig még a maastrichti kritériumokat sem kell ismernünk.