Euró, de mikor?

Ember legyen a talpán, aki érti a Medgyessy-kormány gazdaságpolitikáját. Miközben ugyanis a miniszterelnök néhány makrogazdasági mutató pozitív alakulása kapcsán biztató jelekről beszél, sőt Draskovics Tibor pénzügyminiszter szerint kifejezetten erős a magyar gazdaság, addig ugyanők – a fentiekkel szemben – óvják hazánkat az euró gyors bevezetésétől. Az uniós pénz meghonosítására ugyanis Magyarország még nincs felkészülve – mondják.
Tehát a kormány továbbra is lebegteti az időzítéssel kapcsolatos döntést, a jegybank pedig várja azt. A halogatás indoka, hogy a kabinet társadalmi párbeszédet ígér ebben a kérdésben; ha ez lezajlik, úgy talán kiderül, hogy mikor temethetjük el a forintot, és fizethetünk itthon euróval. Nem tudni persze, mit ért társadalmi párbeszéd alatt a kormány. Esetleg érdek-képviseleti (?) fórumok bevonását, netán parlamenti vizsgálóbizottság felállítását vagy a szakszervezetek meghallgatását? Ekkora sületlenséget!
Ha ugyanis a Medgyessy-kabinet komolyan venné a korábbi, ráadásul a miniszterelnök által bejelentett 2008-as céldátumot, úgy a konszenzust élvező döntést nem söpörte volna le egy mozdulattal az asztalról hónapokkal ezelőtt… Jegyezzük meg azt is, hogy eddig nem volt olyan ország, amely a saját maga által meghatározott időzítést nem tartotta be. Minduntalan felvetődik persze az alapkérdés, miért is olyan fontos nekünk mielőbb csatlakozni az eurózónához, s elfelejteni a magyar forintot, hiszen az Európai Unióban sem lelkesednek kifejezetten érte. A svédek például teljes mellszélességgel ellenzik az eurózónához csatlakozást, Nagy-Britanniában pedig hallani sem akarnak arról, hogy font helyett uniós pénzzel fizessenek. Ott pedig, ahol már mindent euróban számolnak, például Ausztriában és Németországban, tombol a nosztalgia a korábbi nemzeti valuta iránt.
Nos, ha van miért csatlakoznunk az unióhoz, az pont a közös fizetőeszköz átvétele. Magyarország szempontjából a gyors bevezetés tudniillik pozitívan hat a tőkeáramlásra, a makrogazdasági folyamatokra, arról nem is beszélve, hogy hazánk kötelezettséget vállalt a maastrichti kritériumok teljesítésére. Utóbbi feltételek betartása lényegében az euró meghonosításának alappillére.
Mik is ezek?
Alacsony infláció, minimális költségvetési deficit, s az államadósság sem szökhet fel a bruttó nemzeti termék 60 százalékáig. Ha a felsoroltakat megvizsgáljuk, hamar rádöbbenünk, hogy a Medgyessy-kormány gyakorlatilag semmit nem tud felmutatni. Pontosabban: a kabinet uniós csatlakozásunk előtt bő egy hónappal magas inflációval, egekbe szökő államháztartási hiánnyal és elképesztő méreteket öltő eladósodottsággal büszkélkedhet. Nemhogy az elvárásoknak nem tudunk megfelelni, a helyzet az Orbán-kormány távozása óta egyre rosszabb.
A pénzügyér és a kormányfő eközben úgy érvel, hogy nem szerencsés az euróval kapcsolatos konkrétumokat rögzíteni, mert az kényszerpályára visz bennünket. Így van. Pont ezen az úton haladunk – visszafelé.