Hallgatni arany – tagadni tízmilliárd

A szocialisták kulcsárnoka egyelőre hallgat, most még nem kíván vallomást tenni. A bécsi tömlöcből hosszú volt az út hazáig – elfáradt a szegény gazdag kőmívesinas. Bizonyára sokan vannak az elsikkasztott milliókkal kistafírozott Kulcsár-kuncsaftok között, akik most legszívesebben Kőmíves Kelemenként befalaznák a brókert, vagy bebetonoznák a szó legszorosabb értelmében. Kulcsár Attila a legnagyobb kereskedelmi bank alacsony képzettségű, ám igen magasra nyúló kapcsolatokkal rendelkező igazgatója alkuszként milliárdok útját egyengette a pártholdudvari csókosok számlájára Gyuszi taxis segítségével – most azonban nem alkuszik, inkább hallgat. Mert tudja: hallgatni arany. Fog ő még tagadni is, hiszen tízmilliárd forint sok pénz, pláne, ha mosták is meg sikkasztották is. Még akkor is csillagászati összeg, ha a Medgyessy-kormány mindent megtesz azért, hogy ócsítsa, hogy talán ezzel enyhítse a Kulcsár által okozott kárt, mármint annak reálértékét. Most aztán majd kiderül, hogy beváltja-e – a Kovács László pártelnök-külügyminiszterrel csupán a rendőrségre tartozó kapcsolatot ápoló – Endrényi Éva asszony a Kulcsár telefonjába sugdosott ígéretet, miszerint nem hagyják a szegény fiút benne a…, úrihölgy olvasóinkra való tekintettel, a slamasztikában.
Kulcsár vélhetően megnyugvással állapította meg, hogy a bécsi börtön után nem a baljós hangzású Aradi utcában kvártélyozták el, hanem az őt sokkal szebb reményekkel kecsegtető Gyorskocsi utcában. Ezzel is üzentek a fiúk – gondolhatta, és lelki szemei előtt talán megjelent Puch László szocialista pártpénztárnok tízmilliót érő gyors kocsija, amivel a brittonos kuncsaftok rövidítették meg a szocialista nagytőkésekhez vezető útjukat.

A legendák szerint Dávid Ibolya is megnyugodott: a kamatért meggyötört Kulcsár nem veszett el útközben, most aztán rághatja a körmét, hogy beigazolódjon vádja a nagy szocialista–fideszes közös mutyiról. Mert könnyen előfordulhat az is, hogy a politikus aszszony hitele vész el, ám az MDF közszolgálati médiamutyiját tekintve az már amúgy is régen alma. Most majd tényleg kiderül, igaz, inkább utóbb, mint előbb, hogy valóban aránylik-e a harminc a hetvenhez. Vagy csak a nagyítóval is alig látszó párt elnöke hetvenkedett egyet a Pulitzer-emlékdíjas legendárium által hivatkozott szájhagyomány útján terjedő pletykára hagyatkozva.

Egyébként, ha a politikus asszony nem lett volna a köztársasági
elnöki kegyelmi jogkört is sziklaszilárd jogtudománnyal megregulázó igazságügy-miniszter, senkinek nem akadt volna meg a torkán a Dávid-féle mutyivád.

Szerintünk az a helyes, ha a jobboldalhoz bármilyen módon is köthető politikus vagy holdudvari vállalkozó – ne tagadjuk: van ilyen is – akár csak egyetlen forinttal is bűnös módon gazdagodott Kulcsár alkusz jóvoltából – bűnhődjön, s övezze a Fő utca és az öszszes polgári körös megvetése.

De ha mégis sikerülne csicsergésre bírni a bróker jómadarat, és kiderül, hogy szocialista politikusok támogatásával, segítségével, sőt egyesek javára csalt, sikkasztott, hamisított Kulcsár, akkor a bűntársai csuklóján is kattanjon a bilincs. Még akkor is, ha egy előre hozott választás költségeivel is meg kell fejelnie a büdzsé hiányát a pénzügyminiszternek. Ha hallgatást parancsolnak is a botrányos ügy kulcsszereplőjére, azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy előbb-utóbb nem talál gyógyírt a bűnösök zaklatott lelkiismeretére a magyar bűnüldözés.
A gyalázat nem évül el…