Képeskönyv

Néha csakugyan nehéz megérteni a politikusok magatartását. Semmi meglepő nincs ugyanis abban, hogy az Alkotmánybíróság talált alaptörvénybe ütköző rendelkezést a befektetők és betétesek fokozott védelméről fedőnevet viselő, a köznyelvben helyesen lex Szászként emlegetett jogszabályban. A koalíciós többség szavazataival decemberben elfogadott törvény ellen nemcsak az ellenzék, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) vagy a Gyurcsány Ferenc által az árnyékállamhoz sorolt intézmények tiltakoztak, hanem az EU szervezetei és független szaktekintélyek is hangot adtak szakmai, politikai és alkotmányos aggályaiknak. Borítékolható volt az intés.
Nem könnyű megállapítani, mióta kezeli egyes számú közellenségként a baloldal a felügyeleti elnököt. Bár a demokratikus intézmények között sajátos státussal rendelkező PSZÁF élére az Orbán-kormány idején került Szász Károly, sokáig elkerülték a politikai hullámverések a szervezetet. Sokak szerint azóta vonják kétségbe kormánykörökben Szász lojalitását, hogy egyedüliként megtagadta az adatszolgáltatást a László Csaba által elrendelt törvénytelen adatkimentési akcióhoz. A miniszterelnök emberei aztán megkezdték a lejárató kampányt; eljárásokat kreáltak, adatokat gyűjtöttek, „leleplező” újságcikkeket, tévériportokat gyártottak. Ez csak előjáték volt a nagy küzdelemhez: a PSZÁF-elnök megveretését, majd a Pannonplast-botrány kirobbantását követően frontális támadás indult a felügyelet ellen. Miután kiderült, hogy a hatályos törvények keretei között nincs lehetőség a váltásra, a kormány elővette a B tervet: a jogszabály átírásával, a felügyelet teljes átszervezésével akarta elmozdítani mandátuma lejárta előtt Szász Károlyt.
Az Alkotmánybíróság az államfő beadványára megállapította, hogy a PSZÁF elnöke és helyettese megbízatásának megszűnésével kapcsolatos rendelkezés alkotmányellenes, mert jogbizonytalanságot eredményez. Így éppen a törvény legvitatottabb és a kormány számára legfontosabb része akadt fenn a rostán. De vajon miért hozta magát ilyen helyzetbe a kabinet? Tartok tőle, nem pusztán merő ostobaságból, s a tekintélyvesztés ellenére mégis profitált valamelyest az ügyből. Bár az egész hercehurca megerősítette azt a tényekkel is bőséggel alátámasztható vélekedést, hogy a kormánynak takargatnivalója van a brókerbotrányban, a felügyelet tevékenységét ma már az ügyészségéhez hasonlóan mindenki a politika szemüvegén keresztül szemléli. Megjósolható, hogy Szász Károlyt továbbra is nyomás alatt tartja az MSZP, most éppen a Baumag-botrány ürügyén próbálja a közvéleményt az ügyben vétlen felügyelet ellen hangolni. Ha a történtekből okulva a PSZÁF csak egy kicsit óvatosabb, amikor tevékenysége során kormányköröket esetleg kellemetlenül érintő összefüggésekre bukkan, Medgyessyék máris elérték céljukat. Ráadásul a kormányszóvivő reakciójából kiolvasható, hogy egyáltalán nem tettek le Szász Károly eltávolításáról, s módosított formában újra beterjesztik a most elbukott törvényt.
Nagy ívű közjogi javaslatain gúnyolódva Kuncze Gábor azt vetette a miniszterelnök szemére, hogy nem érti az alkotmányt, mert nincsenek benne képek. Miután néhány képviselő kivételével a most elbukott rendelkezést az úgynevezett SZDSZ is megszavazta, a pártelnöknek azt tanácsoljuk: fogja kézen a kormányfőt, és olvasgassák együtt az alkotmányt. Nincs mit egymás szemére vetniük, felelősségük ebben az ügyben is közös.
A Medgyessy-kormánynak a mostani már a sokadik alkotmánybírósági intője, normális körülmények között, nem rendszerváltó időszakban ez több mint kínos. A történtek felvetik az igazságügy-miniszter alkalmasságát is. Ha aggályai voltak, de nem tudta meggyőzni a kormányt, azért – ha nem voltak, azért. Úgy illene tehát, hogy Bárándy Péter vegye a kalapját.