Már Washington is bírálja Izraelt

Miközben a palesztinok tegnap gyásznapot tartottak, a nemzetközi közösség szinte egyhangúlag elítélte a szélsőséges Hamász szellemi vezetőjének likvidálását. A kezdeti habozás után az Egyesült Államok is bírálta Izraelt a hétfői gyilkos akció miatt.

„Mélységes aggodalommal tölt el bennünket a gázai incidens” – mondta Scott McClellan fehér házi szóvivő washingtoni sajtóértekezletén arra utalva, hogy egy izraeli harci helikopterről kilőtt rakéták kioltották Ahmed Jaszin sejk életét.
A Hamász-vezető megölését követő első reagálásokban washingtoni tisztségviselők még tartózkodtak Izrael nyílt bírálatától, s pusztán nyugalomra intették a feleket. Condoleezza Rice nemzetbiztonsági főtanácsadó például emlékeztetett arra, hogy a Hamász terrorszervezet, és tudomása szerint Jaszin sejk maga is részt vett a terrorcselekmények kitervelésében. Egyúttal visszautasította azt a vádat, hogy Washington tudott volna a sejk megölését célzó izraeli tervről, és zöld jelzést adott volna annak végrehajtására. A washingtoni álláspontban bekövetkezett hangsúlyeltolódás az Egyesült Államok abbéli aggodalmát tükrözi, hogy a történtek után milyen lehetőségek kínálkoznak az izraeli–palesztin válság rendezését célzó amerikai erőfeszítések továbbvitelére.
*
smét bebizonyította az Európai Unió, hogy a palesztin–izraeli válság kérdéskörében kettős mércével mér – írja tegnapi számában a The Wall Street Journal című amerikai lap európai kiadásában, hevesen bírálva az EU Jaszin sejk meggyilkolásával kapcsolatos reagálásait. „Az EU-politikusok ugyanolyan rövidlátóan nyilatkoznak, ahogy megszokhattuk tőlük” – szögezi le a lap vezércikkében.
Minden szélsőséges palesztin vezető Izrael látókörébe került, vagyis támadásának célpontja lehet – jelentette ki Cahi Hanegbi izraeli közbiztonsági miniszter. Mosé Jaalon, a hadsereg vezérkari főnöke a lehetséges célpontok között említette Jasszer Arafat palesztin elnököt, és hasonlóan vélekedett Haszán Naszrallah sejkről, a libanoni székhelyű Hezbollah szervezet vezetőjéről is. Aki bárhol a Gázai övezetben, Ciszjordániában vagy máshol terrorista csoportot vezetett, annak nincs menedék – fogalmazott Cahi Hanegbi újságíróknak nyilatkozva. Mosé Jaalon szintén újságírói kérdésre válaszolva egyenesen úgy fogalmazott, hogy Ahmed Jaszin sejk, a Hamász vezetője után Jasszer Arafat vagy Haszán Naszrallah lehet a következő célpont. Úgy vélekedett, a két palesztin vezető hétfői nyilatkozataiból kitűnik: megértették, hogy mi vár rájuk. Jaalon hozzátette, hogy a hétfőn történtek világos jelzésként szolgálhatnak azok számára, akik kezet emelnek Izraelre: az a végüket jelenti.
Az izraeli Jediót Ahronót című újságban közölt adatok szerint a megkérdezettek 60 százaléka helyeselte, 32 százaléka ellenezte Jaszin sejk megölését. A Maariv című lapban megjelent adatok szerint a megkérdezettek 61 százaléka támogatta a Hamász-vezető elleni támadást. Figyelemre méltó, hogy az izraeliek 81 százalékának véleménye szerint a hétfői csapás nyomán növekedhet a terrorista merényletek száma.
A merénylettel kapcsolatos vélemények sokszínűségét jelzi, hogy a Muzulmán Testvérek nevű szervezet képviselői Egyiptomban kijelentették: az arab kormányok is felelősek Jaszin meggyilkolásáért, hiszen bíztak Saronban, és tárgyalásokat folytattak Izraellel. Palesztinában másképp vélekednek a merényletről. Alig néhány órával a Hamász alapítójának elhunyta után már tíz palesztin család adományozta újszülött fiának az Ahmed Jaszin nevet. Az egyik érintett apa egy palesztin lapnak elmondta: fia alig néhány órával azután jött a világra, hogy az izraeli erők egy rakétatámadással megölték a radikális iszlám mozgalom szellemi vezérét, s ő hirtelen úgy döntött, hogy a gyermeknek az Ahmed és Jaszin keresztneveket adja. Az újdonsült apa hozzátette: „Ahmed Jaszin tovább él minden palesztin, arab és muzulmán szívében.”
Magyarország osztja és jegyzi az Európai Unió állásfoglalását Ahmed Jaszin sejk, a Hamász szélsőséges palesztin szervezet szellemi vezetője megölése kérdésében – jelentette ki Tóth Tamás külügyi szóvivő. Az unió közös külügyminiszteri állásfoglalásában elítélte a sejk meggyilkolását. A nyilatkozat szerint Izraelnek joga van az önvédelemre, ezt azonban nem lehet olyan módon megtenni, hogy az a nemzetközi jogba ütközik – mondta a szóvivő.

***

Kockázatos játszma

Nem lehet azt mondani, hogy Jaszin sejk meggyilkolása előzmények nélkül történt. Már egy hete eldöntötték, hogy a nagy szakállú öregembernek meg kell halnia, miután a tavalyi merényletkísérlet kudarcot vallott. Most nem hibáztak a katonák. A Saron-kormány döntése mégis meghökkentett mindenkit világszerte, annak ellenére, hogy Jaszin sejk feje fölött állandóan ott lebegett a pallos.
Ám lehet, hogy Saron elszámította magát. Bár hivatala a merénylet után nyilatkozatot adott ki, miszerint nincs kapcsolat a gyilkosság és a Gázai övezet tervezett kiürítése között, sokak igen gyanúsnak tartják a „véletlen egybeesést”. A sajtó is naponta foglalkozott az akár áttörésként is értelmezhető kivonulással és azzal, hogy ezt a likudos miniszterek sem támogatták. Saron pedig mindenképp véghez akarta vinni a tervet, ám nem engedhette – főleg az izraeli belpolitikai viszonyok ismeretében –, hogy megalkuvónak tartsák. Saron talán így mutatta meg, nem a palesztin terroristákat ajándékozza meg a Gázai övezettel, hanem saját útján jár. A tervhez való ragaszkodását jelzi az is, hogy Dov Weisglass, a miniszterelnöki hivatal vezetője az amerikaiakat állítólag azzal próbálja rávenni elméletük támogatására, hogy a kiürítés segíthetne Bush elnöknek hivatalában maradni, s lesöpörni demokrata vetélytársa külpolitikát ostorozó érveit. Ezek után igen kínos lesz, ha a következő amerikai elnököt John Kerrynek fogják hívni.
Az események azonban túlmutatnak Gázán. Ahmed Jaszin olyan nagy fogás, amilyet még soha nem sikerült felmutatnia a hadseregnek. A likvidálás kiötlői valószínűleg arra számítanak, hogy a vezető halála tovább mélyíti a szakadékot a Jasszer Arafat vezette Fatah és a szellemi atyját és alapítóját most elveszítő Hamász között. A hatalmi harc ugyanis már az első intifáda, 1987 óta folyik. Egyes vélemények szerint a magát a palesztinok vezetésébe bebetonozó Arafat és szervezete korrupt, merev, ráadásul nem is bíznak abban, hogy az ő útmutatásukkal egy nap valóban szabadok lesznek. Sokak szemében a valódi alternatívát a Hamász jelenti, amely friss erő, s nem veszítette el küldetéstudatát. Emellett támogatják az öngyilkos merénylők családját, iskolákat és kórházakat tartanak fenn, valamint táborokat szerveznek a hozzájuk csatlakozni kívánóknak. Jaszin halálával talán meggyöngült a Hamász, vagy épp ellenkezőleg, a gyilkosság arra indít sokakat, hogy csatlakozzanak hozzá. Így Izraelnek új, szilaj, ám nemzetközileg terrorcsoportként ismert ellenfele lenne, az Arafat-féle, világszerte elismert szervezet pedig vesztene erejéből. A szalámitaktika itt eredményre vezethet. Ám intő jel, hogy a Hezbollah Libanon felől máris támadásokat helyezett kilátásba, s Ramadiban irakiak (!) tiltakoztak a gyilkosság ellen. Azaz fel lehet készülni rá, hogy a merénylet szorosabban összekovácsolta a sorstársakat, mint az utóbbi évek során bármikor.