Tízezer lépés

Ha jól működik a gazdaság, szárnyal a tőzsde. Amennyiben pedig nem pörögnek a gazdaság motorjai, az irányadó tőzsdei index is vegetál. Ez így is van – Nyugaton, ahol évtizedes, mi több, évszázados hagyományai vannak a demokráciának és piacgazdaságnak. Nálunk azonban hiába emelkedik mostanában történelmi csúcsra a Budapesti Értéktőzsde hivatalos indexe, a BUX; Magyarországon sajnos a tőzsde sem az, aminek látszik.
Sokan emlékeznek rá: az Orbán-kormányt működése alatt tőzsdeellenes kabinetnek minősítették a baloldali politikusok, illetve a hozzájuk kötődő elemzők. Sőt, a polgári kabinet – olvashattuk róla – szembemenetelt a reál- és pénzügyi folyamatokkal, a világgazdasági trendekkel, továbbá a működő tőkét még az ország környékéről is elzavarta. Kétségtelen, a tőzsde mutatója az említett időszakban zuhant, hogy konkrétan miért, arról majd lentebb, a magyar gazdaság ugyanakkor 1998 és 2002 között jól teljesített. Sikerült megfékezni az államadósság növekedését, lefaragni a költségvetési deficitet, s csökkenteni a pénzromlás mértékét, valamint a spekuláns tőke helyett a vállalati forrásokat becsalogatni; itt tartani.
Hol tartunk most? Egekbe szökött az államháztartás hiánya, eladósodottságunk mértéke aggasztó, az infláció magas, elapadt a befektetési és beruházási kedv; jóformán csak a forró pénzek érkeznek, a gazdaság bővülése pedig – még ha a friss adatok némiképp jobbak is a vártnál – alulmúlja a benne rejlő lehetőségeket. A tőzsde indexe viszont rekordmagasságban jár. Hogy is van ez? Ha jól működik a gazdaság, akkor szenved a pesti tőzsde, amennyiben pedig a válság bizonyos jelei megmutatkoznak, úgy joggal dörzsölhetjük a markunkat? Elégedettek lehetnek a pénz- és tőkepiac szereplői, csak azért, mert húz az index? Fejtsük meg a feladványt. Az Orbán-kormány akkor kezdte meg az ország vezetését, amikor az orosz válság nyomán a BUX-index minden idők legnagyobb zuhanását produkálta. A papírok árfolyama teljesen lemorzsolódott, a forgalom pedig nem tért vissza a régi kerékvágásba. A bajt csak tetézte, hogy kipukkant az amerikai internetes cégek lufija is. Mindeközben a baloldali pártokkal, a holdudvarukkal és elemzőkkel e témában szélmalomharcot vívó polgári kabinet, hogy mentse a menthetőt, a három közép-európai értéktőzsde integrációjára tett javaslatot, továbbá kidolgozott egy tőzsdefejlesztési csomagot. Ám az erőfeszítések ellenére 20 százalékkal a korábbi értéke alá zuhant a mutató.
Most viszont, noha padlót fogott a gazdaság, rekordok dőlnek meg. Vajon a Medgyessy-kormány szakértelmét, előrelátását, a kedvező gazdasági hangulatot jutalmazza a börze? Aligha. A helyzet aggasztóbb, mint valaha. A magyar értéktőzsde sajnos a kívánatos, vagyis a kellően szétaprózott befektetési csomagtól mind távolabb kerül. A pesti index túlnyomó részét, azaz több mint 90 százalékát ugyanis a négy nagyvállalati papír (Matáv, Mol, OTP Bank, Richter) adja. Ez pedig nemcsak a gazdaság jelenlegi szegényes állapotára utal, hiszen a vállalatok továbbra sem merik tőzsdére vinni részvényeiket, hanem híven tükrözi a kis magyar piac korlátait is.
Ha normális viszonyok között élnénk, úgy az index emelkedése egy, a több száz cég teljesítményét nemzetközi mutatókkal is visszatükröző, növekvő gazdaságot reprezentálna. A mostani helyzet azonban csak a spekulánsoknak kedvez, amúgy az itt zajló folyamatokról nem ad hiteles képet. Nemcsak tízezer pontra volna tehát szükség, hanem számos intézkedésre a kormány részéről, többek között azért, hogy a magyar cégek hazai pályán ne tartsák luxusnak a tőzsdén való debütálást. Ettől még messze vagyunk. Úgy tízezer lépésre.