Még az Európai Unió egyes meghatározó politikusaiból is indulatokat váltott ki, hogy a „tizenötök” csak kisebb-nagyobb diszkrimináció révén engedélyezik a munkavállalást a májustól csatlakozó országok állampolgárai számára. Pat Cox, az Európai Parlament elnöke például szégyenteljesnek nevezte magát az eljárást, míg az Európai Bizottságot vezető Romano Prodi szerint „újra kellene gondolni a folyamatot”, amely lényegében a közösség egyik alapelvét, a szabad munkavállalást iktatja ki. Ha esetleg valaki nem emlékezne rá, Ausztria, Németország és Görögország hét évre zárja le munkaerőpiacát, míg a többiek zömében két évig csak ilyen-olyan feltételeknek való megfelelés esetén fogadják a keletről érkezőket.
Lényegében tehát 2011 után nyílik meg előttünk teljes egészében a Nyugat.
A történetiség kedvéért persze jegyezzük meg: a hazánk számára oly fontos célországok, mint Ausztria és Németország már 2001-ben jelezték, hogy átmenetileg korlátozzák az új tagállamok dolgozói számára a munkába állás lehetőségét. Régi történelmi „játszótársaink” ugyanis, bevallva-bevallatlanul, az olcsó keleti munkaerőtől félnek. Közvetlen szomszédunk tart tőle, hogy élből célpiaca lesz a magyar és szlovák állástalanok táborának – természetesen a közismert osztrák jólét, továbbá Ausztria földrajzi elhelyezkedése miatt. Az öreg kontinens legerősebb tagállama, Németország valószínűleg a négymillió főre duzzadt munkanélküliség belpolitikai vetületei okán húzta le a képzeletbeli vasfüggönyt. A korrektség kedvéért ugyanakkor meg kell említenünk, hogy jelenleg is magyarok ezrei dolgoznak mindkét országban különböző keretegyezményeknek köszönhetően. Így a nyugati határövezet (Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala) lakói ingázhatnak nap mint nap az osztrák üzemekbe, valamint gyakornokok szerezhetnek némi tapasztalatot Stájerországtól Vorarlbergig, de Németország is igényt tart magyar pályakezdőkre. A bajor vagy a szász tájakon még arra is lehetőség adódik egy vállalatok közötti egyezmény révén, hogy honfitársaink különböző gazdasági egységeknél helyezkedjenek el. Ide kívánkozik, hogy Görögország, amely ugyancsak hét esztendeig mindenféle adminisztratív eszközt bevet a kelet-európai munkavállalók ellen, a közelmúltig kiállt az újak fogadása mellett. Elemzők szerint az idei parlamenti választások miatt keményített be Athén.
Visszatérve Ausztriára: jó hír, hogy az egykor Magyarországhoz tartozó Burgenland/Várvidék néhány ágazatban (egészségügy, idegenforgalom) 2005-től teljes liberalizálást kíván bevezetni. Ott legalább dolgozhatunk.
A többiek viszont… Az unió többi országa korábban a teljes nyitás mellett kötelezte el magát – sajnos csak szavakban. Azóta visszakozott ígéretétől Spanyolország, Olaszország, Luxemburg, Dánia. „Testvéreink”, a finnek már tavaly jelezték, hogy nem engednek a negyvennyolcból; a magyarokkal, rokonság ide vagy oda – amint az diplomáciai körökből kiszivárgott –, semmilyen különleges egyezményt (lásd: Ausztria és Németország) nem óhajtanak kötni. Érdemes elmerengeni a „svédcsavaron” is. A skandináv állam gyakorlatilag olyan kritériumokat kötött ki, amelyeket képtelenség teljesíteni. Például igazolnia kell a „jöttmentnek”, hogy nem telepszik rá a szociális ellátórendszerre, ezt persze csak munkavállalási engedéllyel lehet bizonyítani, ám az erről szóló dokumentumot nem lehet egykönnyen beszerezni. Az elképzelések szerint ilyet tudniillik csak az kaphat, aki tudja igazolni: ezt megelőzően sem dolgozott a svéd minimálbér alatti bérért.
Akad persze az uniónak olyan tagja is, amely kvótákat állít majd fel. Ilyen Hollandia, ahol maximalizálják az alkalmazható létszámot: ide első körben 22 ezer embert várnak. Portugália, amely évtizedek óta a nyugati pénzek haszonélvezője, még ennél is szigorúbb: 6500 főben állapította meg a kontingenst. Nagy kérdés, hogy London komolyan gondolja-e azt, hogy az új tagállamok polgárai elhelyezkedhetnek ugyan Nagy-Britanniában, ám munkájuk „gyümölcseként” nem igényelhetik – például egy esetleges munkahelyi megbetegedés kapcsán – két évig a szociális ellátást. Ilyen restrikciót tervez bevezetni Írország is, amely egyébként hosszú időn keresztül hitegette a csatlakozókat a munkavállalás mézesmadzagával, ám a napokban hirtelenében meggondolta magát.
Magától adódik a kérdés: kitől, mitől ijedt meg Nyugat-Európa? Nos, a témában napvilágra került felmérések szerint a kelet-közép-európai országokból tömeges kivándorlás nem várható. Magyarországi szakértők úgy látják, hogy hazánkból vélhetőleg 70–120 ezren keresnek majd munkát az Európai Unióban, onnét pedig 60–100 ezer munkavállaló érkezése prognosztizálható. Készültek olyan kutatások, amelyek szerint a magyar mezőgazdaság egyértelműen vesztese lesz a nyugati integrációnak, ám az ebben a szférában dolgozók sem veszik majd Bécsnek az irányt. Az ágazatra sajnos nem sok jó vár: nyugati elemzők szerint míg 1999-ben az öszszes foglalkoztatott 11 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban, mára ez a szám alig éri el a négy-öt százalékot. Az EU jelenlegi tagállamaiban ez az adat 3,7 százalék, ám aligha lehetne a statisztika alapján azt mondani, hogy hazánkban túlfoglalkoztatás van. Német agrárlapok beszámolói szerint a tőkehiánnyal küszködő magyar mezőgazdaságnak már a stagnalás is jó eredménynek számítana.
De kanyarodjunk vissza az uniós félelmekhez. Elsősorban olyan országokból indulhat meg a munkaerő-áramlás az EU-ba, amelyekben nagy a munkanélküliség. Ilyen lehet Szlovákia és Lengyelország. Az utóbbi azért kelt riadalmat a kontinens fejlettebbik részén, mert a lengyel népről közismert, hogy „mobil”, míg a szlovákoktól a minap kipattant roma lázadás okán tartanak.
Miután Európa nyugati része „zárt karokkal” várja a keleti munkaerőt, valós a veszély, hogy Magyarország lengyel vagy szlovák munkavállalók tízezreit vonzhatja. Ám ennél is nagyobb gond, hogy az Egyesült Államok irányából továbbra is fennáll az agyelszívás veszélye. A Magyar Tudományos Akadémia kimutatásai szerint pillanatnyilag 400 ezer lehet azoknak az európai kutatóknak a száma, akik az Egyesült Államokban keresik a boldogulást. A gondot leginkább az okozza, hogy az Atlanti-óceán túlpartja a magyarországi szakemberek számára sokkal kiszámíthatóbb, a jövedelemszerzés szempontjából pedig előnyösebb, mint az EU-országok. A hazai viszonylatról jobb, ha nem is szólunk… Miközben tehát az EU leereszti a képzeletbeli munkaerő-piaci vasfüggönyt az új tagállamok munkavállalói előtt, az Egyesült Államok, kihasználva a kínálkozó lehetőséget, elszipkázza a képzett közép-európai munkaerőt, így a magyart is.
Mindeközben az unió célul tűzte ki, hogy 2010-re a világ legversenyképesebb gazdasági térsége lesz. Ehhez azonban elképesztő mértékben fel kellene gyorsítania a kutatás-fejlesztést, az innovációt; hozzávetőleg 700 ezer új kutatóra lenne szüksége Európának, hogy fejlődjön, s a modernizáció révén javítsa a termelékenységét.
Így nem fog menni.
origo.hu
Vitályos Eszter: Péter, hát van neked bőr a képeden, hogy te még a nők elleni erőszakról prédikálsz?
