Bitóvita

Most meg arról megy a vita a környéken, hogy okos dolog volt-e eltörölni a halálbüntetést nyolcvankilencben, vagy esetleg villamosszékre kellett volna szelídíteni a bitókötelet. Nagy viták zajlanak ilyesmikről a Zöldtetős vendéglő kultúrköreiben, nagy sikerük van az előadásoknak. Lenni, vagy nem lenni? Életben hagyni, vagy nem hagyni?
Az egész persze fölösleges, hiszen a halálbüntetés állami, sőt immár európai uniós monopólium, odafönt döntenek, nekünk meg tudomásul kell vennünk Brüsszel megfelelő paragrafusait, hogy tudniillik errefelé nem szabad halállal lakolniuk még a legkiteljesedettebb haramiáknak sem. Ez Európa.
Vitatkozunk, jó-e ez így? Hogy itt van ez a fejszés gyilkos Szatmárból, nemes egyszerűséggel kiirtja a családját anyósostul, mindenestül, erreföl nem halál vár rá, hanem börtönbüntetés.
Üzenem a törvényhozásnak, hogy a magyar lakosság nagyobbik fele tesz az EU-konform gondolatra, miszerint nem szabad a gonosztevőket felfüggeszteni (mármint a nyakuknál fogva), ehelyett fegyházban, börtönben kell etetni-itatni valamennyit állami pénzen, tudniillik ez az Európában megszokott változat.
Hát most ez a halálos téma van itt a levegőben – halálian izgalmas. Hogy lógniuk kellene-e a családirtóknak, vagy börtönben elmélkedni a szabadulásukról.
A válasz mindenesetre a levegőben lóg…