Debrecen történelmi városmagja szerves egészet alkot. A harmonikus egység csak az óváros északnyugati részén bomlik meg. Ott ugyanis most egy hatalmas foghíj éktelenkedik: a szocialisták által körömszakadtáig védett, tavaly nyáron azonban mégiscsak lebontott beton monstrum, a megyei művelődési központ hűlt helye. Miért nem indult meg tavaly ősszel a szabaddá vált telken az építkezés?
– A projekt beindításához arra volt szükség, hogy a Széchenyi-tervből elnyert egymilliárd forintos pályázatunk határidejét meghoszszabbítsa a gazdasági tárca. Ez március végén megtörtént, annak ellenére, hogy a helyi szocialisták mindent elkövettek a Kölcsey-központ megépítésének megakadályozására. Vagyis az az érdekes helyzet állt elő, hogy a helyi politikusok szűklátókörűségével saját kormányuk sem tudott azonosulni. Ezen mindenképpen célszerű lenne elgondolkodniuk. Most már viszont nincs akadály, sőt feszesre kell szabni a határidőket, mert a Csillag Istvánnal aláírt új megállapodás szerint a Kölcsey-központnak jövő decemberre állnia kell. A Keletterv Kft. most bemutatott tervei alapján rövidesen kiírjuk a kivitelezői pályázatot. Úgy számolom, hogy az építkezés szeptember körül kezdetét veheti.
– Miért tartotta ennyire fontosnak, hogy Debrecen belvárosában kongresszusi központ épüljön?
– A Kölcsey-központ régi adósságot törleszt, hiszen a városban 17 középiskola van, közülük tíz évtizedek óta küszködik azzal, hogy hol tud megfelelő színvonalú szalagavató bált rendezni. Tartozik a város – önmagának és a régió gazdasági szereplőinek – egyaránt egy jól felszerelt kiállítási és vásárcsarnokkal. De tartozunk a városban élő képzőművészeknek is egy jól megközelíthető, elegáns terekkel rendelkező kiállítóhellyel is, amiben időszaki és állandó kiállítások rendezhetők. Végül, de nem utolsó-sorban tartozunk Debrecen világszínvonalú tudományos és szellemi műhelyeinek azzal, hogy a legkülönfélébb tudományágak nemzetközi konferenciáinak színvonalas helyszínt biztosítsunk. Mindezt az adósságot egyben tudja rendezni az új Kölcsey-központ, aminek centrális tere egy 1100 embert befogadó kongresszusi csarnok. Az előterek időszaki és állandó képzőművészeti kiállítások rendezésére lesznek alkalmasak, az emeleti bálterem pedig 250–300 fős fogadások, sőt házasságkötések és esküvői partik számára is megfelelő lesz.
– A Kölcsey-központ a nemrégiben lebontott szocreál csoda, a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ helyére épül. Ezt az épülethez ragaszkodó „régi elvtársak” roppant módon fájlalják, hiszen szerintük elég lett volna a betonkolosszust egy kicsit renoválni. Miért utasította el a városvezetés ezt a megoldást?
– A hetvenes évek végén felépült művelődési központ egyik legnagyobb hibája az volt, hogy teljes egészében soha nem készült el, így megtervezett terek híján eredendően alkalmatlan volt feladatai betöltésére. Mi úgy véljük, a történelmi belvárosban a szellemnek, a művészetnek, a társadalmi életnek kell helyet biztosítani. A döntést egyébként teljesen szakmai alapokon hoztuk meg, hiszen kiírtunk egy tervpályázatot, amire 18 pályamunka érkezett be, s a többség egy teljesen új építésében gondolkodott.
– A kongresszusi központ ellenzői szemére vetették azt is, hogy soha meg nem térülő beruházásra akarja pazarolni a közpénzt. Nem tart attól, hogy az ellenzőknek igazuk lesz?
– Készíttettünk a KPGM-mel egy tanulmányt a megtérülésről, s azt az eredményt kaptuk, hogy a konferenciaturizmus miatt emelkedő idegenforgalomból a város egészének bevétele rövid idő alatt jelentősen emelkedik, hosszú távon pedig a rendelkezésre álló terek kihasználásával a beruházó, vagyis az önkormányzati büdzsé is jól jár. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy egy kongresszusi központ sehol a világon nem termel extraprofitot, de nem is ez a célja. Sokkal inkább az, hogy az ott lakóknak és az oda érkező szellemi, gazdasági és művészeti életnek esztétikus és ugyanakkor praktikus teret biztosítson.
Orbán Balázs
Orbán Balázs: Olyan közösségi terekre van szükség, ahol nem a gúny, a szétverés és a sunyiság az úr
