A főváros lakossága köszönti Demszky Gábort, aki munkásságának másfél évtizede alatt akkora kuplerájt csinált Budapestből, hogy annál nagyobbat már nem lehetett volna. A kezdetben világváros építésével fenyegetőző szabad demokrata ember, egykori szamizdathős (hiszi ezt még valaki?) a szó szoros értelmében hatalmas trágyadombbá tette a haza első városát, kátyúk és kutyaürülékek terítik be a metropolist, az aluljárókban pedig nemes egyszerűséggel leütik az éppen arra járó szerencsétlent.
Természetesen mi szavaztunk (én nem) a felkent emberre, vagyis magunk hoztuk magunkra a bajt. Veszélyövezetté lett Budapest. Én például háromnaponta fejjel belezuhanok a járda árkába, aki meg az úttesten jár gépjárművel, számolhat vele, hogy kitörik a tengelye. Budapest, a világváros. Hahaha!
A vicc az egészben, hogy ezenközben ő, Demszky fővárosvezér idvezülten mosolyog, mintha legalábbis ő fakasztotta volna a vizet a Dagályban, vagy miatta vernék félre delente a templom harangját. Nagy embernek hiszi magát.
Pár hete olvasói fórumra voltam hivatalos, szépen kirittyentettem magam, a cipőmet is kipucoltam, majd kijőve hajlékomból (földút van errefele, nincs csatornázva, mert világváros), rögtön beleléptem a bokáig érő mocsárba. El lehet képzelni a folytatást…
Aba Botond BKV-pallért most nem molesztálom, a múltkor már nekirontottam, akkor is lepergett róla minden, most csak annyit, hogy errefele nem járatja a buszait, tegnap például este tízkor úgy hetven percet vártam a Veres Péter úton üzemelő 92-es buszra, majd hazaindultam gyalogszerrel.
Kell nekünk ez a Demszky? Meg az ő világvárosa?
origo.hu
Kegyetlen gyilkosságot tervelt ki két rab a szegedi börtönben
