Keresztényellenes kurzus

Az utóbbi időkben egyre-másra bukkan fel a keresztény hitű emberekkel szembeni provokáció a baloldali politikában és médiumokban. Ez Horn Gyula elhíresült szószékellenes kijelentésével kezdődött; az ifjú szocialisták templomkommandójával folytatódott, majd a karácsonynapi keresztényirtó rádiónyilatkozatot követte Kósáné húsvéti előzetese a vatikáni bekebelezésről. A politikai szándék az antiklerikalizmus emlőin cseperedett balszimpatizáns tábor egyesítése az egyházakkal szembeni megvetésben. Majd még nyíltabban és együtt utálhatjuk őket – kacsint tábora felé az antiklerika –, csak el ne vétsétek a rubrikát az ikszelésnél. A Kósáné-féle ideológia ezt üzeni: vigyázzatok, elvtársaim, a világnézeti űrben, a Nagy Lenyúlás Egyházai bele akarnak gyalogolni a magánéletünkbe, és ezt úgy képzeljétek el, hogy benéznek majd a gyerekszobába meg a hitvesi ágyba. Nem engedik majd, hogy kisvárosnyi magzat életét oltsuk ki évente a csillogó, steril eszcájgjainkkal, rosszallni fogják a homoszexualitás kultuszát, le akarnak beszélni a válásról, s ha ez nem volna elég, betiltják a főműsoridőben sugárzott pornóműsorokat. Az egyházi zsarnokság, mint az Illyés-vers láthatatlan réme, átitatja országunkat, s ez az előző kormány bűne – Orbán nem röstellt istentiszteleteken illegni vasárnaponként, a Fidesz-kormány több tagja nyíltan hirdette vallási hajlamát.
Kósáné Kovács Magda azonban öngólt lőtt csapatának, majdnem akkorát, mint az amerikai zsidó vallási vezetők a Mel Gibson-film elleni tiltakozással. Az antiklerikalizmuson felnőtt magyar lakosság ugyanis – meggyőződésem – egyre világosabban látja, hogy ez a klérus nem ugyanaz, ami rémálmaiban szerepelt. Hogy a keresztény tanítás nem merül ki a pofonosztogató paptanárok erkölcsi imperatívuszaiban, hogy lejárt a kollaboráns békepapok meg a népnyúzó, ingyenélő csuhások ideje. Hogy a hívő emberek nem begőzölt vallási fundamentalisták, nem verekszenek, nem égetnek zászlót, nem zúznak be kirakatokat, nem akarják kamikazeakciókkal lerombolni a Mammon templomait. Húsvét előtt Kósáné táborában is feltehetően sokan megnézték a Gibson-filmet, amelyben Krisztus imádkozik azokért, akik megfeszítik. S tudja azt is, hogy ez a pápa volt az, aki – amikor az amerikai bombázók pilótái (imádkozva) bevetésre indultak Irakba – azt üzente a világnak: az utolsó szó nem az erősebbeké lesz. Az utolsó szó Istené lesz.
Senki sem gondolhatja komolyan, hogy Európában a történelmi egyházak politikai és gazdasági hatalmat szerezhetnek. Magyarországon sem a katolikus egyháznak van sportcsarnoka – micsoda dühöt váltana ki, ha azt akarnának építeni. Nem a református egyháznak van tévécsatornája – micsoda vihart kavarna, ha televíziót akarnának. Sportcsarnoka, tévécsatornája, jól képzett lobbicsapata például a Hit Gyülekezete nevű felekezetnek van Magyarországon. Természetesen velük nincs baja Kósánénak, hiszen ők kisebbség. Aki éppen az ő lapjuknak nyilatkozott lenyúlásról és bekebelezésről.
Őrült világban élünk. Kósánénak és társainak nem a Vatikánnal, nem a reformátusokkal, nem az evangélikusokkal van baja. Kósánénak Jézus Krisztussal van baja. S ez egészen természetes. A jelenlegi kormányzat mélységesen gyűlöli a történelmi egyházakat, mert róluk Jézus jut az eszükbe. Nem hinném, hogy Németh Sándorról bárkinek Jézus jutna eszébe. Nem hiszem, hogy az egyetlen kupon visszaküldéséért gyors és olcsó üdvösséget kínáló yuppie-keresztényekről bárkinek Jézus jutna az eszébe.
Jézus azt mondta: az ő országa nem ebből a világból való. Mára egyértelmű, hogy a triumfáló, gazdasági-politikai hatalommal bíró egyházak kora lejárt. Vissza kell térni a konstantini fordulat előtti egyházeszményhez. Mel Gibson ihletett filmje hangsúlyossá tette: ki az igazi Krisztus és mit tanít. Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik titeket üldöznek. Ez egy. Ha engem üldöznek, titeket is üldözni fognak, mert nem nagyobb a tanítvány a mesterénél. Ez kettő. Aki nem veszi fel a keresztjét, és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom. Kósáné is kereszt. Felvenni azt jelenti, imádkozni érte. Elég nehéz. Egy alig letűnt diktatúra egykori és mai haszonélvezői ülnek a nyakunkon, és előírják, milyen kereszténységet akarnak. Európa lenyúlásától azért félnek, mert még mindig ők akarják lenyúlni Európát. „Ez a harc lesz a végső, csak összefogni hát.” Magyar Bálint megfenyegeti a Károli-egyetemet: ha nem veszik vissza a meleg diákot, elzárja az állami támogatás amúgy is szivárgó csapját. Ki akar itt lenyúlni és bekebelezni, és mit?
A kereszténység különös kisebbség. Bár tíz százalékot sem tesz ki az aktív vallásgyakorlók aránya, mindenki tőlük fél. Az egyik baloldali lap nagycsütörtöki, címoldalas cikkében, Kósánét igazolandó, megfogalmazódik a vád: a keresztények lobbiznak. Most aztán kibukkant a patásláb a reverenda alól! S tételesen sorolják a római felekezet bűneit, jó hírlapírói technikával, rögtön az olvasók érdekeltségi körére szűkítve: „… tavaly Erdő Péter bíboros, prímás találkozott Kovács László pártelnök-külügyminiszterrel és Szili Katalin házelnökkel, és a támogatásukat kérte ahhoz, hogy az uniós alkotmány előszavában a keresztény értékek hangsúlyos szerepet kapjanak.” De melyek ezek az értékek? Az első, mint tudjuk, a szeretet. Méghozzá a szeretet egy speciális formája: az önfeláldozó készség, amikor nem a feleslegéből ad valaki, de átvállalja a szükséget is. További keresztény érték a hűség – elsősorban Istenhez, s ami ebből következik: a társhoz, a családhoz, horribile dictu, a nemzethez. Aztán azt írja a lap: „A Vatikán azt szeretné, ha a vallási közösségek saját szabályaik szerint szerveződhetnének. Ez azt jelentené, hogy a vallási vagy szexuális orientáción alapuló diszkriminációellenes EU-törvény hatálya alól kikerülnének.” Tovább sorjázik a bűnlajstrom: „Orbán Viktor, aki a napokban kapta meg a Vatikán egyik magas kitüntetését, az egyház álláspontjával megegyezően nyilatkozott az abortuszról és az eutanáziáról.” Abortusz, eutanázia: gyilkosság az élet kezdetén, illetve végén. Aki ennek ellene van, az életet tiszteli és védi. Kinek kell ma ilyen kereszténység?
A baloldal olyan egyházat akar, amelyik csöndben van. Meghúzódik, és nem szól bele a nagyok dolgába. Örüljön a potyogó vakolatú sekrestyéinek, és ne sziszegjen – na jó, sziszegjen, de halkan –, ha kiállítótermek lesznek a templomaikból. Szenteljen lelkésszé házasságtörőket, hitetleneket, liberális agitátorokat. Akik majd nem hirdetnek húsvétkor mást, mint sonkát, tojást, Playboy-nyuszit.
Az internetes újság jó tollú, de rosszindulatú publicistája szerint Kósáné téved, a kereszténység nem Európát, hanem a világot akarja lenyúlni. Mindjárt előrukkol egy bizonyítékkal is. Talált egy idézetet a Bibliában: „A hetedik angyal is trombitála, és nagy szózatok lőnek a mennyben, a melyek ezt mondják vala: E világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek, a ki örökkön-örökké uralkodik” (Jel. 11:15).
Félre tetszenek érteni a Bibliát. Nem állítja az említett citátum, hogy a világ a keresztényeké lesz. Hanem azt, hogy a világ Istené, benne a keresztényekkel, mozlimokkal és ateistákkal, mindenkivel. Csak hát van, aki elismeri ezt az uralmat önmaga fölött, van, aki lázad ellene. Pilátus is, Néró is, Sztálin is, Kósáné is csak annyit tehet és mondhat, amennyi meg van neki engedve. Szegények, ők állnak a vesztes oldalon. Jól mondta a pápa: az utolsó szó Istené.