Paks polgárai és a sajtó az atomerőműben történtekről a 2003. április 10-i súlyos üzemzavar után közvetlenül annyi hírt kapott: néhány kazetta megsérült, és radioaktív gáz megjelenése miatt felfüggesztették a kettes számú blokk reaktorának karbantartási munkálatait.
Kováts Balázs, az erőmű tájékoztató- és látogatóközpontjának vezetője, feltehetőleg felső utasításra, akkor úgy tájékoztatott: „A vizsgálatok szerint a radioaktív gáz valószínűleg a reaktor mellé telepített tisztítórendszerből származik, és ez a rendszerben lévő, harminc fűtőanyagköteg valamelyikének kismértékű tömörtelenségére utal.”
A szóvivő még négy nappal az események után is arról beszélt: folytathatják a radioaktív gázszivárgás miatt felfüggesztett karbantartást a paksi atomerőmű dolgozói, mert a szivárgó sugárzó anyag mennyisége elenyésző. Egy hét elteltével derült ki, hogy ennél sokkal nagyobb a baj.
Lapunk helyszíni tudósítása nyomán világossá vált, hogy a hivatalos közléseknél lényegesen súlyosabb a helyzet az erőműben. Ekkor már az erőmű vezetői is hármas fokozatú, súlyos üzemzavarról nyilatkoztak. A Magyar Nemzet megírta, hogy nemcsak megsérült, hanem teljesen szétesett az a harminc, radioaktív üzemanyag-pasztillákat tartalmazó kazetta, amelyet vegyi tisztításnak kívántak alávetni a létesítményben. Mivel ekkor nem voltak megfelelő mérőberendezések a tisztítótartály környékén, szinte teljesen ellenőrizetlenül helyezkedtek el radioaktív anyagok az erőmű tisztítótartályában. Az erőmű ezt később elismerte, de a mai napig nem vallotta be a kommunikációs hiányosságokat. A vezetőség azt sem erősítette meg, hogy a nem mindennapi állapotok az erőmű évek óta tartó mulasztásainak, szakmai hibáinak is köszönhetők. A legnagyobb baklövésekre a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) vizsgálata világított rá. Az erőműben vegyi sugármentesítéseket végeztek, pedig már tudták, hogy ez szennyezéseket okozhat a kazettákon. A szennyeződések miatt tisztítóberendezést kezdtek alkalmazni, de a kormányváltás után új, harminckazettás mosótartályt rendeltek meg a német–francia Framatome ANP-től, amely műszakilag több szempontból is alkalmatlan volt a tisztításra. Az erőmű elvi engedélyezést kért az Országos Atomenergia-hivataltól (OAH), és a hatóság egy rövid áttekintés után ezt meg is adta a hibás tisztítóberendezésre. A létesítményben nem volt daru, ami az üzemzavar idején súlyosabbá tette a helyzetet, ráadásul az emelőszerkezet kötele is elszakadt, amikor le akarták emelni a tartály fedelét.
Hibát hibára halmoztak, de felelősségre vonás csak látszólagosan történt. Az első „vezéráldozat” Vámos Gábor biztonsági igazgató volt, az egyetlen vezető, aki már a kezdetekkor őszintén beszélt az üzemzavarról, és bevallotta, hogy súlyos hiányosságok voltak Pakson. Többek között elmondta azt is, hogy a létesítmény szellőzőkéménye nem volt ellátva megfelelő szűrőberendezéssel, így az üzemzavar idején szabadon a levegőbe kerülhettek szennyező anyagok a kettes blokkból.
A felelős vezetők nagy részét nem bocsátották el, csak más beosztásba helyezték, jobb esetben alacsonyabb fizetéssel. Kováts Balázs például a „környékbeli településekkel való kapcsolattartást” irányítja, Hetzmann Albert műszaki vezérigazgató-helyettest pedig csak nemrég váltották le, de az üzemzavar után még azt a munkacsoportot irányíthatta, amely megállapította, hogy kik a felelősök a Pakson kialakult helyzetért. Információink szerint jelenleg „címzetes igazgatóként” működik, és megtarthatta korábbi fizetését. Közös megegyezéssel lemondott Vöröss Lajos, az OAH főigazgató-helyettese, de a hatóság szintén csak a NAÜ vizsgálata után ismerte el a felelősségét abban, hogy csak elvi engedélyt adott az üzemzavart okozó tisztítótartályra. A zűrzavar nem szűnt meg az üzemzavar után sem. Ennek legelborzasztóbb példája az volt, amikor 2003. május 7-én hidrazint adagoltak a tisztítótartályba, újabb gázképződést okozva a kettes blokkban. Az erőmű mozgósította a szakértőket, a NAÜ mellett megjelentek orosz szakemberek is, és Aszódi Attila személyében miniszteri biztost neveztek ki a létesítménybe, ami némileg normalizálta a helyzetet.
A Fidesz Tolna megyei elnöke, Koltai Tamás javaslatára parlamenti vizsgálóbizottság állt fel az üzemzavar kivizsgálására, de a testület üzleti titokra hivatkozva nem kaphatott meg számos dokumentumot, többek között az erőmű és a Framatome ANP közötti szerződést sem. Koltai szerint a bizottság munkája a szocialista képviselők obstrukciója miatt nem lehetett teljes, ennek ellenére széles körű jelentés készült. A dokumentumot azonban a bizottság nem fogadhatta el, mert Szili Katalin házelnök az előzetes megállapodással szemben egy héttel korábban megszüntette a grémium mandátumát, amiért később a házbizottság el is marasztalta.
Azóta a Framatome ANP elismerte, hogy hibás tisztítóberendezést készített, peren kívül megegyezett az erőművel, és kártérítést fizetett, de ennek öszszegét hivatalosan nem közölték. A Paksi Atomerőmű Rt. 2004. április 7-én tartott közgyűlésén 6,6 milliárd forintos mérleg szerinti veszteséget jelentettek be, amely egyebek mellett annak a következménye, hogy a kettes blokk leállítása napi 50 millió forintos bevételkiesést okoz az erőműnek.
Az üzemzavar helyreállítására kiírt pályázaton az orosz konstruktőr konzorciuma, a TVEL nyert, amely vállalta, hogy csaknem egy év alatt elvégzi a munkálatokat, manipulátorokkal távolítva el a sérült üzemanyag-kazettákat. A társaság vezetője egy budapesti sajtótájékoztatón az asztalt csapkodva tett ígéretet a biztonságos rendezésre, de a szakértők újabb nehézségekbe ütközhettek, hiszen a helyzet felmérésén és stabilizálásán túl eddig nem sokra jutottak. A sérült üzemanyag eltávolítási technológiájának műszaki kidolgozása, biztonsági megalapozása és engedélyeztetése jelenleg is folyik.
Kocsis István, az erőmű vezérigazgatója legutóbbi sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, a határidőkkel szemben elsődleges a biztonság, ezért nem szabad sürgetni a helyreállítókat. A megfelelő elhárítás érdekében magyar cégeket és kutatóintézeteket is bevontak a munkába, részt vesz a tervezésben az Erőterv, a Transelektro, a KFKI és a Budapesti Műszaki Egyetem is. Az erőmű a „független” ellenőrzés érdekében szerződést kötött a szlovák atomenergetikai intézettel (VUJE), és a hatósági munkát támogatja az orosz (GAN) és az amerikai (NRC) atomenergia-hivatal is.
A helyreállítás még el sem kezdődött, de az erőmű vezetése már a kettes blokk újraindításán gondolkodik. Az erről készült terveket ma nyújtják be az OAH-nak. A szakértők korábban lehetetlennek tartották az újraindítást az üzemzavar helyreállítása előtt, ma viszont már hajlanak a kompromisszumra. Az elképzelések szerint egy úgynevezett rövid töltettel üzemelhetne a kettes blokk, amelyhez nem kell új üzemanyag-kazettákat beszállítani, de ezzel legfeljebb 120-130 napig termelhetnének energiát. Az eljárás a szakértők szerint nem veszélytelen, előtte komoly vizsgálatokkal kell tisztázni, hogy milyen a szennyeződés mértéke a kettes blokkban. Az mindenesetre megnyugtató, hogy a súlyos üzemzavar helyszínén a Paksi Atomerőmű Rt. megteremtette a folyamatos műszeres ellenőrzést, és gondoskodott a sérült üzemanyagokat tartalmazó medence teljes körű leválasztásáról. A kérdés már csak az, hogy mikorra nyugodhatunk meg teljesen, hiszen a sérült kazetták az erőműben vannak, és egyelőre nem tudni, meddig „fenyegetnek” még.
Presztízsindítás Pakson? A paksi nyilatkozatokból kiderül, hogy a tulajdonosoknak való megfelelés kényszeríti a vezetőséget a 2. blokk újraindítására – közölte lapunkkal Amon Ada, az Energia Klub nevű környezetvédő szervezet vezetője. A zöldek szerint ugyanakkor presztízsindításról van szó, amely a közvélemény számára demonstrálná, hogy az erőmű képes közel teljes kapacitással üzemelni. Úgy vélik, ezzel az intézkedéssel elterelődik a figyelem a sérült üzemanyagok problémájáról és arról, hogy a kialakult helyzet felszámolása vélhetőleg sokkal több időt fog igényelni, mint ahogy azt az orosz szakemberek, avagy az erőmű vezetése ígérte.
