Nem lett megölve a gyerek

Nem, kérem! Nem lett megölve! Higgyék el nekem vagy bárkinek! A férjem, a Jani, az nagyon szerette a gyereket. Fogta a nyakát kötéllel, és lehet, hogy szorosan fogta egy kicsit, de csak azé’, hogy meg ne fázzon neki. Szóval fogta a nyakát, és egyszer váratlanul megnyomta egy kicsit. De nem annyira, hogy megfulladjon, nem. Mer’ a gyerek még szót is, hogy kakukk. Igen, emlékszem, hogy aszonta. Na, ekkó’, amikó’ aszonta, hogy kakukk, sőt még nem is teljesen monta ki, csak még ott tartott, hogy kak, de még az „u”-ba bele se kezdett, na akkó’ nyomódhatott meg a nyaka. Én vagyok a tanú rája, ottan aluttam a szomszéd szobába’. Gondótam is rá álmomba’, hogy kutya legyek, ha a gyereknek bármi baja lenne attó’, hogy a Jani éppen most mit csinál a nyakával. Erre meg másnap minden újságba’ ottan van, hogy kipurcant a Tibike. Hát, most mongya meg! Micsoda hazugság! Elegem van ebbő’ a szenzációhajrászatbó’. Direkt hazudnak, csak hogy nekik legyen a jobb. Én biztosan tudom, hogy a Jani ártatlan. Meg is kérdeztem, hogy Jani, te vótá? Erre a Jani nem tagadta le, hogy „dehogy én vótam”! Sőt még azt is hozzárakta, hogy „különben is mi vótam én?” Annyira nem ő vót, hogy szegény nem is tutta, hogy mi nem vót ő. Meg kellett neki külön magyarázni, hogy Janikám, hát te vótá’-e, amit írtak az újságba’? Itten van a címlapon, hogy a Tibike meghótt, és hogy te préselted össze a nyakát a kötéllel. Erre monta, hogy hogyan lett vóna ő, amikó’ éppen akkó’ ment el a közértbe kötelet venni, amikó’ a gyerek meggyilkolódott, amivel a gyereket megfojtották. A napná’ is világosabb, hogy ha akkó’ fojtották meg a Tibikét, amikó’ a Jani kötelet vásárót, akkó’ az egész hír kacsa. Sőt ez má’ kitesz egy keselyűt is. Na, emiatt mondom, hogy az újságba’ hazudnak.
Meg aszongyák, hogy a Janit nem is érdekli a dolog, hogy a gyerekkel mi lett? Hát, ez meg olyan letagadás kérem, mint a pinty! Még hogy a Janit nem érdekli? Kérem, a Janinak annyira elromlott a kedve, amióta megtutta, hogy ő gyilkóta meg a gyereket, hogy azóta nem is jár kocsmába. Egészen elment a hangulata. Rosszkedvűen nézi a meccset, meg iszik a nyomorútt. Mit akarnak tőlünk, kérem? Mért akarják letagattatni a Janival, hogy ártatlan? Boldogabb lesz ettő’ a kormány vagy a Magyar Posta? Kinek áll az érdekébe a hamis tanuzás?
Különben is, ha má’ itt tartunk, be se tuggyák bizonyittani a Tibikét. De nem ám! Mer’ ha utánanéznek, ki fog derűni, hogy vagy nem hótt meg a gyerek, vagy ha meghótt, akkó’ se a Jani vót. Az, hogy nem lélegzik, az még nem bizonyitték. Hány olyan ember megy az uccán, aki nem lélegzik, mi? Hányat mutassak? Ha lélegeznek is, nem látszik rajtuk. Nem lehet azt elsőre látni senkin, hogy valaki veszi a levegőt! Milyen hülyén néznének ki a járókelők, ha látványossan ugrálna a mellük a levegőtő’. Meg hogy nem ver a szíve? Minek kell állandóan verekedni, kérem? Szerintem a gyerek nem hótt meg, csak álmos. Legjobb lenne véget vetni ennek a rágalomharcászatnak. Ne vádolózzanak, és ne vájkájjanak másnak a halálhírébe’.
A Tibikét aggyák ki a hullaházbó, mer’ még él! Meg fogják látni! Az, hogy nem futkározik, az mér’ baj? Odaültettyük a tévé elé, aztán nézi a filmeket. Mér’? Sok olyan gyerek van, aki nem ugrál összevissza, nem? Majd a miénk is olyan lesz.
Egy szó, mint hát: nem lett megölve a gyerek! De ha adjuramisten azért is megölték, akkor az nem a Jani vót, hanem maga a gyerek. A Tibike már régen fontógatta az öngyilkosságot! Valami nagy gondja lehetett a magánéletibe’. Egyszer elpanaszóta, hogy a Katika hülye az oviba’. Hogy nem adott a ceruzábó’. Meg munkahelyi problémái is vótak a Tibikének. Állittólag sok anyagi gond vót az óvodába’, emiatt a konyhába’ elavútak a kanalak meg a tányérok. Nem csoda, hogy a gyerek kiborút. Csoda, hogy eddig kibírta! Nézzék, én nem javaslom, hogy a Janit felidegesiccsék, mer durva ember az! Nem vóna értelme összeveszni vele. Haggyák békibe’, meg a gyereket is szolgátassák vissza!
Na, mindegy, megyek is, megnézem, hogy hol a Jani. Szerintem dühibe’ elbújt a sufniba’, de nem mondom el, nehogy valaki rendőr vagy riporter felidegesíccse. Annyira utájja az embereket, mint a Tibikét, amikor nyivákol ok nékül. Szegény gyerek, most má’ nyivákóni se haggyák. Fura egy világ ez, kérem! Montam is a Janinak, hogy kőtözzünk el innen… mielőtt jönnek érte…