A kép szomorú: kallódó, felszínes, érdeklődés nélküli generáció áll előttünk, amelyik nem rosszabb ugyan a szüleinél, de mintha reménytelenebb lenne.
– Az előjelek szerint az Ifjúság, 2000-hez képest sok olyan esemény történt az elmúlt években, amelynek hatására az értékekhez való viszony árnyaltabb lett. Időközben elkészült a határon túli magyar fiatalok helyzetét elemző Mozaik, 2001 felmérés. Ennek egyik sarkalatos pontja, hogy a Kárpát-medencében hagyományosan fontos család szerepe miként alakul a zárt közösségekben, mennyire fogadják el a gyermekek a szülők értékrendjét. Az eredmények azt mutatják: minél alacsonyabb valakinek az iskolai végzettsége, annál inkább elfogadó a hasonlóan alacsony iskolai végzettségű szülőkkel szemben.
– Ha a családi értékek helyesek, ez csak jó irányt jelenthet.
– Csakhogy itt olyan értékek átvételéről van szó, amelyek nem kitörést, hanem zsákutcába jutást eredményezhetnek. Ilyen az ambíciótlanság, a tanulás iránti közömbösség, különböző függőségek: alkoholizmus, drog-, játékszenvedély kialakulása. A helyzet nem feltétlenül magyarországi jelenség, Európa számos országára, köztük az EU-hoz most csatlakozókra is jellemző. Magyarországon 2000 és 2004 között tovább nőtt a felsőoktatásban tanulók száma, de míg korábban az volt a jellemző, hogy bár a faluról jött fiatal hozta magával környezetének kultúráját, értékeit, tanulmányai idején mégis ő maga és értékrendje alkalmazkodott a városi, értelmiségi elvárásokhoz, addig ez az utóbbi években már nem történik meg. 2000-ben a főiskolások és egyetemisták negyvenhárom százaléka mondta magáról, hogy hat hónapnál régebben olvasott utoljára szépirodalmat, és minden ötödik azt állította, hogy még soha nem volt komolyzenei hangversenyen.
– Fel kell tenni a kérdést: nem avult-e el a klasszikus kultúrafelfogás? Talán más értékek, más ismeretek lettek fontosabbak.
– Csakhogy az értékrendváltáshoz szükséges értékek hiányoznak. Vannak, akik azt szorgalmazzák, hogy a latin és a görög ne legyen tantárgy a felsőoktatásban. Lehet, hogy ez gazdaságilag bölcs döntés. Csakhogy ezek a nyelvek az emberiség történelmének hordozói is. Ha a történelemtől megfosztjuk magunkat, megszűnik a hagyomány, a kulturális folyamatosság. Igaz, lehet egy csavarhúzót jól használni anélkül is, hogy valaki ismerné Platónt vagy Goethét. De ez az ember manipulálható lesz. Fontos, hogy mit viszünk át a túlsó partra. Lesz-e, aki még megérti Nagy Lászlót vagy Pilinszkyt?
– Vigasztalhatjuk magunkat azzal, hogy a degeneráció, illetve a generációs értékválság világjelenség?
– Valószínű, hogy az értékválság világjelenség, ez nem új folyamat, azonban Magyarországon ennél bonyolultabb a kérdés. Úgy hangzik: mely értékeknek milyen válságuk van? Miféle értékrendet képvisel és ad át valaki, aki még a Monarchiában született, Horthy Magyarországán, királyságban érettségizett, ifjú éveit hadifogolytáborban vagy kitelepítésben töltötte, a Rákosi-érában dolgozott, Kádár alatt ment nyugdíjba, és ha szerencséje volt, még megélte a rendszerváltoztatást? Minden korszaknak megvolt a maga értéke. Mi adható abból tovább? A humán kultúrának része a történelem is. De mi van, ha a folyamatok állandóan megkérdőjeleződnek?
– Nem ártalmas ebben a helyzetben, hogy a magát liberálisnak mondó értelmiség minden értéket relativizál, és ezzel kihúzza a híd alól még a meglévő pilléreket is?
– A szabadelvűség – Eötvösé vagy Deáké – a hagyományok újraértelmezését is jelenti. Csakhogy ha az a cél, hogy megszabadítsák az embereket a múltjuktól, akkor el kell venni tőlük az eszközt a megértéshez – vagyis a hagyományhoz vezető tudást. Nem túl bonyolult feladat. Mintha ez tudatos stratégia lenne. Mintha a döntéshozó értelmiségieknek, akik gyermekeiket már régen kimenekítették a magyar oktatási rendszerből, és külföldre küldték tanulni, érdekükben állna a tömegképzéssel együtt járó silányítás. Nemrég, amikor a felsőoktatás tervezett átalakításáról volt szó, azt kérdezte valaki: mi lesz a neve annak a régésznek, aki három év után befejezi, mert befejezheti a tanulmányait? Sírásó, mondta rá egy jelenlévő.
– Értékválság idején a legbiztosabb pont lehet a környezet, a család értékeinek követése.
– A felmérések szerint valóban a család a fiatalok egyik legfontosabb értéke, legbiztosabb támasza. Még 1995–96 között készült egy vizsgálat a sikeres fiatal vállalkozókról. Kétharmadukról derült ki, hogy korábban is volt vállalkozó a családjukban – szülő vagy nagyszülő –, és tőlük tanultak meg olyan elemeket, amelyek nem taníthatók. A tőke nálunk évtizedekig negatív fogalom volt, sőt ma is az. Pedig a tőke a munka felhalmozódása, hosszú folyamat végeredménye. Tehát nem rulettnyeremény. A megkérdezett vállalkozók között szerepelt az a fiatalember is, aki ma egy piacvezető üzlethálózat igazgatója. Elmondta, hogy a nagyapjának szatócsboltja volt, és tőle azt tanulta, ha egy vevő először jön be az üzletbe, akkor tíz deka helyett adj neki tizenkettőt. Orbán Ottó azt mondta, demokrácia ott van, ahol a vonatok és a villamosok pontosan járnak. Tehát ahol az emberek tisztelik egymást és egymás teljesítményét. A materiális értékek mindig a szegényebb embereknek fontosak, hisz ők nem tudnak mást hagyni az utódokra. Az immateriális örökség az értelmiség hagyatéka. De örökíteni csak azt lehet, ami van. Józsa Péter a hetvenes évek közepén még azt állapította meg, hogy a fiataloknak csak huszonhárom százaléka fogadta el szülei értékrendszerét. Ma ez az arány negyven százalék. Mi történhetett? A hatvanas években konszolidálódott a szocializmus, és ahhoz lehetett mérni magunkat, a lázadásainkat. A kétezres években azonban nincsenek meghatározott értékpreferenciák, amelyek mértékül szolgálhatnának akár egy lázadáshoz is. És a fiatalok nem mernek leszakadni, mert tudják, hogy amijük van, az a kitöréshez nagyon kevés.
– Hol van a magyar értelmiség? Miért nem neveli ki a maga utánpótlását?
– A magyar kultúrában a humán műveltség mindig meghatározó volt, a fiatalok azonban ma nem tekinthetők az elit kultúra legfőbb fogyasztóinak. A budapesti tavaszi fesztivál közönsége nagyjából másfél–két évtizede azonos, csak mára kicsit megöregedett. Tömegkultúra, amerikanizálódott kultúra van, az elit kultúra szinte eltűnt. Közép-Európa egyik legjobb színházi társulata, a Bulandra közönsége ma elfér nálunk a Katona József Színházban. Húsz éve a Vígszínház is kevés lett volna, hogy befogadja. A szocializmus alatti közép-európai tudatunk megszűnt, ezért nem tudjuk értékelni igazán az Európai Uniót sem, pedig az visszahozza a rég eltűnt Monarchiát. Ugyanakkor még alig mérhetően, de megjelent az elitista kultúra iránti igény olyanok között is, akik nem örökségként kapják. Tíz–tizenöt éves lemaradásban vagyunk. Európa túl van az amerikanizálódási folyamaton. Németországban ma már egy diplomásnak műveltségi tesztet is ki kell töltenie a munkahelyi felvételnél, amelyben olyan kérdésekre kell válaszolnia, hogy melyik operában hallható Sarastro áriája, vagy kinek a művét zenésítette meg Beethoven az Egmont-nyitányban. Azt ugyanis természetesnek veszik, hogy valaki érti a szakmáját, de újra elvárják tőle azt is, hogy egy-egy helyzetben értelmiségiként gondolkodjon.
*
Folytatás a 21. oldalról
– Ezt a célt szolgálná nálunk is a felsőoktatás térhódítása, hiszen egyre több érettségizett folytatja tanulmányait. Miért nem keltik fel az oktatók hallgatóikban az értelmiségi lét iránti vágyat?
– Ha egy szemináriumon tizenöt helyett harmincöten ülnek, akkor nemhogy a személyes kapcsolat nem teremtődik meg, de még a neveket is nehéz megjegyezni. A felsőoktatásból a legutóbbi megszorító csomag nyolc és fél milliárd forintot von el. Mindeközben egyre több a diplomás munkanélküli, mert a munkaadó azt kérdezi: mennyivel tud többet egy drágább diplomás, mint egy érettségizett? Mintha arra törekednének, hogy az európai piacon ne jelenhessen meg a minőségi magyar munkaerő. Ehhez az kell, hogy lebutítsák a munkavállalókat. A multiknak elsősorban rabszolgák, nem gondolkodó munkások kellenek.
– Vezérszó lett a képzésben és az oktatáspolitikában is az internet. Valóban alkalmas arra, hogy felébressze az ifjúságban a tudásvágyat?
– Internet nélkül nincs korszerű tudás. Csakhogy használatának határt szab a nyelvismeret. Kétezerben még kevés volt a magyar oldal, s ez némi lökést adott a nyelvtanulásnak. Ma már számolatlanul vannak magyar szolgáltatások, a nyelvtanítás pedig teljesen hatástalan. A fiatalok hetven százaléka tanul idegen nyelvet, de csak tíz százalékuk érzi úgy, hogy ki is mer menni az országból a nyelvtudására támaszkodva. Pedig a nyelvtudás a nyertesek egyik ismérve. Ha valaki egy nyelvet beszél, az magyar viszonylatban már jó. Európában azonban a két-három nyelv ismerete az elvárás. Az internet ugyan nagy szabadság, de amíg valaki nem tud más nyelven is olvasni, a végtelenségig manipulálható. Azt eszi, amit elé tesznek. És fogalma sem lesz arról, hogy mi mindennel nem kínálják meg. Az internet az egyik leghasznosabb kommunikációs tér, valóban nem korlátozható, de az egyik legmanipulatívabb közösségi tér is. Óriási a szakadék a chatelők színvonala és mellettük jelen lévő magas kultúra között. Az „internetnyelv” lett korunk latinja, amelynek nincsenek grammatikai szabályai, és amelyet mindenki ért. De ne feledkezzünk meg arról, hogy a fiataljaink egyharmadának esélye sincs még arra sem, hogy egyszer számítógépe legyen.
– Az Ifjúság, 2000 vizsgálat egyik meglepő megállapítása volt a barátság átértékelődése. Eszerint a fiatalok inkább egymáshoz csapódnak, nem tudatos a választásuk.
– Magyarországon is kezd kialakulni a preszingli életforma, ennek pedig a közösség, a baráti társaság a tere. Része a munka, a szabadság, a fogyasztás, valamint sajátságos, szabadabb szexuális stratégia. Kétezerben még a 25 fölöttieket, ma a 27 fölöttieket tekinthetjük preszinglinek, mivel a házasságkötés időpontja folyamatosan kitolódik. A vizsgálatok szerint mostanra még inkább jellemző lett a „szóló sapiens”. Mindenki mondja ugyan, hogy fontos számára a család, de azért ő nem akar családot. Kitolódott a pályakezdés, e tekintetben tizenhárom év alatt utolértük Nyugat-Európát. Ennek oka a negatív jövőkép, a fiatalokban félelem, bizonytalanság van, tehát a döntéseket a lehető legkésőbbre halasztják. Nem beszélve arról, hogy a politikai helyzet akaratlanul is meghatározza ezt a jövőképet, hiszen az önállóság, a lakáshoz jutás esélye, az utódok biztos jövője fontos szempont. A politikusok tehát rombolhatják vagy építhetik a jövőt.
– Használja, forgatja-e a politikai elit ezt a felmérést?
– Nem volt visszhangtalan. Igen szórakoztató megtapasztalni, hogy hányféleképpen értelmezhető, forgatható egy-egy adat.
origo.hu
Két frontális baleset is történt rövid időn belül
