M ár kodifikálásakor is több sebből vérzett az 1993-ban meghozott kisebbségi törvény, ám jelentőségét nem lehet vitatni. Magyarország deklarálta, hogy elismeri kisebbségeinek jogait, nemcsak egyéni, de kollektív szinten is. A hiányosságok azonban hamar nyilvánvalóvá váltak: megállíthatatlanul terjedt az úgynevezett etnobiznisz, ugyanakkor a kisebbségi önkormányzatok – annak ellenére, hogy hivatalosan megválasztott testületek voltak – tulajdonképpen úgy működtek, mint az egyesületek. Nem volt az országos önkormányzatok fölött törvényességi felügyelet, nem álltak rendelkezésükre anyagi és jogi lehetőségek, hogy valóban kiépíthessék saját intézményrendszerüket. A kisebbségek maguk is a változtatás szükségét hangsúlyozták, de érdemi lépések öt évig nem történtek az ügyben, egészen az Orbán-kormány színre lépéséig.
A törvény módosításának előkészítése 1998-ban elkezdődött, annak ellenére, hogy ez nem szerepelt a kormányprogramban. A Hargitai János (Fidesz) vezette albizottságba minden párt delegált egy főt – a szocialisták két szakértővel erősítették a csapatot, amely valóban alapos szakmai munkát végzett. Nemcsak az összes érintett minisztériumot keresték meg, de a közigazgatási hivatalokat, az Állami Számvevőszéket és az összes számba jöhető szereplőt.
– Mind a kisebbségi törvény, mind a választójogi rendszer módosításában szakmai konszenzus alakult ki, ám a törvény már nem kerülhetett a parlament elé. Mindössze arra volt idő, hogy az indítványt két bizottság még megtárgyalhatta. Majd következett a kormányváltás, s a kialakult gyakorlat szerint az addig megalkotott javaslatokat semmisnek kell tekinteni, ismét a nulláról indul minden – nyilatkozta lapunknak Hargitai János, az albizottság volt vezetője.
Medgyessyék kormányprogramjában ugyan szerepelt a kisebbségi törvény módosítása, ám hatalomra jutásuk után körülbelül egy évig nem történt semmi az ügyben. Layer József honatya (Fidesz) indítványára az emberi jogi bizottság javaslatára végül az Országgyűlés határozatban kötelezte a kormányt, hogy 2003. december végéig terjessze a parlament elé a törvénymódosítást, ám erre végül csak ez év elején került sor. Mint Hargitai mondja, az előző ciklusban elvégzett, csaknem három évig folyó munka nem veszett egészen kárba, hiszen a szociálliberális koalíció által most benyújtott tervezet szinte megegyezik azzal, ami az előző kormány idejéből rájuk maradt. A módosítás révén a kisebbségek törvényi és anyagi garanciákat kapnak, hogy valóban képesek legyenek kulturális autonómiájuk megvalósítására: a tervek szerint többek között oktatási és más kulturális intézményeket tarthatnának fenn, olyan állami finanszírozás mellett, mint amilyenben az egyházak részesülnek. Ezzel megnyílik a lehetőség, hogy a hazai kisebbségek kiépítsék saját intézményrendszerüket. A Fidesz mindezt támogatja, és az oktatási törvény módosításakor – amely már a kisebbségi törvényt is érintette – mellette szavazott.
Az egyik markáns eltérés a kormánykoalíció és a legnagyobb ellenzéki párt elképzelései között éppen a kisebbségi választási regisztráció bevezetésének terve, aminek céljával, az etnobiznisz megfékezésével, egyetért ugyan a Fidesz is, ám a módszert erősen aggályosnak tartja – hangsúlyozta Hargitai János, hozzátéve: a regisztráció ötlete az előző ciklusban is felmerült, az ad hoc bizottság egy ülésen körbe is járta a választói névjegyzék felállításának problematikáját, ám végül – többek között a hazai kisebbségek vezetőinek egyöntetű, erőteljes tiltakozása miatt – elvetette az ötletet. Akkor a választójogi rendszer módosításánál az alkotmány két, bizonyos szempontból egymásnak ellentmondó pontját kellett figyelembe venni. Az egyik, a 68. szakasz azt mondta ki, hogy a kisebbségekhez tartozók jogosultak a helyi és országos kisebbségi önkormányzatokat létrehozni, a 70-es szerint viszont minden magyar állampolgárnak választási joga van, és választható a kisebbségi önkormányzati voksoláson.
Az unióba való belépésünk napján megváltozik a jogi környezet, mivel ez utóbbi szakasz, ami mindenkinek választójogot ad, hatályát veszti. Ezt a döntést négypárti egyetértéssel hozta meg a parlament 2002 végén, éppen az etnobiznisz megfékezéséért. Hargitai János úgy véli: a kisebbségi választói névjegyzék felállítása elől ugyan elhárult egy alkotmányos akadály, ám korántsem biztos, hogy nem ütközik más passzusokkal. Nem beszélve arról, hogy ez a módszer – legalábbis a jelenlegi feltételekkel – akár éppen a kívánt cél, a kisebbségek megerősítése helyett, főként a kisebb közösségek esetében, azok felmorzsolódását, elkopását eredményezheti – adott hangot aggályainak Hargitai János. Mint mondta, különös, hogy még az előző ciklusban mind a 13 bejegyzett kisebbségi vezető egységesen elutasította bármiféle lajstromozásnak még az ötletét is, most viszont több mint felük elfogadja a regisztrációt. Elgondolkodtató az is, hogy amikor a népszámlálás kérdéseiről folyt a vita, micsoda felháborodást keltett mind a jogvédők, mind a nemzetiségek, mind az akkori ellenzék körében a nemzetiségi hovatartozásra vonatkozó kérdés. Pedig a népszámlálás anonim módon folyt. Ehhez képest most meglepő fordulat a kisebbségek név szerinti regisztrációjának támogatása – vélekedett.
Mint ismert, még a fenntartásaikat hangoztató szabad demokraták is elfogadták a választási listát.
A célt, hogy a kisebbségi választásokon a kisebbségek vegyenek részt, az előző ciklusban született elképzelések szerint azzal segítették volna elő, hogy időpontját más napra tették volna, mint a többségi önkormányzati választásét. Majd később felmerült az a lehetőség is, hogy ugyanazon a napon, de más épületben vagy helyiségben kellett volna szavazni a kisebbségi képviselőkre. Azzal, hogy nem lehet mindkét önkormányzati voksolást egy füst alatt letudni, elősegítették volna, hogy a valóban öntudatos szavazók, az adott közösség tagjai járuljanak az urnákhoz, hiszen az időben vagy térben elkülönített szavazás az adott kisebbségi identitás nyílt vállalását is magában hordozza, pluszerőfeszítést igényel a választópolgártól. Hargitai János úgy véli, ez a módszer „sokkal elegánsabb”, ráadásul nem idéz rossz emlékeket, nem kelt szorongást.
– A választási névjegyzék bevezetésével sem lehet teljes mértékben kiszűrni a viszszaéléseket. A törvénytervezet szerint egy laikusokból álló névjegyzékbizottság döntené el, hogy az adott választó, aki jelentkezik a listára, az adott közösség tagja-e. De milyen alapon lehetne megtagadni, hogy az illetőt felvegyék? A tervezet igen kevés fogódzót kínál a bizottságoknak, „puha” feltételeket szab, mint például a közösség nyelvének ismerete. De ki dönti el, hogy milyen mélységben van erre szükség? Nem beszélve arról, hogyha adott esetben megtagadják valakitől a választási jegyzékbe való felvételt, és ő ezért bírósághoz fordul, jogi szakértők véleménye szerint egyértelműen a javára fognak dönteni. Ugyanis törvény garantálja a szabad identitásválasztást, ezért az ő egyéni jognyilatkozatát fogadják el – szögezte le a képviselő, hozzátéve azt is: fennáll a veszélye annak is, hogy a névjegyzék bevezetése hosszú távon elkoptatja a kisebb közösségeket. Ugyanis a tervek szerint a feliratkozási procedúrát négyévente meg kellene ismételni, mert a listákat a választások után adatvédelmi indokokból megsemmisítik. Az emberek egy idő után belefásulhatnak ebbe a macerába, és inkább nem élnek jogaikkal. Ez hozzájárulhat a kisebbségek elfogyásához, ami nem kívánatos.
– Köztünk él az a generáció, amelynek tagjai – az ismert történelmi okok miatt – joggal tartanak mindenféle listázástól. A regisztráció megosztja ezeket a közösségeket, meggondolandó, hogy vállalható-e ez. A Fidesz úgy látja: korántsem biztos, hogy a regisztráció meghozza a kívánt eredményt, ugyanakkor érzékenységet sérthet. Aggályos az is, hogy ebben a rendszerben a választójogot, ami törvényesen jár a magát kisebbséginek valló személynek, egy laikus bizottság mérlegelésének tárgyává tennénk, amelynek esetleges elutasító határozata nem áll meg a bíróság előtt. Szerintünk a regisztráció csak akkor elfogadható megoldás, ha a közösségekhez tartozók megértik és elfogadják, és természetesen ebben az esetben is még sok-sok pontosításra van szükség – mutatott rá Hargitai János. Elmondta azt is: a határainkon túl élő magyarok jövőjének szempontjából is nagyon lényeges, hogy Magyarország végül milyen kisebbségi törvényt alkot. A Fidesz javaslatára került be a tervezetbe, hogy a tartósan itt letelepedett uniós állampolgárok is kapják meg a kisebbségi választójogot a saját hazai nemzeti közösségükben, hiszen az uniós jog szerint az önkormányzati választásokon is részt vehetnek, nemcsak szavazhatnak, de választhatók is. Mint rámutatott, az EU-ban egyelőre nincs egységes szabályozás a kisebbségi kérdésben, ám a most csatlakozó országok sajátosságai révén nagy valószínűséggel felmerül az igény annak megalkotására. Az unió pedig rendszerint a tagországok valóban jól működő gyakorlatát veszi alapul a jogalkotásban. – Olyan mintával szolgálhatunk tehát, aminek révén elősegíthetjük a nemzet határokon átívelő egyesítését, ami uniós csatlakozásunk egyik legfontosabb célja – szögezte le Hargitai János.
Mint mondta, a Fidesz éppen ezért úgy véli: jobb most megállni egy kicsit, és tovább csiszolni a tervezetet. A módosításhoz kétharmados többség kell. A törvény legkorábban ősszel kerülhet a parlament elé.
Megosztottak a kisebbségek
Alkotmányjogászok pró és kontra:
