Nem tudom, hogy Ron Werber tanácsadónak ki a tanácsadója, de hasznára válna néhány csárdás pofon, hogy az illető nagypapa vagy nagymama korában is megemlegesse: azért kapta, mert Ron Werbert arra biztatta, tegye kampánytémává azt a hazugságot, hogy a Fidesz, ha kormányra jutna, szigorítaná, esetleg betiltaná az abortuszt. Kevés dolog van ebben az országban, amellyel még lehet féktelen indulatokat gerjeszteni. Ilyen kérdés az abortusz tiltása, illetve engedélyezése. Megosztja a társadalmat, és két engesztelhetetlen táborra szakítja az országot. Teljesen feleslegesen. Aki kicsit is tisztában van a magyar családok erkölcsi színvonalával, a magyar nők átlagagyának átlagtérfogatával, amelyben igen jelentős helyet foglal el az Én szó, az nem kockáztat semmiféle abortuszszigorítást, különösen tiltást. Fájhat a szíve a keresztény tábornak, eshet rosszul a Pacem in uterósoknak, itt nem fognak drákói rendeleteket hozni, mert az abortusz kérdésében már réges-régen minden el van rontva, és szinte remény sincs a helyrehozatalára.
Nálunk a művi terhességmegszakítás bevett fogamzásgátló eszköz. És ebben is, mint számtalan társadalompolitikai kérdésben, a politikai korrektség jegyében folyamatosan hazudunk egymásnak és a nyilvánosságnak.
Magyarországon 1957 óta lényegében teljesen szabad útja van a terhességmegszakításnak. Eleinte még működtek ugyan abortuszbizottságok, ahol volt példa arra, hogy elaggott fogorvosok mustrálgatták az ideges nőket, majd kellő megvetéssel lepecsételték az engedélyező papirost, mivel nálunk a magzat nem jogalany. Ezzel aztán lehetett menni a kórházba, egyszer, kétszer, sokszor. A terhességmegszakítást olyan intézményekre is rálőcsölték, ahol komoly kockázattal bíró terhesek fekszenek, hónapokig ágyhoz kötve. Nem csoda hát, ha az abortuszra jöttek nem örvendenek egyértelmű népszerűségnek a szülészeti osztályokon. Volt olyan év, az 1969-es, amikor 206 817 magzatot hajtottak el törvény biztosította körülmények között. De az évi 187 ezer vagy 201 ezer abortusz is rettenetes szám. Különösen annak függvényében, hogy a születésszám a mélypontra zuhant. 2003 első félévében csak 36 ezer gyermek született. Az előtte való évben 57 000 terhesség-megszakítás történt, ami jelzi, hogy az abortuszok száma jóval meghaladja az élveszületések számát.
Ha egy kormánynak van jövőképe, akkor a legkevesebb, hogy azonnal cselekszik azért, hogy ez a csökkenés megálljon. A Szekeres-féle népesedési programban azonban egyetlen szó sincs az abortuszok magas számának problémájáról. És legkevésbé sincs szó a fogamzásgátlók árának csökkentéséről, miközben az abortusz nagy állami anyagi támogatást élvez.
Magyarország ma a fogamzásgátlókkal való ellátottságot tekintve Európa élmezőnyében van. Nincs olyan finnyás nő, aki az eszközök és tabletták, módszerek és eljárások piacán ne találná meg a neki testre szabottat. Hogy várt és akart, ne pedig „nyűg” gyermeke szülessen. Akkor mi a probléma? Miért ez a még most is magas szám, amellyel megelőzzük a cseheket, a szlovákokat, a horvátokat? Míg nálunk 100 élve születésre 51 abortusz esik, addig a teljesen liberális Hollandiában csupán 11.
Külön sötét folt ebben az egészben, hogy ma egy gyermek megszületéséről vagy a hulladékvödörbe kerüléséről egyedül és kizárólag a nő, az asszony, a teherbe esett leány dönt. Nem készült statisztika az esélyegyenlőség nevében arról, hogy hány házasságban élő férfi elől titkolja el felesége azt, hogy terhes, csak a lezajlott megszakítás tényét közölve társával.
Ron Werber ebbe akar belemászni? Akkor feltétlenül értekezzen Szili Katalinnal, aki a holokauszt emléknapján azt mondta, hogy a nácik a gyermekholokauszttal a jövőt mészárolták le. És nálunk mi történik évtizedek óta? Törvényi segédlettel mészárolják le a jövőt.
origo.hu
Diónyi jégeső, felhőszakadás és drasztikus lehűlés várható
