Szerintem a mamát anyák napja múltával is kellene szeretni, nem csak ezen a napon. Merthogy itt van velünk – amíg a Jóisten megtartja őt, remélhetően még sokáig. Ne szorítkozzék az édesanyák szeretete évente egyetlenegy napra, van még nap az esztendőben, összesen háromszázhatvanöt. Szorítsuk magunkhoz az év minden napján édesanyánk kezét, boruljunk a keblére, amíg lehet. Nehéz időket élünk, olyanokat, amelyekben elporlasztani akarják a haza és a család szeretetét, amelyben csak egy anyák napja van. Pedig minden nap anyák napja van, hiszen ők küldtek ide minket a földre, tőlük kaptuk az életet. Általuk vagyunk. Ha van még anyánk, mindennap ünnepeljük meg szép szóval, boldog tekintettel. Ahogy a gyermek tekint az édesanyjára.
Egész esztendős szeretetnek kellene körbevennie a mamákat, nagymamákat, csókolgatni a lábuk nyomát, bár ez a világ ma már a másik világba indul, az érzelem nélküli, passzentosabb, monetárisabb lét felé. Javasolnám, mi maradjunk itt. A mamáknál. Mindennap.
De mi most köszöntsük a mamát. Vele túl lehet élni ezt is.
Így utólag is köszöntöm a mamákat, akik világra hoztak bennünket, meg akik ezután lesznek túl a gyermekáldás örömén. Sokasodjunk, gyarapodjunk, mert porlik a magyar, egyre veszünk…
origo.hu
Megöltek egy nőt Budapesten
