Volt némettanárnőm most jár kb. 50-es éveiben, rokkantnyugdíjas, cukorbeteg, és mindig követeli, hogy vigyek neki marihuánát, becsülöm érte, hogy ilyen idősen is nyitott. Mikor meghallotta, hogy sütiben is lehet csinálni, elalélt a gyönyörtől, hogy nem kell a szar füstöt szívnia. Tényleg, nem tud valaki infót space-cake-készítésről, meg arról, mennyit is kell abba belerakni stb? Kösz. Én egyébként a füvet sem tartom kábítószernek, hiszen nem kerülök kábulatba tőle, mégis tágítja a tudatomat, és sokkal iskolábbként élem meg, mint az iskolát.
Azért én nem mondanám, hogy az iskolák tudattágítók… inkább szűkítenek. Legalábbis próbálnak.
Én még fűvel soha nem tudtam olyan hülyén kinézni, hogy megijedjek magamtól, de nézzetek csak egyszer bélyeggel tükörbe… horror… Van valakinek hajnalkasztorija?
Hát… nekem van. Hülye fejemmel a suliban dobtam hajnalkát, majd meglátjuk, mi lesz alapon. Hát… nem ajánlatos sztem. Sajnos nem emlékszem már arra, hogy mik történtek, de azt tudom, hogy nem csinálom majd többet úgy. Az tuti. Persze akkor nekem az is gáz volt, hogy nem volt mellé zém, ami nem ártott volna, hogy lenyugodjak picit. Kábé úgy nézhettem ki, mint egy diliházból szabadult skizofrén, aki azt se tudja, mi van. Viszont az emberek nagyon szépnek tűntek. Nem az a groteszk fejük volt, ami az LSD-től jön, hanem az árnyékok nagyon szépen táncoltak a lányok arcán, és én végig azt magyaráztam mindenkinek, hogy mennyire jól néz ki. Nadeösszevisszavagyok ma énis…
No, végre megint találkoztam szeretett Földanyánkkal, csak most Ipomoea Tricolor csomagban rejtőzött. Három csomaggal dobtam (390 db). Hát… minden várakozásomat felülmúlta. Szerettem volna diktafonozni, de sajnos nem tudtam felállni az ágyról. Vagy csak nem akartam, nem tudom már, de végül is ez már mindegy, a lényeg, hogy nem lett megörökítve a dolog. Az viszont biztos, hogy megértettem végre ezt az idézetet: „Láttam az igazságot, és nincs semmi értelme.” Ja, és az est legtöbbet használt szavai: Minden mindegy. Szóval… jó volt.
Az én érzékszerveimet fullra kitölti ez a térrel és idővel megáldott világ, betépve érzem, de nem lehetek mindig betépve. Mostanában többet meditálok, néha elcsípem azt az időtlen békét, de félek, túlzottan beleragadtam a mayába, és csak nagyon lassan gyűlik a tudat lángja, hogy felégesse ezt az egész szalmakutyavilágot. Félek, hogy mire meggyullad, én már elégek a saját poklomban, amit körnek hívok.
Sziasztok! Szóval én nagyon ritkán szívok. De gondoltam, most egy cigi jólesne (zöldikével). De azt tudni kell, hogy magas a vérnyomásom. Ezért gyógyszert szedek. De az eset előtt elfogyott, tehát úgy szívtam. Szülők nem tudják! Na jó, elmentek itthonról, enyém a ház. Gyorsan… csiga teker szív. Na, mondom, ez ütős! Egyszerre csak hallom, hogy ver a szívem és sötétedik a kép. Anyáááááááád. De semmi gond. Aztán jött a para, hogy mi van, ha… azonnal hívtam szülőket, hogy levegő szorult a tüdőmbe és fáj meg hallom a szívemet. Rohantak haza. 150-es pulzusom volt. Alapjáraton. Na, mentünk a háziorvoshoz. Kérdi, mit tettem. Mondom, aludtam, semmi mást. Megvizsgál, nem érti. Erre belevilágít a szemembe (na, mondom, a qrva életbe). Mentő… úristen… Itthon: pakolj a táskádba, mert visz a mentő… Röhögtem végig. Na, bevittek, gyógyszert kaptam, és valahogy sikerült elintézni a szülőknek, hogy hazaengedjenek (pénz, gondolom). Hát hazafelé 2 Bigmac, 2 sajtburger, 2 nagykrumpli és fél liter kóla. Hazaérve lelkifröccs. Alvás. Másnap iskolában osztályfőnöki óra, én meg kómásan álmosan és betegen… nyitom a táskámat keresni az igazolást. Hát mit találok? Fogkefe, vécépapír, kanál, villa… az iskolatáskámba pakoltam be. Hmmm, a többiek meg nézték, miért szorongatok egy fogkefét és szakadok…
Cell, te találkoztál már a Fénnyel?
Én ezzel a dologgal, asszem, kivárom a halált. Az a tuti. Ott tényleg az a Fény van, amire egész életünkben vágyakozunk.
Folyékony, tiszta ketaminnal utoljára körömlakkosüvegben találkoztam, és ahogy dr. Gonzó mondaná (fear n’ loathing), elég belőle egy-két nyalintás a pemzliről, és küldi padlóra a magyart… le sem lehet nyelni, olyan kis mennyiség elég, bár az ízétől így is a hányinger kerülgetett. Egyébként nem igazán szeretem, fura dolog a K-trip, bár sztem relatíve biztonságos minden szempontból.
A ketamin átlagos dózisai orális fogyasztás esetén: küszöbdózis: 40–50 mg, enyhe hatások: 50–100 mg, általános: 75–300 mg, erős: 200–450 mg, orvosi dózis: 500 mg vagy több, halálos dózis: kb. 4500 mg. Legjellemzőbb mentális élmények: magány érzése (érdemes gondoskodni egy kis társaságról), a világ szétesése, alternatív létsíkokra tett utazás, egység érzése, látomások, különböző mintázatok képe, halál közeli élmények. A trip alatt szájszárazság, légzési problémák, feszült közérzet, valamint felgyorsult szívverés léphet fel. Sokan tapasztalnak hányingert, illetve hánynak, ami a ketamin érzéstelenítő hatásai miatt súlyos gondot okozhat; magasabb dózis esetén ajánlatos egy józan vigyázó jelenléte, aki biztosítja, hogy a hányás ne okozhasson légzési problémákat.
Mennyi patront szoktatok tolni? Me’ nemrég toltunk le négy csomit. A haverom csak az uccsónál állt be, én meg má’ a harmadik után mostam a parkettát. Csúsztam-másztam!
Az élelmiszerüzletekben kapható habpatront belecsavarhatjuk egy szifonba, és onnan belenyomjuk a gázt egy zacskóba. A zacskót arcunk elé fogva, megfelelő mennyiségű levegőt melléadagolva lélegzünk. Nem ajánlatos egyedül csinálni, mert ha elveszted az eszméletedet, és a zacskó az arcodra tapad, könnyen megfulladhatsz.
Figy’ már! Ez a mikrotrip egyértelműen egy bélyeg hatásait produkálja, csak erősebb kivitelben? Tehát ugyanúgy vannak szintek, a végén egy egovesztéssel? Mi a pontos hatóanyaga?
Szerintem ugyanaz az anyag, csak a trip közben Jézussal találkozol, a mikrotripnél meg Buddhával, így máshova vész az egód. A mikrotripben LSD-buddhoid van, szemben a trip LSD-christoidjával.
Öregem, lekapcsolja az agyad a testről.
Tényleg régen írtak ide! A kék hajnalkának magjából meg lehet enni 150–400 db-ot, bár én nem ajánlanám senkinek, hiszen két óra kemény hányinger. Most találtam egy egyszerű eljárást, amivel ki lehet vonni a dolgokat a magokból. Holnap megveszek hozzá mindent, és péntekre kipróbálom. Nem tudjátok véletlenül, hogy hol lehet legolcsóbban venni hajnalkamagot?
Halál közeli élmény vény nélkül. Üdv minden kedves rajongónak!
CSAK OLYAN SZIRUPOT HASZNÁLJ, AMIBEN AZ EGYETLEN AKTÍV HATÓANYAG A…! Tömören ennyi. Kiabálok, mert elég sokan elhullottak a tengerentúlon is, Európában is emiatt…
Salvia divinorum szárított levelek olcsón! Bővebb info: (e-mail cím)
Nem tudom, mennyire tartozik ide, amit hirdetni akarok, de azért megpróbálom. Hoztam az USA-ból kava-kavát, 150 mg-os, 50 kapszulást. Sajnos már csak egy doboz maradt. Itthon nem nagyon lehet kapni, mert illegális. Én 4500 pénzért adom. Ha kell, írj ide: (e-mail cím)
Nem tudna segíteni nekem valaki bicikli szerzésében? A barátnőmmel már több mint egy éve nem varázsoltunk, és már kezd hiányozni… Ha nem bicikli, az sem tragédia. Plíz, segítsetek!
Csak kíváncsiságból kérdem: Könnyen célba értek a bringások?
Az első betépésem idején tizennégy éves voltam. Most huszonhat vagyok. Tapasztalt füvezőkkel voltam, de ők sem sejthették, hogy mi fog történni. Eleinte nagyon klassz volt a dolog. Feldobott voltam, és minden olyan eszméletlen volt, hogy egyfolytában nevetnem kellett. Megértettem végre, hogy miben áll a marihuána varázsa. Az egyik srác a hipnózisról kezdett beszélni. Azt ecsetelte, hogy hogyan hipnotizálta egyszer a nővérét. Megmutatta, hogyan mozgatta a kezét előre és hátra, és hogyan követte a nővére tekintete hullámzó ujjait. Nevetve mesélte, hogy a nővére annyira szét volt csapva, hogy tényleg elkezdett előre-hátra mozogni. Ezt is bemutatta. Zsibbadó aggyal figyeltem, ahogy mozgott a teste előre-hátra. És akkor hirtelen minden megváltozott. Rémülten felpattantam, és közöltem vele, hogy tudom, mit akar elérni. Engem próbált hipnotizálni, miközben úgy tett, mintha csak egy történetet mesélne. Úrrá lett rajtam a rémület. Kegyetlenül világossá vált, hogy nem csak egy személy vagyok a biológiai univerzum rendszerében. Ez az univerzum az én univerzumom volt. Személyes poklom foglya voltam. Látszólagos létem minden egyes szereplője csak egy színész volt, jól megírt forgatókönyvvel. Nem tudtam, miért akarnak ellenőrizni és kínozni engem, de tudtam, hogy ez a helyzet. A marihuána felszabadította az agyamnak azt a részét, aminek segítségével átláthatok a megtévesztésen. A többiek eközben megpróbáltak megnyugtatni. De én tudtam, hogy nem vagyok paranoiás. Minél inkább próbáltak megnyugtatni, annál nyilvánvalóbb volt, hogy hipnotizálni próbálnak. Láttam, ahogy sokatmondó pillantással egymásra néznek: „Tudja.” Az egyikőjük a kezét tördeli – ez biztosan jelent valamit, de vajon mit? Szóltam neki, hogy tudom, mit csinál. A másik a lábával dobog – valahogy ez is a hipnotizálás egy módja lehet. Feltehetőleg rendesen megijedhettek, hogy ilyen alaposan megzakkantam, és úgy döntöttek, hogy felhívják a bátyámat. Megérkezett a bátyám, és látta, hogy mi van. Kétségbeesetten suttogtam el neki, hogy mi folyik körülöttem. Hirtelen eszembe jutott, hogy mi van, ha ő is közéjük tartozik. Könyörögtem, hogy ne mozogjon. Vonakodva bár, de engedelmeskedett. De a szemei még mindig mozogtak. „A szemedet se mozgasd!” Magamon kívül voltam a félelemtől. De mozgásban kellett maradnom. Észrevettem, hogy mikor egy testrészem nem mozgott eléggé, egy láthatatlan gipszréteg képződött a testem körül, és elkezdett megszilárdulni. A hirtelen mozdulatok feloldották a kérget, de rögtön egy újabb réteg képződött, úgyhogy járkálni kezdtem, és kétségbeesetten mozgattam az ujjaimat. A többiek közben össze-összesúgtak, aggódó pillantásokat váltottak egymással, és egyre próbáltak lenyugtatni. Meg akartam győzni őket, hogy rendben vagyok. Csak így menekülhettem meg tőlük. Emlékszem, ahogy a fotelban ültem, és kenyeret meg vizet adagoltak nekem. Azt mondták, hogy az étel majd felszívja a hatóanyagot. Úgy tettem, mintha megenném a kenyeret, és mikor nem figyeltek, begyűrtem a fotel párnája alá. Azt mondtam nekik, hogy már jobban vagyok, és ki kell mennem a mosdóba. Az volt a tervem, hogy bezárom a fürdőszoba ajtaját, keresek egy borotvapengét, és felvágom az ereimet… de az is felmerült bennem, hogy esetleg a halál sem jelent menekvést, hogy a Gonosz a halálon túl is követni tud. Ahogy telt az idő, lassan megnyugodtam, de nem éreztem rendesnek magamat. Úgy éreztem, hogy felfedtem egy titkot, és soha nem feledkezhetem meg az igazságról. Éveken át kísértett a kétely. Mi van, ha a drog segítségével láttam meg a valóság valódi természetét? Orvosokhoz és pszichológusokhoz jártam, de igazából egyikőjük sem tudta megmondani, hogy mi történt velem.
Huszonegy éves koromban aztán valami nagyon ostoba dolgot tettem. Megint betéptem. Úgy gondoltam, hogy ami tizennégy éves koromban történt, csak a véletlen műve volt. Ezúttal is teljesen normálisan indult. Aztán kezdtem egyre feszültebben érezni magam, és úgy döntöttem, hogy elvonulok egy szobába, és megpróbálok megnyugodni. Ott ültem a padlón, és azt mondogattam magamnak, hogy csak be vagyok tépve, és hogy a hatás el fog múlni. Hirtelen a légkondicionáló zúgása egyre erősödni kezdett. Mintha valaki felhangosította volna. Egyes, kettes, hármas; egyre hangosabb lett. Pánikba estem. Azt hittem, soha nem hagyja abba. Arra gondoltam, hogy egyre hangosabb lesz, amíg már nem bírom tovább. Megesküdtem, hogy soha többé nem nyúlok a fűhöz. Egy ponton azt hittem, hogy meghaltam, és hogy valaki egy leplet terített az arcomra. Mindennek, amit mondtak nekem, volt egy alternatív jelentése, amit meg kellett találnom. Fizikailag valamiféle rohamom volt. A testem bal oldala görcsben volt, a jobb oldala pedig teljesen béna. Az egyik pupillám óriásira tágult, a másik tűhegynyire szűkült. Ide-oda váltottam az eszmélet és az eszméletlenség között, láttam magamat az egyik szobában, miközben egy másik szobában ültem és hasonlók. Idővel kezdtem jobban érezni magam. De ezúttal sem tudtam visszatérni teljesen normális hangulatba. A következő pár évben pánikrohamokkal és skizofréniás időszakokkal küzdöttem, és furcsa téveszmerohamaim voltak. Végül beköltöztem a bolondokházába. Ekkor már évekkel az után voltam, hogy utoljára füveztem, de a rettegés nem enyhült. Rögeszmés kényszerbetegséget és pánikbetegséget diagnosztizáltak nálam. Megkezdték a gyógyszeres kezelésemet, és kezdtem jobban lenni. Már több mint egy éve, hogy kijöttem a kórházból, és büszkén állíthatom, hogy jól vagyok. Nagyszerűen érzem magam. Elmúltak a pánikrohamok. Nyugodt vagyok, koncentrált, nem vagyok feszült, és nem vagyok őrült. Tudom, milyen a pokol, mert jártam már ott. De most már jól vagyok, és erősebb vagyok.
Figyelem! A honlap pusztán információátadás és szórakoztatás céljából készült! Kérlek, az itt látottakat és olvasottakat ne értelmezd úgy, hogy ha nem próbálod ki a marihuánát, életed üres és értelmetlen marad. Mert ez nem igaz. Sőt lehet, hogy szebb és boldogabb életed lesz, ha soha nem nyúlsz hozzá! Azonban ne ítéld el azokat sem, akik élnek a marihuánával, hisz ezt nem azért teszik, mert valakinek ártani akarnak, vagy mert bűnözők lennének. Csak jól akarják érezni magukat.
Nem is olyan régen hozzájutottam egy nagyobb mennyiségű Salviához. Sokadik próbálkozásra sem adott még semmit egy kis izzadáson kívül, ezért azon a szép napsütéses napon túlzottan könnyedén vettem a játékot. Gyönyörűen süt a nap, szüleim a nappaliban tv-t néznek, én a szobámban próbálom a tudatom módosítani. Számítógép bekapcsol, kellemes zene berak. Kényelmesen elhelyezkedem a párnáim között, megtömöm a pipát, majd folyamatos lángnál szívom. Először csak kapar, majd elönt a forróság, eltűnik az egyensúlyom, és iszonyatosan húz a föld. „Na végre, most lesz valami” – gondolom, majd meghallom, hogy anyám jön fel a lépcsőn. Óriási pánik, majd a következő pillanatban a számítógép előtt ülök, édesanyám mellettem, és mond valamit. A következő másodpercben egy robbanás, és háromfelé szakadok. Látom, illetve érzem magam, amint ott ülök a gépnél és beszélek anyuhoz, második kép, beszélek anyámmal, hogy hagyjon békén, és különben is, miért zaklat, harmadik kép, látom magam anyu szemszögéből, ahogy a gépnél ülök, „fröcsögök” magamból kikelve. Anyu morog valamit, hogy bolond vagyok, és elmegy. Aztán újra iszonyatosan vonz a föld, és visszazuhanok magamba. Minden kitisztul, és nagyon fáj a tenyerem. Ránézek, és látom, hogy tíz vérvörös csíkot karmoltam bele. Mint utólag kiderült, teljesen „normálisan” kommunikáltam anyámmal, csak nagyon ingerülten. Tanulság: tiszteld az Úrnőt, mert szeszélyes, és akkor és azt ad, amit akar.
Csak annyit tudok mondani, hogy az LSD megváltoztatta az életemet (illetve megmutatta, hogy ez milyen egyszerű dolog), és azóta is boldog vagyok. Ez volt az, amitől ennyire meg akartak engem védeni? Olyan könynyű, egyszerű, biztonságos és hasznos az LSD, hogy teljesen érthető, hogy be van tiltva.
Kábé egy hónappal ezelőtt elmentem egy buliba néhány barátommal. Volt ott egy kis LSD-kereskedelem, és én meg jó ideje terveztem már, hogy feltöltöm a tartalékaimat, úgyhogy vettem pár adagot. Nyolc körül bevettem belőle, és nem éreztem túl erős hatást. Úgy fél órával később hatni kezdett. A falak úgy hullámoztak, mint az óceán, és hihetetlen színkavalkádban csapkodták a padlót. Elgondolkoztam: bírni fogom én ezt? Úgy tűnt, hogy a szobában mindenkinek fekete lett a szeme, és hisztérikusan nevettek. Ezt elég furának találtam. Hirtelen mélységes félelem fogott el, mintha egy démon vagy gonosz jelenlét került volna a szobába. Azon kezdtem töprengeni, hogy túl sokat vettem be, és vagy meghalok, vagy pedig örökre megőrülök. Néha kinyitottam a szemem egy pár másodperc erejéig, és láttam, ahogy a falak rám borulnak, és ahogy gonosz arcok formálódnak a színes mintákban. Ránéztem az órámra, és tudatosult bennem, hogy még csak egy órája tart a trip. Teljesen ledöbbentem. Elgondolkoztam. Ura tudok maradni a helyzetnek még hét órán keresztül? Egyszer csak azt hallom, hogy D. barátom, aki ott ült mellettem, hirtelen nevetni kezd. Egyből nem is reagáltam, és a nevetés kezdett átalakulni hangos, hisztérikus üvöltéssé. Nem tudtam elképzelni, hogy mi a pöcsöm lehet ilyen vicces, és odafordultam hozzá. Ránéztem D. arcára. Szarvak voltak a fején, vörös volt az arca, a fogai élesek. Rám mosolygott, és halkan ezt súgta: „Légy üdvözölve!” Nem igazán tudtam, hogy ez mit jelenthet, mindenesetre soha életemben nem éreztem még ekkora félelmet. Gyorsan felálltam, és szóltam, hogy elmegyek sétálni, mert elegem van ebből a démon szarságból. A sokktól remegve indultam el a kijárat felé. Eléggé nehezemre esett a járás, de sikerült eljutnom az utca végéig (ez kétháznyi út). Mire odaértem, teljesen el voltam tévedve. Nem tudtam, hogy hol vagyok, hogy mit csinálok, hogy ki vagyok, és hogy mi bajom van. Körbe-körbe nézelődtem, de nem tudtam rájönni, hogy hol vagyok. A fejem hátuljában egy hangot hallottam: „Ne aggódj, nemsokára érted jönnek.” Na, mondom, akkor jól van. Ott vártam türelmesen az út szélén, és lelkesen integettem az összes kisteherautónak, ami arra jött, hogy hátha értem jön, hogy hazavigyen. Aztán arra gondoltam, hogy nincs ennyi időm, meg kell halnom, meg kell halnom… Elkezdtem hát kigondolni, hogy mi lenne a legjobb mód a halálra. Egész éjjel ott álltam, azon gondolkoztam, hogy hogyan öljem meg magam, és integettem minden autónak, hátha értem jött. Úgy reggel öt órára, mikor már kezdtem ésszerűen gondolkodni, rájöttem, hogy senki nem fog értem jönni. Elgyalogoltam egy benzinkútig, és felhívtam a rendőrséget. A rendőrök elvittek a kórházba, és megkérdezték, honnan szereztem a drogot. Egyszerűen azt mondtam nekik, hogy fogalmam sincs, és szeretném, ha békén hagynának. Ahogy beértem a kórházba, olyan érzésem volt: „Ó, istenem. Meghaltam. Halott vagyok.” Tovább rontott a helyzeten, hogy a hölgy, aki felvette az adataimat, megkérdezte, hogy milyen vallású vagyok, mire én válaszul azt kiabáltam: „Keresztény! Teljesen keresztény vagyok! Ne tessék a pokolba küldeni!” Letérdeltem és sírva könyörögtem, hogy ne küldjön a pokolba, mire ő hívta a biztonságiakat, betettek egy ágyba, és elaltattak. Másnap felébredtem, és hazavitettem magam. A történet tanulsága pedig: soha többet nem LSD-zek. Szerintem ez az ördög kábítószere. Az lenne a jó, ha rájönnének az emberek, hogy ugyanazt az élvezetet és „kis pluszt” megkaphatják, ha füveznek vagy isznak. Ha színeket akarsz látni, egyél gombát! Régebben azt hittem, hogy van valami értelme annak, amit Timothy Leary mondott. De ő csak egy elveszett ember volt, és most meg kibaszottul meg van halva. Az LSD nem jó cucc. Nem jó vele szórakozni, mert valójában az szórakozik veled…
Helpet kérek, nemsoká lesz az első tripem gombával, plíz, adjatok tanácsokat, bár már rengeteget olvastam róla, de azért jó lenne, ha hozzászólnátok pár tanáccsal a bad trip ellen! thnx
Mai szentségünk a gomba. Mindnyájan szeretjük a gombát, ugye? Fogyasszunk el 2–5 gramm Peganum harmala kivonatot egy kis pohár vízzel. Mikor a harmala bekerül a szervezetedbe, kérd meg, hogy biztonsággal kísérjen át az ürességen. A harmala feladata felkészíteni a szervezetet a méreg befogadására, és ráhangolni az utazásra. Legalább 10–15 percet meditáljunk a szerepén. Áldjuk meg a szentséget. Mondd el neki minden reményedet és félelmedet. Mondd el, hogy a kölcsönös tisztelet kötelékébe kívánsz lépni vele. Mondd el neki, hogy kész vagy alávetni magadat a hatalmának; nem kell fortélyokhoz folyamodnia. Fogyasszuk el a szentséget – 3–5 gramm szárított cubensis vagy cyanecens. Fokozott félelem, kétség és nyugtalanság érzése jelenik meg. Ne küzdj ellene! Búcsúzz el önmagadtól, a valóságodtól, mindentől, amit ismersz, mindentől, amit kedvelsz, minden kötődésedtől, minden szenvedélyedtől és minden félelmedtől. Csak búcsúzz el. Most mindezt magad mögött hagyod. Nem baj, ha sírsz. A könnyek megtisztítanak. Amikor túljutsz a fájdalmon, és a belső béke állapotába kerülsz, Ők eljönnek hozzád. Mikor hallani kezded a suttogásukat, higgadtan mutatkozz be nekik, és mondd el, hogy miért jöttél. Ők mindezt már tudni fogják, ez valójában csak egy formaság. Arra kérnek majd, hogy lépj be a sötétségbe, feküdj le, és csukd be a szemed (jól jöhet néhány párna és takaró). Tedd, amit mondanak, és csodákkal fognak megajándékozni téged. Mikor átjutottál kis világukon, eleresztenek téged az ürességbe. Egy kilégzéssel hagyd el a testedet. Utazz az időn át, olvadj össze az éterrel, lépj kapcsolatba lényekkel, istenekkel és rég elvesztett barátokkal, térj vissza valódi otthonodba. Ez a te otthonod. Innen jöttél, és ide fogsz visszatérni. Tiszta fényből állsz, tiszta energiából, tiszta boldogságból… Ne felejts el köszönetet mondani vendéglátóidnak. Egy belégzéssel térj vissza a testedbe. Visszajöttél. Egyedül vagy. Gyenge vagy. Viszataszíttattál az életbe. A gondjaid még mindig itt vannak. A kérdéseid megválaszolatlanul maradtak. Csak egy pár óra telt el, de egy örökkévalóságnak tűnt. Mennyi ideig voltál halott? Csak a drog hatása volt? Mi történt? Ha szerencséd van, eljön hozzád egy hang, és álomba ringat énekével. Korán fogsz ébredni; felfrissültnek, felélénkültnek és meglepően erősnek érzed majd magad. Újjászületettnek érzed majd magad. Használd ki!
Nem gondoltam volna, hogy valaha is ilyen gombatripben lesz részem! Tudtam, hogy nekem általában nagyobb adag kell, úgyhogy a normális dózisnál sokkal többet ettem meg. Arra az igazi tripérzésre vágytam meg a képekre, amiket annyira élveznek az emberek. Azzal kezdődött, hogy erős fáradtságérzés vett rajtam erőt és elálmosodtam. Aztán megjelentek a képek, de nagyon kellemetlenek voltak, és megpróbáltam eltüntetni őket. Amikor a barátom kezdett képeket látni, nagyon furcsának tűnt az arca, meg ahogy reagált, és ettől eléggé megrémültem. Nem igazán éreztem úgy, hogy látni szeretném azt, amit ő látott… Nem tudtam felállni, és rosszul éreztem magam, akármennyire küzdöttem is ellene. Hányni kezdtem. Újra és újra hánytam, és reméltem, hogy kitisztul belőlem az anyag. Bevittek a kórházba, és mintha ötszáz kiló nyomott volna a tolókocsiba… 10 percet vártam sírva a sürgősségi osztályon, míg végre megvizsgáltak. Olyan volt, mintha nagy dózisú érzéstelenítő hatása alatt álltam volna, de a vicces az volt, hogy végig teljesen magamnál voltam. Miután kaptam valami méregsemlegesítő szert, lassan kezdett a testem visszatérni. Hat órával később az orvos elmondta, hogy az idegek és az izmok károsodtak, de nem maradandóan, csak amíg a méreg ki nem ürül a szervezetemből.
Az adag: 3 g szárított gomba, szájon át fogyasztva. Ez volt az első gombatripem. Egyébként csak exezni szoktam. A barátom győzött meg, hogy próbáljam ki, és én azzal a feltétellel mentem bele, hogy kevesebb mint egy grammot fogok megenni. Sajnos ő úgy gondolta, hogy minél több, annál jobb, és három grammot adott anélkül, hogy tudtam volna. Először élveztem. Mozogni kezdtek a dolgok, aztán megállítottam őket. Aztán megint elindítottam, aztán megállítottam. Egy idő után azonban nem tudtam megállítani a mozgást, ami eléggé megijesztett. Nem tetszett, hogy nem tudom kontrollálni, hogy mit látok, és mit nem. Hamar csőlátásom lett, és nem emlékeztem dolgokra, vagy nem tudtam elhinni, amit percekkel azelőtt mondtam, csináltam vagy éreztem. Vadkanok és majmok nőttek ki a földből, és meg akartak enni. Lila falak vettek körül, amik bezártak és fojtogattak. Fuldokolni kezdtem, és azt hittem, hogy nem kapok levegőt, és meg fogok halni. Nem emlékeztem az anyám nevére és hogy hogy néz ki. Aztán már senkinek nem emlékeztem a nevére. Amikor a barátom telefonálni kezdett, még jobban félni kezdtem. Nem létezett számomra a külvilág. Azt hittem, hogy a kutyám evett a gombából a földről, és ugyanúgy meg volt ijedve, mint én, és vagy egy órán keresztül sírtam. Az órán a számok visszafelé mentek. Visszaértem a kollégiumba, és kezdtem megnyugodni, mire néhány síkagy ott úgy döntött, hogy tudják, mit kell csinálni, ha valaki bad tripen van. Nem nagyon emlékszem a beszélgetésre, de úgy tűnt, hogy a két alak, aki a szobában volt velem, valami hatalmas istenség tanítványa volt. Majdnem biztos voltam benne, hogy a keresztény isten volt az istenük. Egyikük elment, hogy megkeresse a haveromat, akinek a létezéséről nekem már nem volt semmi tudomásom. Nagyon nehezemre esett felfogni azt a tényt, hogy bár nincs ugyanabban az épületben, mint én, mégis látni fogom még. Ahogy kezdtem lenyugodni, olyan volt, mintha a saját halálomba süllyednék, és a trip végeztével megszűnök létezni, de ki akartam várni a dolgot, történjék bármi. Reményeim akkor foszlottak szét, amikor szóltak, hogy a haverom meg akar ölni. Nagyon furcsa dolgokat mondtunk egymásnak aznap este, ami elmenne mondjuk egy gyilkolós filmben, de a lényeg az, hogy csak egyre félelmetesebb volt. Mikor végre lejöttünk a tripről, megint beszélgetni kezdtünk, és felidéztük az élményeket. Jó két órán át voltunk külön, és ezalatt mindkettőnknek volt egy csomó furcsa látomása. A gomba jó dolog, de megtanultam, hogy ne gombázzak be, hogy aztán megint nekiinduljak a nagyvilágnak, amíg nem vagyok benne biztos, hogy felkészültem rá.
Mindjárt EU-tagok leszünk. Mit vársz?
Olcsóbb lesz a zöld.
Nem tom’, mennyire csak para, de én egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy a növény be legyen oltva valamivel, ha már nem is átitatják. Van, hogy felütik vmivel szerintem. Legalábbis akkora különbség szerintem nem lehet zöld és zöld között, egyiknél betépek, és élesebbek a dolgok satöbbi, a másiknál meg alig látok, és szanaszét vagyok szedve, mintha éppen haldokolnék.
Történetünk egy péntek este játszódik. Egy barátommal épp a dílertől jövünk, és azt beszéljük, hogy hova menjünk az esti lazuláshoz. Van egy jó helyünk, ahol nagyon kevesen járnak, ráadásul erdőben van. Kocsival odamegyünk, nekiállunk tekerni. Koromsötét volt, tíz méterre sem lehetett lámpa nélkül látni. Eltoljuk a nem gyenge cigit, és nekiállunk beszélgetni. Egyszer a nagy röhögések közepette megcsillan egy autó fénye. Gondoljuk, no para, ide mások is szoktak jönni tekerni. Közelebb ér hozzánk, de nem látjuk, milyen kocsi, pont ránk világít. Befordul és beáll úgy 10 méterrel mellénk. Ezt látjuk a kocsi oldalán: Rendőrség. Halálpara! Kész, vége, mit csináljunk stb. Nálunk van még zöld is, papír is, és kellően be is vagyunk tépve. A rendőrkocsi mozdulatlan, a belső villanyt felkapcsolják. Meggyullad egy öngyújtó, és már izzik is a finom cigi. Szépen jár körben. Gondoljuk, már lehet tudni, hova tűnik a napi elkobzott dzsó. Tekertünk még egyet a nagy izgalomra, és végig ezen a sztorin röhögtünk.
Londonban olyan, mintha legális lenne a zöldike! A belvárosban lazán bárki rágyújthat egy jointra, és a kutya se fog rád szólni. Leülsz egy parkban, és látod, hogy egy csomóan ott lazulnak, simán a fűbe lefeküdnek, megtalálható az öltönyös dolgozótól a néger rasztás takarítóig mindenki, és látod, hogy bárki minden gond nélkül teker egy szálat. De igazán akkor lepődtem meg, amikor egyik reggel kiszálltam a vonatból, és egy öltönyös, hatvan év körüli tatának ott volt a szájában a spangli. Mindez semmi Camden Townhoz képest. Ez a hely kimondottan a fiatalok legkedveltebb városrésze, itt minden megtalálható volt. Hét végén volt nagy piac, akkor lehetett legálisan venni friss gombát – ötfajta közül választhattál. Emellett az üzletekben lehetett vásárolni: Rusht, gramm-mérleget, mindenféle növénymagot, több száz féle pipát, papírokat, bluntot, vaporizert és még ezernyi kelléket. Ha ebben a városrészben sétálsz, minden sarkon megkérdezik tőled, akarsz-e venni füvet v. hasist. Pl. előveszi a nagy rasztás a tömb füvet, és úgy adja oda, hogy ott áll tíz méterre a rendőr, és nincs semmi cink! Még lenne rengeteg történetem Londonról, de most ennyit írok! Peace!
(A hozzászólásokat, véleményeket, üzeneteket a kábítószer-fogyasztók által fenntartott weboldalak fórumain találtuk. Mivel ezek tartalma nem minden esetben törvényes, címüket nem közöljük.)
A Kendermag Egyesület tüntetései – ahogy a drogliberalizációért szervezett mozgalmak világszerte – nem az összes drog, csak a marihuána engedélyezését célozzák. Azonban számos szakember szerint a marihuána nem kezelhető különálló, „könnyű” drogként, hiszen mind a fogyasztás motivációi, mind a szer élettani és társadalmi hatásai megegyeznek a többi kábítószeréivel, s nagyrészt a fogyasztói tábor is azonos. A lapunkban korábban nyilatkozó Sieneger Eleonóra addiktológus, Csernus Imre pszichiáter, illetve Freund Tamás agykutató szerint a fű első kipróbálása is kaput nyithat a drogos életforma felé, az olcsó eufóriaélmény igen gyorsan válik a pszichikai függés alapjává. Az utóbbi években termesztett marihuánát hallucinogén növényekkel trágyázzák, a hatóanyag-tartalmat a korábbi tízszeresére növelték, így hamarabb kialakul a tolerancia és a függés. A gombát, az LSD-t s a természetes hallucinogéneket legtöbben a marihuána mellett vagy azzal együtt (!) használják, cikkünkben ezért közöltünk többféle kábítószerrel kapcsolatos hozzászólásokat.
A szövegben található drogos kifejezések magyarázata
Betép – marihuána hatása alá kerül
Bad trip – félelmetes hallucinációk
Bélyeg – LSD-vel átitatott papírkocka
Bicikli – LSD-márka
Célba értek a bringások? – megkaptad az anyagot?
Csiga – marihuánás cigaretta
Dob – fogyaszt
Dzsó – marihuána
Eltol – elfogyaszt
Gomba – Psilocybe nevű hallucinogén gomba. Egyes Magyarországon található galócák bőrét is fogyasztják, mert hallucinációkat okoz. Halálos méreg
Halu – hallucináció
Hajni, hajnalka – a hajnalka virág magja, hallucinogén hatóanyaga az LSA,
Lizergsav-amid. – Veszélyes idegméreg
Kava-kava – kawa-kawa, Indonéziából származó természetes alapú hallucinogén
Ketamin – hallucinogén hatású oldószer
Maya – „látszatvilág” az indiai eredetű vallásokban
Mikrotrip – az LSD egy változata
Napocska – LSD-márka
Para – félelem, pánik (talán a paranoia szóból)
Patron – habszifonpatron, a benne levő gáz euforikus hangulatot, hallucinációt okoz
Salvia – Salvia divinorum (látnokzsálya): hallucinogén növény
Space-cake – marihuánás sütemény
Szirup – vény nélkül kapható gyógyszer, amely hallucinációt okoz. Túladagolása halálos
Zöld, zöldike, zé – marihuána
Timothy Leary – az LSD egyik „apostola” volt Amerikában a hetvenes években
Tol – bevesz
Trip – halluconigén szer hatása
