Fenntartott libanoni ellenállás

Négy évvel ezelőtt, 2000. május 25-én vonult ki az izraeli hadsereg hazám déli részéről. Bár a függetlenség napjáról is nagy ünnepségekkel emlékezünk meg, ez utóbbi dátum talán mégis kedvesebb számunkra – jelentette ki lapunknak Libanon Budapestre akkreditált nagykövete. Houssein Moussawi elmondta: amíg Izrael nem vonul ki az ország utolsó négyzetméteréről, a Sebaa-farmokról, addig fenntartják az ellenállást, ám a katonák távozásával a fegyverek is el fognak hallgatni.

Valaha Libanon Franciaország gyarmatának számított. Milyen a kapcsolat a nagyhatalommal?
– Valóban francia mandátumterület volt a hazám, s november 22-e, függetlenségünk napja, az ország egyik legfontosabb ünnepe. Párizs azonban viszonylag könynyen elengedett minket, s mára kiváló kapcsolatokat építettünk ki a franciákkal. Nem érezzük úgy, hogy ellenségek távoztak tőlünk 1943-ban. Nem is érezhetjük, hiszen Franciaország megkülönböztetett figyelemmel kíséri sorsunkat, gazdasági és kulturális téren is támogat minket. Azt sem felejtjük el, hogy a háború idején minden libanoni menekültet tárt karokkal fogadtak. Összefoglalva: Franciaország baráti szövetségesünk. Izrael azonban erőszakkal foglalta el az országunkat, s fegyverrel kellett kiűzni innen, így érthető, hogy ezt az eseményt jobban megünnepeljük.
– Bár a háborúnak vége, a libanoni–izraeli szembenállás máig tart. Elképzelhető, hogy a közeljövőben pontot lehet tenni a viszály végére?
– Izrael továbbra is megszállás alatt tartja Libanon egy kicsiny részét, a Sebaa-farmokat. Addig nem fogjuk beszüntetni az ellenállásunkat, amíg minden egyes négyzetméter libanoni földet el nem hagynak a katonák. Ez persze nem jelenti azt, hogy háborút kezdenénk ellenük, de minden eszközt felhasználunk a felszabadulás érdekében. Egy háborúban mindenképp veszítenénk, hiszen ellenfelünk a Közel-Kelet legnagyobb katonai hatalma. Az ellenállást azonban fenntartjuk, s erre nagyon büszkék vagyunk. Nem egyedül a Hezbollah vesz részt a harcban, de majdnem az összes libanoni politikai pártnak van benne része. Mára a fegyveres fellépés a Hezbollahra maradt. Ez a kiváló, igen bölcs szervezet soha nem támad civil lakosokat, kizárólag a megszálló hadsereg katonái ellen harcol. Ezt a nemzetközi jog is támogatja. Mindössze egy alkalommal tettek kivételt a harcosok, amikor Izrael rakétatámadást intézett a kánai ENSZ-épület ellen. Akkor 110 libanoni civil halt meg, s válaszképp a Hezbollah is civileket támadott. Ám ez volt az egyetlen eset. Végül sikerült kiharcolni az izraeli csapatok távozását, ez pedig hatalmas dolog, egy gyenge és kicsi ország óriási sikere!
– Mi történik akkor a Hezbollahhal, ha Izrael távozik a Sebaa-farmokról?
– Ha nincs megszállás, nincs ellenállás sem. Ennélfogva a Hezbollah sem folytatja majd a harci cselekményeket, hanem azt az utat járja, mint egy hagyományos politikai párt. Az átalakulás egyébként már elkezdődött, a dél-libanoni önkormányzati választások során mindenhol az ő embereik nyertek, és a bejrúti parlamentben is vannak képviselőik. A Hezbollah ugyan harcol, ám emellett iskolákat és kórházakat épít, támogatja az oktatást, a szegények megsegítését. A megszállás végeztével csak még jobban fog koncentrálni a politikai és szociális feladatokra, mivel a fegyverek elhallgattak.