Gyertek haza!

Az iraki katonai jelenlétről megy most a vita idehaza. Én a hajamat tépem, hogyan sikerült magyar embereket Irakba háborúzni küldeni, illetve amerikai szóhasználattal a „demokráciát” odavinni. Nem lehet a demokráciát ide-oda hurcolni. Az éppen attól keletkezik, hogy maga dönt felőle a nép. Az iraki is.
Hát gyertek vissza, nem Irakban van most a dolog, hanem idehaza. Csendőrködjön csak Amerika odaát, mi ne merüljünk le a posványba. Védeni itt is lehet a hazát, illetve éppen itt kellene védeni, nem Mariampolban, mint boldogult Lenkei huszárkapitánynak kellett szegénynek annak idején. Magyar katona ne keressen semmit sem Irakban. Géppisztoly nélkül lépjünk a másik ország területére, másképpen agresszorok vagyunk. Gyertek haza, gyerekeink, idehaza nemsokára érik a búza, édesanyátok ölelése vár. Meg az ország, amelyik nem akar már harcban állni.
Magyar katona még zsoldosként se álljon a Tigris és az Eufrátesz folyó között. Silány mentség, hogy önkéntesek, zsoldosok, és a lőszer mellett elvétve segélycsomagokat is szállítanak. Attól még az ország – Magyarország – háborúba lépett, célországgá lett, ahová bejöhet a pokol és a végzet.
Mészárlás folyik odaát, és messze nem arról szól a történet, hogy hol az atombomba, meg épül-e a demokrácia. Várjuk haza a fiainkat! Semmi közötök, semmi közünk a mezopotámiai sivatagban zajló eseményekhez, nektek itt a sorsotok az Alföldön, a Dunántúlon.
Rendeljék már haza őket, az Istenért!