Kétforintos dal

Tankoltak mostanában benzint Ausztriában? Ha nem, akkor elárulom: tőlünk nyugatra literenként 20-30 forinttal is olcsóbb az üzemanyag. Vagyis már rég nem arról van szó, hogy az egykori béketábor országaiban (Romániában, Szlovákiában, Horvátországban, Ukrajnában, Szerbiában és Szlovéniában) jóval olcsóbb a benzin és a gázolaj, mint nálunk, következésképpen az átlagos halandónak megéri az első határ menti töltőállomásra átruccanni. (Mellesleg ez a benzinturizmusra keresztelt népszokás a magyar költségvetésnek több száz milliárd forintos bevételkiesést jelent!) A sokak számára feldolgozhatatlan tény az, hogy Ausztriában, ahol az átlagjövedelem többszöröse az itteni fizetésnek, kedvezőbb feltételek mellett tölthetjük fel a gépjárművünket. Nem beszélve arról, hogy a Medgyessy-kormány által diktált gazdaságpolitikai tempóval uszkve harminc-negyven évre van szükségünk ahhoz, hogy behozzuk az életszínvonalbeli lemaradást. Ilyen helyzetben persze több mint kívánatos az állami beavatkozás. Nos, lesz is. Draskovics Tibor pénzügyminiszter tegnap ennek kapcsán kifejtette: bízik abban, hogy az Országgyűlés mielőbb elfogadja a jövedéki adó csökkentésére vonatkozó kormányjavaslatot, s akkor ennek pozitív hatása gyorsan megjelenhet az üzemanyagárakban. De ismerjük csak meg a konstrukciót! A kormány tervei alapján abban az esetben, ha a 95-ös oktánszámú benzin fogyasztói ára két egymást követő hétfőn eléri a 250 forintot, a Pénzügyminisztérium mérsékli a jövedéki adót. Úgy, hogy a benzin ára 248 forintra csökkenjen. Csak a teljesség kedvéért jegyezzük meg: a gázolajnál a küszöbérték 225 forint lesz. Aki esetleg nem tudná: az Európai Unió által diktált minimális adószintet, ami literenként hozzávetőleg 92 forint, így is jócskán túlteljesítjük.
Visszatérve a szóban forgó anyagra: a kormány tehát nagyvonalúan lemond literenként majd’ két magyar forintról… Bravó! Kérdem: ez az intézkedés ugyan mit old meg? Miután azonban padlógázzal fut az európai parlamenti kampány, természetesen azt a fideszes felvetést, hogy az üzemanyag jövedéki adójának 20 százalékos mérséklése jelentene valóságos árcsökkenést, a kormány rögtön lesöpörte az asztalról. Pedig csak drasztikus lépésekkel éri meg az ügyben valamit is tenni, de ebben a baloldali kormány nem érdekelt. Amennyiben ugyanis minimálisan, azaz jelképesen – tehát a kormány elképzelései szerint – valósul meg az árcsökkenés, úgy tovább pöröghet az amúgy is magas infláció, hiszen drágulnak a szállítási és termelési költségek, ami tetemes adóbevétel-növekedést jelent az államnak. Ezzel párhuzamosan viszont romlik majd az életszínvonal: az idén átlagosan csak 0,5 százalékos reálbéremeléssel számolnak. Magyarul: az árak emelkednek, a bérek szinten maradnak, ám lesz forrás a későbbi osztogatáshoz vagy a költségvetés lyukainak betömködéséhez. Tehát ismét a társadalommal fizettetik meg hibás gazdaságpolitikájuk árát.
Arról az ellentmondásról már nem is beszélve, hogy a fentebb említett benzinturizmus megjósolhatatlan mértékben duzzadhat fel. S ez nemcsak a félretervezett költségvetés fenti ábrándjait oszlathatja szét, hanem a rossz minőségű, bizonytalan eredetű ukrán és román üzemanyagok a magyarországi forgalom mellett a gépjárműállományt is padlóra küldhetik. Nem beszélve a környezetet terhelő közvetlen zöldkárról, valamint az idegenforgalom bevételkieséséről, hiszen olyan drága a benzin, hogy elmegy a turisták kedve a magyarországi látogatástól. Vagyis elvész a réven, amit nyertünk a vámon.
Ezzel a koncepció nélküli tesze-toszasággal szemben az ellenzék két esztendeje követeli az üzemanyag – Európában sehol sem tapasztalható nagyságrendű – jövedéki adójának csökkentését. Így aztán rendkívül álságos a kormányzat mostani kampányigyekezete, amivel az autósok szavazatai után ácsingózik. Ez ugyanis, láthattuk, nem sokat ér. Legfeljebb egy kétforintos dalra elegendő…