Áll a bál a Hajdú-Bihar megyei Egyeken. A helyi lakosság egy része tüntetést szervezett mára, mert így akarnak tiltakozni a polgármester szerintük rasszista megnyilvánulásai ellen. A demonstráción részt vesz majd a cigány önkormányzat községi és megyei képviselője is. A felháborodást Hegyesi Kálmán polgármesternek az Egyeki Hírmondó áprilisi számában megjelent írásai váltották ki, amelyekben a cigányság életviteléről, szokásairól fest nem túl hízelgő képet. A hatezer lelkes településen a romák kisebbségben vannak, a munkanélküliség körükben nagyon magas, és a szociális feszültségek is fokozzák az indulatokat.
A tüntetést az Egyeki Roma Erőforrás Egyesület elnöke, Ugrai Lászlóné szervezi, aki lapunknak elmondta: nem pusztán a cigányokat megbélyegző, kirekesztő írások miatt vonulnak az utcára, hanem tiltakozni akarnak a polgármester ténykedése ellen is. Pontosabban az ellen, hogy amióta 2002-ben megválasztották a nagyközség élére, korábbi ígéreteivel szemben nem csinál semmit – magyarázta a demonstráció szervezője. Kiemelte: polgármester-jelöltként még arról beszélt, hogy megválasztása után ipari park létesülhet a település határában, amely egy csapásra megoldaná a munkanélküliség problémáját. Továbbá azt is ígérte, hogy a beruházásoknál az egyekieket részesíti előnyben, és minden segélyt kioszt a romáknak – magyarázta Ugrai Lászlóné.
Ezzel szemben az történt, hogy amióta hatalomra került, alig akar szóba állni a munkáért, segítségért, segélyért hozzá fordulókkal, fogadóidejében is többnyire az alpolgármester helyettesíti őt – panaszolta lapunknak több roma, akik hangsúlyozták: nem segély kellene nekik, hanem munka. Úgy vélték, csak addig voltak fontosak a polgármesternek, amíg be nem ikszelték a nevét a szavazófülkében. Azóta újra csak „részeg, mocskos ruházatú és bűzös” cigányoknak számítanak. Az ipari parkból semmi sem lett, ráadásul a polgármester – a tüntetők szerint – ki akarja költöztetni a romákat a település szélén fekvő egykori Attila-telepre, amely a többi lakóépülettől mintegy ötszáz méternyire található. Ez ellenkezik a kormányzat diszkriminációellenes politikájával is, amely az elkülönítés és a gettósítás ellen lép föl – nyilatkozták lapunknak az elkeseredett romák.
Hegyesi Kálmán polgármester a Magyar Nemzetnek elmondta: nem ez az első tüntetés, amelyet elenyésző kisebbségben lévő politikai ellenfelei az ő lejáratására szerveznek, és amelyhez a naiv, könnyen befolyásolható cigányokat használják föl. Kiemelte: az Egyeki Hírmondóban megjelent írásai nem kirekesztők, csupán azokat a tényeket és igazságokat írta le bennük tárgyszerűen, gyűlölet nélkül, amelyeket a legtöbben nem mernek kimondani. Hegyesi Kálmán szemenszedett hazugság-nak nevezte a tüntetők állítását, amely szerint ki akarná költöztetni a romákat a település határába. Leszögezte: az ipari park létesítése lehetőségként, nem pedig ígéretként hangzott el a kampányban. Polgármestersége alatt elkészült egy 220 millió forintos szennyvízelvezető rendszer, felújítottak két művelődési házat, új út épült. Sok még a tennivaló, és a politikai ellenlábasaihoz köthető névtelen feljelentések, fenyegetések és hecckampányok csak akadályozzák ezt a munkát – fűzte hozzá a polgármester.
Annyi bizonyos, egy polgármester – bár sokat tehet – de nem „csinál nyarat”, a cigányság országos, évszázados problémáit nem képes megoldani, az a kormányzat dolga lenne. Az egyekiek tüntetése arra figyelmeztet: a feszültségek fokozódnak, a szociális gondok könnyen egymás ellen fordítják az embereket, s nemcsak a kisebbség, de a kevésbé fejlett régiók kistelepülésein élő többség is egyre gyakrabban érzi úgy: egyedül hagyták.
Bőszítő írás. Részletek Hegyesi Kálmánnak az Egyeki Hírmondó áprilisi számában megjelent írásából: „Az uniós tagállamok a támogatott hitelek, illetve az ezekből épült modern házak révén akarják megelőzni, hogy a magyar cigányság május 1-je után tömegesen költözzön a gazdagabb, nyugati országokba, új otthonukhoz kötve őket. Ennek viszont az lehet a következménye, hogy a magyarországinál kevésbé kedvező kisebbségi politikát folytató, szomszédos államokban élő cigányság – e juttatások miatt – éppen hazánk iránt mutat majd élénk érdeklődést. Svájcból egy időben szinte heti rendszerességgel szállították vissza az áttelepülni szándékozó cigányokat Romániába, vállalva inkább minden ezzel járó költséget. Mivel a cigányság meghatározó többségét az Európai Unióban is az állam, vagyis a dolgozó adófizető tartja el, természetesen ez – a néha meglehetősen képmutató diplomáciai propaganda ellenére – az egész unióban nem kívánt terhet jelent. A ki nem mondott előítéletekkel, a látens rasszizmussal és egyéb negatív véleményekkel, valamint az általánosító elutasítással szemben nem lehet még több, igazságtalanul juttatott pénzzel fellépni. Ez egy túlhaladott megoldás, ami a kívánttal szemben pont az ellenkező hatást váltja ki. Ezért a pénzért ugyanis valakik valahol becsülettel megdolgoztak, azokat pedig, akik kapják, nem ösztönzik semmilyen erőfeszítésre saját problémáik megoldása érdekében, sőt, újabb gyermekek felelőtlen vállalására bátorítják őket.”
