A sarki kispiszkostól a garázsboltig

Ugyancsak furcsa az a berzenkedés, ahogyan az uniós elvárásoknak megfelelő higiénés és tisztasági körülmények megteremtésének kötelezettségét fogadták, például az élelmiszer-kereskedelemben. Pedig csak olyan hiányosságok pótlásáról van szó, amelyeket mindenfajta előírás nélkül is teljesíteni illik minden magára valamit is adó kereskedőnek. Nem beszélve azoknak az érdekeiről, akikből megélnek. Az ellenőrök Budapesten az üzletek 68, vidéken kevesebb mint 35 százalékába jutnak el.

Megerősíti tapasztalataimat Ócsai Béla, az Országos Tisztiorvosi Hivatal közegészségügyi főosztályvezetője: nálunk a piacgazdasággal járó kötelezettségeket a vállalkozók egy rétege eléggé sajátosan értelmezi. Megjegyzi azt is, hogy egy olyan morális közegben, ahol az a hagyomány, hogy a szabályokat, előírásokat miként lehet a legügyesebben kijátszani, e tekintetben sem lehet pusztán a jogkövető magatartásban bízni. Igaz, választási lehetőség nálunk is van. A vevők megtehetnék, hogy elkerülik azokat az üzleteket, ahol a körülmények kritikán aluliak, ám egyelőre úgy tűnik, ezeket a boltokat is „eltartják”.
– Mindazok a higiénés előírások, amelyek ellen most berzenkednek a kereskedők, már egy 1996-os rendeletben benne foglaltattak. A 2003-ban hozott szabályozás lényegét tekintve nem mond mást, tehát igazán lett volna idő mondjuk egy kézmosó felszerelésére, hogy egyszerű példát említsek – mondja Ócsai doktor. – Sajnos a felkészüléssel és a teendőkkel kapcsolatos tárgyalásokon azt tapasztaltam, hogy a kereskedők érdekvédelmi szervezeteinek képviselői nem azokat a vállalkozókat támogatták, akik eleget tettek a rendelkezéseknek. Inkább a kifogásokat keresték, hogy mit miért nem lehet megcsinálni. Volt, aki egyszerűen megkérdezte, miért kell folyóvíz az üzlethelyiségbe, vagy két külön hűtőgép?
Ma még – főleg az extraprofitot termelő, nonstop üzletekben – láthatóan az a gyakorlat, hogy „fregolikat” alkalmaznak. Olyan személyzetet, aki egy személyben pénztáros, árufeltöltő és kiszolgáló. A kézmosás, a fóliakesztyű – amelylyel a felvágotthoz, sajthoz nyúlnak – ezeken a helyeken ismeretlen fogalom volt eddig.
Kritikus a helyzet az úgynevezett garázsüzleteknél, amelyek engedélye szintén csak csomagolt áruk forgalmazására – ásványvizek, italok, konzervek – szól. E családi házak alagsorában meghúzódó, peremkerületi üzleteket amolyan kényszervállalkozásként jegyzik. Számos esetben sem a hely, sem a szakértelem nem elégséges a hosszabb távú tevékenységhez. Mivel többnyire itt is eltértek az eredeti funkciótól, a létük valóban kérdéses, hiszen nem rendelkeznek megfelelő hűtőgépekkel, és nincs mód például a rendelkezésekben előírt gazdasági bejárat kialakítására.
– Az EU-tagságot sokan amolyan automatikus záróvonalnak tekintik. De hát ki fogja az előírások betartását ellenőrizni? – kérdezem Ócsai doktort.
– A közelmúltban a kormányzati létszámleépítés miatt 554 munkatársunktól kellett megválnunk, a költségvetésünket tizenhat százalékkal csökkentették. Ennek elsősorban a vidéki ellenőrzések látják kárát, hiszen az utazás pénzbe kerül. Így nyilvánvalóan számosan kiesnek a látókörünkből. Az ellenőrzések gyakoriságára egyébként nincs előírás. Budapesten az üzletek 68 százalékába jutunk el, vidéken 35 százalék alatt van az ellenőrzések száma. Ma az országban 353 munkatárs, orvosok és közegészségügyi felügyelők feladata a forgalomban lévő élelmiszerek, a higiénés állapotok ellenőrzése. A bírság ötvenezer forinttól a „plafonig” terjedhet. Extrém esetek azért nem fordulnak elő, mert a megállapításokat és a bírságot zokszó nélkül fogadják a kereskedők. Az ember óhatatlanul arra gondol, mi lehet még, amiről nem tudunk…