Állatok

A lőkiképzés különös formáját alkalmazza az izraeli hadsereg – adta hírül tegnap a T-zones (leánykori nevén WestelPress) nevű mobiltelefonos hírügynökség. Eszerint arrafelé a katonák nem a lőtér céltábláin gyakorolnak. Csodákat. Kimennek a környék sivatagjaiba, és nemes egyszerűséggel minden arra járó vadat lelőnek, legyen az róka, farkas, teve, őz, dromedár vagy kopasz nyakú keselyű. Kell a mozgó célpont, a lőtér mereven álló céltáblái nem képesek igazán imitálni a tolókocsival mozgó öreget vagy a futó palesztin embert, a szétrebbenő, ide-oda cikázó kődobáló gyerekeket… Márpedig Saron katonáinak ezt kell megtanulniuk. A hír szerint a módszer egyébként egyes izraelieknek sem tetszik, nemrégiben az egyik ottani állatvédő egyesület feljelentette az egyik ilyen vadászkatonát, amiért az se szó, se beszéd kilőtt egy barátságosan legelésző kapitális szarvasbikát a Golan fennsíkon, pedig az kihalófélben lévő vadállat. Nemhiába csináltak óriási lármát az állatvédők, a vitézi tettet végrehajtó sztárvadászt leültették, így aznap este nem mehetett ki a haverokkal a lokálba… Az ember már-már megszokja az izraeli ármádia gátlástalanságát, levegő-föld rakétáit, buldózereit (dehogy szokja meg, csak mondom), de hogy szerencsétlen állatok életén gyakorolja az emberirtást, az már valahogy túlmegy mindenen. Azt ne mondjam, állati tempó.
Megállítani őket, kivenni kezükből az emberek, állatok életét kioltó karabélyt, géppisztolyt szinte lehetetlen. Hiába hoz bármilyen elmarasztaló döntést a Biztonsági Tanács, a háttérben mindig ott a Nagy Barát, az Egyesült Államok örökös vétója. Nekik tetszik. Talán a szombati szünnap, a sabbath enged egy kis szusszanást állatnak, palesztinnak…