Karómentes Szabad Föld

A szabad föld szókapcsolatról sokaknak elsősorban nem a nyomtatott sajtó, hanem a Szabad Európa disszidensekről szóló híradása juthat az eszébe: „X. Y. szabad földre érkezett, s tudatja családjával, hogy jól van”. Ebben a szövegösszefüggésben a szabad föld egy másik országot jelentett, amely szerencsésen különbözött a miénktől. A hatvanadik évfolyamát taposó hetilap címválasztása viszont legalábbis dupla fenekű: egyszerre állítja, hogy a paraszti létmód éltető záloga, a termőföld felszabadult; továbbá felszabadult e termőföldekből puzzle gyanánt összeállítható ország is. Másféle kor volt, másfajta világ. A földosztást később egy gőgös, ám félművelt diktatúra zárójelbe tette a lelkes lapalapítókkal egyetemben, de „a vidék családi hetilapja” maradt. Sokáig egy jelentős választói réteg szinte monopolisztikus sajtójaként, mára kissé megcsappant jelentőséggel. Viszont manapság is létezik Magyarországon egy viszonylag számottevő – hagyományosan vidéki – olvasótábor, amely kizárólag ebből az orgánumból óhajt tájékozódni. Vajon hozzájut-e ebből a forrásból a betevő információhoz?
Tegyünk egy próbát! Vegyük a június 18-i számot, és vizsgáljuk meg, hogy a földműves vagy állattenyésztő állampolgár, akinek esetleg se rádiója, se televíziója, miként értesülhetett az öt nappal korábbi európai parlamenti választások kimeneteléről. A címlapról nem, de ez még megbocsátható: elvégre mégiscsak fontosabb kérdés, hány forint a boldogság, továbbá hogy indul a kombájn, izgul a termelő. A 2. oldalról megtudhatjuk, hogy a kormány a helyén van, mert az ő támogatását kéri a jégverte Borsod. A 3. oldalon végre feltűnik Európa: egész oldalas hirdetésből tudhatjuk meg, hogy az említett földrész itt épül az Európa-terv jóvoltából, ami minden idők legnagyobb támogatási alapja. (Szerintem a Marshall-terv azért nagyobb volt.) A 4. oldalon lehull a lepel Gyuri bácsi cukorteájának hamisítóiról, s elszörnyülködhetünk a bokáig érő vízben fürdőző békéscsabai műkincseken is; de a választásoknak még mindig semmi nyomuk. Az 5. oldal házassági tematikus összeállítás, ami nagyon helyes: a választópolgár lehetőség szerint szaporodjon és sokasodjon is. A következő lappáron gáz, tej, csirke és búza, ami a célcsoportot nyilván elsőrendűen izgatja, Európa helyett viszont nyomul Ázsia, Afrika, Amerika. A 8. oldalon bátor tényfeltárással világgá kürtölik, hogy „nagy segítség a támogatási előleg”, azaz nemcsak úgy általában van a helyén a kormány, hanem a földművelésügyi kormányzat különösképpen. Majd cukorrépa, meggy, kolbász, dobozos dinnye, s nem utolsósorban a reveláció: a kanrépa is ciklámen. Választások még mindig sehol. A 10. oldalon aztán végre egy fényképes interjú Lévai Katalinnal, a cím pedig Öt-négy a nők javára (mármint a szocialista EP-tagok között). Ebből a józan paraszti ésszel rendelkező olvasónak már leeshet a tantusz: jé, a szocik mindössze kilenc mandátumot kaparintottak meg a huszonnégyből. De vajon miért épp a vesztesek listavezetőjével készül akkor beszélgetés? Az előfizető erős kétségek között vergődik, s még a titkos vágyainkat vagy a várható kánikulát elemző cikkecskék sem tudják elterelni a figyelmét, nem is szólva arról, hogy a hennával vigyázni kell. Ilyen zavaros lelkiállapotban ér a lap feléhez, a Krónika rovathoz, ahol váltakozó érdeklődéssel böngészi a hét bel- és külföldi, valamint gazdasági híreit, s már épp továbbállna, mikor szórakozottan rátéved a szeme egy cím nélküli képre, amelyen valakik épp voksolnak, s a képaláírásból mellékesen végre megtudhatja azt is, hogy amúgy a Fidesz meg a jobboldal nyerte az európai választást. Már hallom is az ellenvetést: ugyan már, miért ne tarthatna vissza egy ilyen alapinformációt akármeddig egy országos hetilap, ha egyszer a lapszerkezet így írja elő? Miért ne lehetne fontosabb egy tematikus családi hetilapnak a henna meg a dobozos dinnye, mint hogy miként szavaztak a (túlnyomó részben azért mégiscsak vidéki) polgárok? Persze, lehetne. Csakhogy a Szabad Föld korábban nagy hangon „a vidék uniós tájékoztatásának hetilapjaként” határozta meg magát – akkor pedig érthetetlen, hogy miért éppen a magyar képviselők összetétele hagyná a szerkesztőket hidegen, holott a magyar vidék, a magyar mezőgazdaság lobbiereje a következő fél évtizedben nem kis részben az ő ügyességükön és rátermettségükön is múlik. Ráadásul „a vidék családi hetilapja” 75 milliós állami hozzájárulásban is részesült az uniós propagandára – nyilván ezt törlesztették a 3. oldalon elterülő Európa-terves hirdetéssel is. Az viszont már korántsem európai tempó, hogy a hetilapot jelenleg birtokló társaság úgy pályázott erre a pénzre, hogy még nem is volt a birtokában a Szabad Föld: a pályázat határideje az újság kiadói jogának adásvétele előtt egy nappal lejárt. Az új lapvezetés akkor azt ígérte, hogy felszedik a szélsőjobboldalra letűzött karót, és nem tűzik le sehová. Az a tény tehát, hogy a voltaképpeni szocialista listavezető Lévai Katalin bizonyítványmagyarázó jellegű píárinterjúja jóval megelőzte a képaláírásban elintézett választási eredmény közlését, azt mutatja, hogy Lévai és faggatója a karóktól mentes senki földjén beszél meg közérdekű találkát, hogy a vidék hírre éhes családjai is megtudhassák: a leköszönő miniszter asszony minden francia filmet meg fog nézni Strasbourgban.
Ez az egész jelenség persze nem érne meg ennyi szót, ha nem pillanthatnánk meg benne az egész baloldali tulajdonlású sajtó mérhetetlen pitiánerségét. Nyertek, hát nyertek. Írjuk meg, fiúk, ha már egyszer így történt! – mondhatták. A kommentárt meg bízzuk másokra a munkamegosztás jegyében. Elvégre kiváló szakemberek állnak rendelkezésre ilyen célokra: itt van mindjárt Bolgár György, aki Ciccolina és Kovi mellett nemcsak a honi pornókultúra élő klasszikusa, de a makacs tények értelmezésében is utolérhetetlen. Vegyük a legfrissebb példát: Medgyessy Péter, az állítólag úri modorú vitézlő miniszterelnök magasba emeli mindkét kezét, s lefelé irányítva mindkét hüvelykujját, félreérthetetlen metakommunikációs jelet küld a választópolgárok egy részének. Bolgár hosszú és nyakatekert gondolatmenet végén jut el a szenzációszámba menő következtetésig: „Ebből következően Medgyessy lefelé mutató hüvelykujja nem a miniszterelnököt jellemzi, hanem azt a szégyentelenül cinikus és ellenzéki politikát és sajtót, amely törvényszerűen lökdöste őt eddig a valójában tehetetlen gesztusig.” Leíratott pedig ez a szélsőségesen kormánypárti Népszavában, amely Kovács László megpuccsolandó pártelnök szerint a baloldali értékvilág leghitelesebb közvetítője. Mint az árukapcsolás szerinti „cinikus és ellenzéki” sajtó munkása, szerényen javasolnám Bolgár Györgyöt a Szabad Föld főszerkesztői székébe! Akkor nem kellene rettegni a letagadhatatlan tények címes hírben való puszta közlésétől, meg attól, hogy a kormánypárti dialektikára kevéssé fogékony vidéki családok még félreértenék a sikeres ellenzéki ármányt. Jönne a drága főszerkesztő úr, s rövid úton bebizonyítaná, hogy még a borsodi jégverésnek is Orbán meg a jobboldali sajtó az oka.
Aki minderre egy „valójában tehetetlen gesztussal” reagálna, kérem, őrizze meg józan vidéki eszét. Inkább idézzük fel közösen a valódi sajtószabadság jegyében a hajdani rikkancsleleményt: „Szabad a Nép, Ludas a Matyi!” (Ezzel még Rákosi idején is lehetett növelni a példányszámot.) S módosítsuk talán akként a reklámot: „Szabad a Föld, Bolgár a kertész!” Ez esetben még a tradicionális mezőgazdasági orientációtól sem tértünk el jelentősen…