Kistehén visszatér

Provokáció? Döbbenten bámulom a Medgyessy Péter bajai programjára ingyen utazást biztosító cetlit, amire a Bács Volán ismeretlen munkatársa megkülönböztető jelzésként bocikat pecsételt. Vagy errefelé nem tudják, hogy két évvel ezelőtt a fél ország a kistehenes pólóban flangáló miniszterelnökön vihogott?
Egyébként is érdekes a helyzet, mert az invitáció szerint csak fel kell szállni a kijelölt helyközi járatra, bemondani a jelszót (Medgyessy Péter), és már robog is velünk a sárga Ikarus, egyenest a Magyar Szocialista Párt európai uniós választási kampányának közepébe. S mivel a Császártöltés– Baja viszonylatra érvényes 463 forintnyi menetdíjat a nagyobbik kormánypárt állja, az utazók az ötvenperces menetidőben végig úgy érezhetik, hogy talán mégsem fellegzett be a jóléti államnak. Pontosabban csak érezhetnék, ha lennének szocialista kampányutasok. De nincsenek. Pedig a császártöltési buszmegállóban még úgy tűnt, legalább ketten gyarapítjuk majd a miniszterelnök nyájas közönségét.
– Megnézem Medgyessyt, ha már itt jár – magyarázta a busz érkezése előtt tíz perccel az idős úr, majd amikor szakadni kezdett az eső, csak legyintett, hogy ennyit nem ér, és nemsokára úgyis jön a korábbi miniszterelnök.
– Csakhogy Orbán Viktorra nem lesz ám ingyenes utazás – vetettem közbe, de mindhiába, mert az idős férfi kinyitotta az ernyőjét, s a bizonytalan szavazók magabiztosságával távozott a színről.
Egymagamban döcögök tehát a Baja felé vezető úton, mivel sem Nemesnádudvaron, sem Sükösd központjában nem csatlakozik egyetlen MSZP-szimpatizáns sem a helyközi EU-járathoz, csupán Érsekcsanádon suttogja a sofőr fülébe a miniszterelnök nevét egy ifjú hölgy, de róla meg kiderül, hogy valamelyik helyi televízió munkatársa. Így az első élő szocialista, akivel a térségben találkozom, a bajai végállomáson tüsténkedő aktivista, aki a riporterhölgytől és tőlem is begyűjti a menetjegyet, ugyanis ezek alapján számol el egymással a Volán és az MSZP. S ezzel a jóléti rendszerváltás véget is ér, gyalogolhatok a Szentháromság térre, ahol jobb napokon rengeteg bográcsban fő a hallé, most viszont néhány száz nem jobboldali szavazó fortyog.
– Azért fogja elveszíteni az MSZP a választást, mert a Fidesz már megint gyűlölködő, ocsmány kampányt folytat – fejtegeti társainak egy ötven körüli honpolgár, s Lendvai Ildikó-san meglengeti MSZP-s lufiját. Érdeklődve hallgatnám az eldurvult kampány mindeddig eltitkolt részleteit, ám két aktivistától Tartjuk a szavunkat elnevezésű színes füzetet kapok, amit a címe miatt azon melegében át kell lapoznom.
Mondhatom, remek kis kiadvány, mert a szöveg ugyan teljességgel érdektelen, ám a következő fényképeket tartalmazza: Medgyessy Péter a népre néz, újságírókra somolyog, gyerekek határidőnaplójába ír, hídépítőket lát el hasznos tanácsokkal, műszerészeknek magyaráz, vidéki szavazókat vigasztal, fővárosi nyugdíjasokkal kedélyeskedik, magyar nyelv és irodalom órát tart, programozókat segít, búzatermést mustrál, kijön egy alagútból, és összesúg Kovács Lászlóval, ám a legérdekesebb, egyben legnyugtalanítóbb felvétel mégis az, amelyen egy CT-re várakozó beteg szemszögéből láthatjuk, amint a miniszterelnök három meglepett orvossal az agydaganatok gyógyításának legújabb eredményeiről konzultál.
S már itt is van Medgyessy Péter személyesen is, a színpad hátterében karba tett kézzel, szerényen meghúzódva a helyi nagy emberek között. A műsorvezető köszönti a megjelenteket, majd a Himnusz közös éneklésére kér mindenkit. Úgy tűnik azonban, hogy a színfalak mögött sem a hangosítást, sem a népet nem hallani, mert a miniszterelnök és meghívói rezzenéstelen arccal, méla csöndben álldogálnak végig – talán a kampánytanácsadók Mandur László nagy nyilvánosság előtt elkövetett karaoke- show-ja miatt tilthatták meg számukra az éneklést.
Aztán Széll Péter, Baja város polgármestere lép a mikrofonhoz, hogy felsorolja a Horn- és a Medgyessy-kormány érdemeit, beszédjét olyan ügyes fordulatokkal tarkítva, mint hogy valamelyik beruházásról ugyan még az Orbán-kabinet döntött, ám a döntést ez a kormány erősítette meg. Nagyon szép gondolat, aztán máris Márfai Péter, az MSZP megyei elnöke következik szólásra, ám annyira zavaros és unalmas, amint mond, hogy feltámad bennem a gyanú: közvetve a miniszterelnököt kívánja segíteni.
– Tisztelt bajaiak, kedves bácskai barátaim! Köszönöm, hogy eljöttek ebben a kellemesen enyhe, télies időben, ami mondjuk egy ilyen gyűlésre nem igazán alkalmas, de azért abban reménykedünk mindannyian, hogy a mezőgazdaságban egy jó évet fog hozni – mondja Medgyessy Péter némi zavart keltve a nézők soraiban, mivel rajta kívül valószínűleg mindenki értesült a hírről, hogy a rendkívüli időjárás miatt jelentős területeken fagyott el a termés. Az apró döccenés után viszont már megy minden a rendes kerékvágásban: az MSZP mindig is az unió híve volt, hozzálátott felszámolni a társadalmi egyenlőtlenségeket, szociális Európát szeretne, Magyarország haszonélvezője akar lenni az Európai Uniónak, az ország a modernizáció útjára lépett és a többi.
– Mélyen tisztelem a konzervatív embereket, de abszolút nem tisztelem a maradiságot – emeli hirtelen a beszéd ívét Medgyessy Péter, és a meglehetősen rövid eredménylista közzétételét követően az ellenzék szerepével kezd foglalatoskodni. – A maradiság meg a veszekedős stílus tartja vissza Magyarországot. De mit értünk maradi alatt? Hiszen ez egy jelző. Maradi az, aki nem segíti azt, hogy a magyar egészségügyben azok a változások végbe menjenek, amik biztosítják azt, hogy az emberek jobban, gyorsabban tudjanak gyógyulni, jobb ellátást kapjanak, és biztonságosabban tudjanak meggyógyulni – magyarázza a miniszterelnök, és még azt is megemlíti, hogy hosszú évek múltán a mezőgazdaságban is elindultak a fejlesztések. S mivel a közönség az ellenzék bírálatát láthatóan lelkesebben fogadja, a kormányfő újabb verbális csapást mér a jobboldalra.
– A Fidesz az elmúlt tíz évben sokszor váltotta a színét. Úgy indult el, mint egy radikális liberális párt, ami majdnem olyan, mint a szabad demokraták – jelenti ki, s ez a nap fénypontja, hiszen végre hivatalosan is kimondatott, hogy az SZDSZ radikális párt. (Persze a nemzeti középről nézve ki nem az?) A megjelentek mindenesetre örülnek a párhuzamnak, és hosszú tapssal jutalmazzák a szónokot. A pillanat a budapesti kampánynyitót idézi, ám míg a központi ünnepség hátterét szervezetten lobogó nemzetiszínű zászlók adták, addig itt csupán néhány, a hidegtől megfittyent lufi emelkedik a magasba. Aztán a miniszterelnök leszáll a nép közé, hogy autogramot és félszeg mosolyt osszon. Legtöbben a Tartjuk a szavunkat brosúra címoldalát íratják alá Medgyessy Péterrel, nem is sejtve, hogy a kiadvány így sem ér semmit.