Lőszergondok

Nagy ívű, emberbarát beszéd hangzott el a minap az amerikai szenátusban. Azt mondta valamelyik honatya, úgy lenne helyes, ha a hadsereg az Izraeltől vásárolt lőszereket (Izraeltől kellett vásárolnia lőszereket nemrég az USA-nak, merthogy ellődözték a sajátjukat), szóval az izraeli lőszereket kizárólag kiképzési célokra kéne használni. Megfordítva: kéretik amerikai puskagolyókkal vadászni muzulmánokra, irakiakra, afgánokra. Rendnek kell itt lennie.
A Reuters híre szerint bizonyos Curt Weldon republikánus szenátor úgy fogalmazott: „Azt hiszem, mindnyájan értjük, milyen érzékeny ez a téma, tudniillik mi lenne, ha izraeli lőszert használnánk az USA vezette terrorizmus elleni háborúban.” Régóta megfogalmazott nézetem szerint talán az lenne a leghelyesebb, ha a Texasból a Közel-Keletre átrágógumizott Johnny lövöldözés helyett odahaza a gyapotföldön babrálna, vagy megfékezné gyermekeinek iskolai vérengzését, akik hazai hagyomány okán le-le szokták lőni a helybeli tanári kart, illetőleg a fél osztályt. Az izraeli lőszerszállító brigád meg inkább a nemrég húzott falat bontogathatná a határon. Nem tudom, mikor ér véget ez a vadászati szezon, de szerintem ép elméjű embernek már régen elege van a „demokráciaszállítók” áldásos iparkodásából. Megkockáztatom, magának az amerikai és az izraeli népnek is. Nekünk – félig-meddig külső szemlélőknek – nagyon…
A tapasztalatokon okulva én úgy gondolom, előbb-utóbb megoldódik a krónikus lőszerválság, lesz puskagolyó, lesz „demokrácia”. De hogy a vége mi lesz, én sem tudom…