Lakótelepek – gondozottak és kevésbé gondozottak. Csak a zsebkendőnyi óváros emlékeztet rá, hogy Várpalota virágzó mezőváros volt, Krúdy Gyula számos novellájának ihletője. A szocialista iparosítás alaposan átformálta a települést. És mégis: Szindbád, a Kárpát-medence örök vándorának szelleme eleven maradt a bányászkolóniák között is. A Zichy-kastély parkjában fekete és nemzetiszín zászlók kísérik a látogatót Magyarország első Trianon Múzeumának bejáratáig. Szombat délután több százan gyűltek össze – köztük tudósok, politikusok, művészek –, hogy részt vegyenek a kiállítás megnyitóján. A könyvárus standja mellett egy fiatal házaspár gyermekkocsival, barátok gyűrűjében. – Hogy mit jelent nekünk Trianon? Mindenekfölött a nemzeti összefogás szükségességét. Azt mondják, hogy az unióban megvalósítható a nemzet egyesítése, és ez elméletileg így is van. De ez csak elmélet… Hogy aztán mi lesz belőle, az majd elválik a gyakorlatban. Egyébként nekünk is vannak erdélyi gyökereink, édesapám révén, de a határok elszakítottak minket – válaszolja kérdésemre a fiatal családfő, Lukács Péter.
A látogatók között nemzetiszín karszalagban és katonasapkában fiatal lányok cikáznak: tombolát kínálnak, aminek a bevétele a múzeumé lesz. Egyikük, Treuer Andrea úgy véli: az ő kortársai között sokan érzik át Trianon igazságtalanságát, de szerinte az is biztos, hogy a történteket nem nagyon lehet orvosolni. Ő például nemigen hisz az unióban sem. De azért bízni kell a jövőben, és az emlékezés nagyon fontos – mondja.
Egy idős várpalotai házaspár, Csanádi Imre és felesége, ha teheti, minden nemzeti megmozdulásra elmegy. Mint a férj mondja, „figyelemmel kísérik az ország dolgait”, és mert a mostani „nehéz időkben” még fontosabb az összefogás. Bár a házaspárnak nincsenek családi kapcsolatai az elszakított országrészeken, de azért mélyen átélik Trianon és az egész huszadik századi magyar történelem tragédiáját – ezért vannak itt.
A színpadon időközben megkezdődik az ünnepi műsor: Petneházy Attila és Jászai László előadásában felhangzanak a sokáig betiltott „irredenta” versek. Jászai László – mint mondja – büszke rá, hogy átvehette nagyapjától, apjától a stafétát, s azokkal a csodálatos költeményekkel léphet a közönség elé, amelyeket a diktatúra alatt megkíséreltek kitörölni a magyar irodalomból. Hát, nem sikerült – mondja jóleső iróniával a hangjában. A rendezvényen beszédet mondó politikusok, írók, tudósok gondolataiból kibontakozik a trianoni tragédia a maga máig ható következményeivel, elvarratlan szálaival. Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke a határon kívül rekedtek kettős állampolgárságáról kiírandó népszavazásról szól. Úgy véli: a referendumot ki fogják írni, a népszavazással valódi esély kínálkozik, hogy ne zuhanjon le a shengeni vasfüggöny magyar és magyar közé. Bízik benne, hogy az ország népe megérti a kérdés súlyát, és a többség kiáll az ügy mellett. Tirts Tamás, a Fidesz országgyűlési képviselője arra hívja fel a figyelmet, hogy a Trianonnal kapcsolatos régi reflexek még ma is elevenen hatnak: ezt bizonyítja Koltai Gábor Trianon-filmjének letiltása a televízió képernyőjéről.
Pedig az elhallgatás csak árt. A tárlat egyik fő célja is a trianoni trauma, és a körülötte kialakult lelki görcsök oldása, racionalizálása. A kiállítás koncepciójának kialakításában tudós szakértői csoport vesz részt. A grémium elnöke Ormos Mária történész. A most látható tárlatot muzeológusok, történészek állították össze – mondja Szabó Pál Csaba, a Trianon Múzeum Alapítvány elnöke. – Magyarország területének és lakosságának kétharmadát vesztette el Trianonban – folytatja az alapítvány elnöke. – A barbár békediktátum egy gazdaságilag, földrajzilag, kulturálisan szervesen összetartozó, ezer szállal összeszőtt egységet tépett darabjaira. A felmérhetetlen gazdasági veszteségből az ország talpra állt a két világháború között. A lelki sebek azonban nem gyógyulnak, mindmáig elevenen hatnak – még akkor is, ha már sokszor nem is tudjuk azonosítani bajaink okát. Odalett az alkotóerőt újrateremtő sokszínűség, a csonkítás a lélek legmélyebb rétegéig hatolt. Szembe kell néznünk vele: kultúránkat, nemzeti történelmünket csak Kárpát-medencei léptékben gondolkodva érthetjük meg, élhetjük át. A gyógyulás útja, hogy helyreállítjuk a lelkünkben a Kárpát-medencei tudatot. Akárhol is húzódnak az emberi határok, tudatosítanunk kell, hogy a Nagy-Magyarországon mindenhol otthon vagyunk – sommázza munkájuk célját Szabó Pál Csaba. Szavaiból kiderült: a Trianon Múzeum megalapítására még 2001-ben hozták létre a Trianon Múzeum Alapítványt. Akkoriban Rockenbauer Zoltán volt a kultuszminisztérium élén, ő a megnyitó egyik fővédnöke is. A múzeumalapítás folyamatát nem törte meg a kormányváltás sem. Az alapítvány erre a célra megkapta a honvédelmi tárca kezelésében lévő, csodálatos barokk kastélyt. A kiállítás megnyitása csak a kezdet, az alapítvány tele van tervekkel. A múzeum a közeljövőben a tudományos kutatás bázisává válhat, ahol minden érdekelt nemzet kutatóit egy asztalhoz lehet ültetni. Az alapítvány célja az is, hogy minél szélesebb körben terjessze az ismereteket. Ezért a Kárpátia Könyvkiadó gondozásában egy több mint húsz kötetből álló, átfogó, tudományos sorozatot adnak ki a Kárpát-medencéről. De gondoltak a fiatalokra is, elkészítették a népszerű Rizikó társasjáték Nagy-Magyarország változatát, amely karácsony körül a boltokban lesz.
– Reményeink szerint Várpalota a Trianon Múzeum és a hozzá kapcsolódó programok révén igazi nemzeti zarándokhely lesz, a nemzet, a Kárpát-medence szellemi újraegyesítésének szolgálatában – mondja az elnök, miközben megszólalnak a település harangjai.
Az ország szétszakítása után 84 évvel az első Trianon Múzeum megnyitotta kapuját.
Véres támadás egy templomban, a pápa is megszólalt
