A jól értesült Népszabadság azt írja, hogy a Fidesz kereszténydemokrata szimpatizánsai vállalják a plébánosok felkeresését, kérve őket, erősítsék a hívőkben a nemzet iránti elkötelezettséget…
Ciki, ugye? Egy kereszténydemokrata gyökerekkel is rendelkező párt arra kéri az egyházat, hogy gyarapítsák híveikben a haza iránti szeretetet. Azt, amire annak idején fabatkát sem fordított a dicsőséges népi demokrácia, a Szabad Nép és a Népszabadság gazdája. A gabonatáblában babráló kócos Vezér meg a kacsingató Jani bácsi, a huszadik század Haynauja. A cikk azon is kuncog, hogy a Fidesz szeretné, ha minél több magyarságtudatot erősítő dal szerepelne rádióban, demonstrációkon, előadásokon. Ez is ciki. Az ő Vörös Csepel című indulójuknak örökké zöld volt a szemafor, az viszont már mindennek a teteje, hogy a honvédról énekeljünk, aki ott áll – bár állhatna – a Hargitán… Vagy Trianonról, a haza megcsonkításáról…
Bizony erősíteni kellene a megkopott, kiirtott, eltaposott magyarságtudatot ebben a félrevezetett, megnyomorított nemzetben. Gyűléseken, előadásokon, fodrásznál, autószervizben, a gang korlátjánál. A templomokban is. Ott talán leginkább. Ahol a lélekkel foglalkoznak, ott végképp kikerülhetetlen, hogy erről essék szó, tudatosodjék bennünk a haza, a nemzet iránti viszony. Aki ebben kivetnivalót talál, kacag rajta, önmaga fejére húz csörgősipkát. Szerintem vállalhatóbb, ha egy párt a hazaszeretet szélesítésén, gyarapításán fáradozik, s ehhez – óh, Istenem! – az egyház segítségét is kéri, mintha a gyűlölet stratégiájával operálna, azt is külföldi szakértő irányításával.
Kacagjon csak a Népszabadság a Fidesz hazaszeretetén, sekély e kéj. Mi hidat építenénk, ők aláaknáznák. Nem fogjuk hagyni.
origo.hu
Ezt mondta Orbán Viktor Gyurcsány lemondásáról és válásáról
