Napi sajtószemle

A független orosz rádióállomásnak nyilatkozva Szergej Kirijenko orosz exminiszterelnök – aki Putyin elnök megbízottja a Volga menti régió élén – kijelentette, hogy becsületének megvédése érdekében bírósághoz fordul az őt rágalmazó Novaja Gazeta napilap ellen.
A lap közölte öt amerikai szenátor Colin Powellnek írott közös levelét, amelyben Kirijenkót azzal vádolják, hogy 1998-ban elsikkasztotta az Oroszországnak szánt ötmilliárd dolláros világbanki hitelt. Azt is írták róla, hogy jelenleg amerikai zöldkártyára vár. Kirijenko közölte, hogy a levelet aláíró amerikai szenátorok ellen is
eljárást kezdeményez.

The Washington Post

Miközben nem csitultak a viták arról, hogy az iraki háború a fekete aranyért folyt-e vagy sem, a világ két legerősebb hatalma között valódi harc folyik az olajért – írja a tekintélyes amerikai lap. Kína és Japán is küzd egymással a szibériai energiahordozóért: 2300 kilométeres vezeték épüljön-e a japán partok felé, vagy 1300 kilométeres cső a kínai Dakin irányába? Japán a csővezeték ötmilliárd dolláros költségének vállalásán túl hajlandó hétmilliárd dollárt fektetni a szibériai mezők feltárásába, valamint további kétmilliárdot ajánl az orosz kormány „speciális projektjeinek” finanszírozására. Amennyiben ez az ajánlat lesz a nyertes, Kína és Japán között elkerülhetetlen a kapcsolatok megromlása, elérheti a második világháború óta soha nem látott mértéket – konstatálja a lap elemzője. Kínában 2020-ra megduplázódhat az energiaigény. A kínaiak nem figyelnek Washington intelmeire, olyan országokban is építik energiabizniszüket, amelyekben Amerikának ellentétes érdekei vannak, mint például Iránban vagy Irakban. Szaúd-Arábiában Kína high-tech fegyvereket is kínál az olajért cserébe, például ballisztikus rakétákat.



Az ismert arab lap Jevgenyij Primakov volt orosz miniszterelnök írását közli Irak jövőjéről. Ismeretes, hogy Primakov
a KGB arab szakértőjeként kezdte pályafutását, és mind akadémikusként, mind az orosz felderítés élén, majd külügyminiszterként és kormányfőként is nagy tekintélyt vívott ki az arab világban. Primakov kifejti, hogy a hangzatos szavak Irak szuverenitásának
visszaállításáról nem feledtethetik: nem szuverén az az ország, amelynek területén 150 ezer idegen katona tartózkodik. Minden attól függ, mi lesz e hadsereg tényleges funkciója az országban – állítja a szerző. A hivatalba lépő kormány legitimitását az ország lakói az idegen csapatokhoz kötik, ezenkívül vannak az ENSZ által előirt határidők is: 2005. január 31-ig választásokat kell tartani az úgynevezett átmeneti nemzetgyűlésbe, majd 2005. december 31-ig – az új alkotmány elkészítésének határidejére – meg kell hogy történjen az idegen csapatok kivonása. Ezeket a terveket hasonlítja Primakov „laza homokra épülő piramishoz”.