Hivatalosan már itt a nyár, ha érezzük, ha nem a meleget, a naptárt tessék nézni, június van, irány a Balaton, az Adria. Nálunk Cinkotán már burukkolnak a gerlék, szárba szökött a meggy, a kutyám meg szerelembe esett a szomszéd komondorával, alig tudnak elválni egymástól.
Szaladnak a hónapok, már a május is oda van. Pedig az emberek legjobban ezt a hónapot szeretik. Az orgonavirágzás idejét. A szerelemét. Amikor kivirul a határ, kiserken a fű, meg hangot ad a fülemüle.
Én a június tizenharmadikát várom nagyon, nekem az lesz a nyár igazi kezdete. Amikor egy nemzet dönt majd arról, merre tovább és kivel.
Gyertek el mindnyájan, ott a helyetek! Valahol meg kell mutatni végre, hol a hitünk, hovatartozásunk. Az akaratunk.
Már itt van június, de milyen lesz a termés? Mit hoz az eső, a napsugár? Én bízom a kijózanult nemzet sóhajában, hogy odateszi a voksot, ahová tenni kell. És akkor tényleg ránk köszönt a nyár.
A Nyár.
Szaladnak a hónapok, az évek. A gondolatok. Hogy mit mulasztottunk el, miről maradtunk le. És mit vettek el tőlünk ismét ugyanazok, akiket az ország tönkretétele miatt egyszer már elzavartunk 1990-ben.
Mondom, a hivatalos nyár már megérkezett, már csak az igazinak kell eljönnie. Ami a szívet is megmelegíti. Hogy együtt dobbanjon a tiéd az enyémmel.
Június tizenharmadika. Ott legyetek! Hittel, igaz szívvel, fényes gondolattal, hogy lehet itt még más is, máshogyan.
Itt van június, kezdődik a nyár. Akár a miénk is lehetne.
origo.hu
Tanulás kamaszoknak: 5 zseniális trükk, amitől maguktól fognak leülni tanulni
