Golyóálló mellénybe bújt Paul Bremer, majd testőreitől követve, ideges arccal szállt be a Hercules szállítógépbe, és kissé talán túl gyorsan hagyta el Irakot. Annyira sietve, hogy akik megélték a vietnami háború utolsó napját, rögtön arra a fejvesztett, saigoni menekülésre gondoltak. S ha már a történelmi párhuzamoknál tartunk, akkor érdemesebb még egy kicsit visszaugranunk a történelemben, 1921-ig, amikor a brit birodalom visszaadta Irak függetlenségét.
A brit oroszlán 1921. augusztus 23-án még arról is gondolkodott, hogy Fejszál király koronázási ünnepségén még véletlenül sem az új himnuszt játssza a katonazenekar, hanem a „Birodalomét”. Ennek szimbolikus jelzése is volt: „önállóság ide vagy oda, az urak és a katonai erő továbbra is mi maradunk”. Az USA hasonlóképpen bejelentette, hogy 150 000 katonát fog Irakban állomásoztatni.
Igaz, az angolok „felszabadították” Irakot az oszmánok alól, de nekik több kellett; a szabad nemzeti önmegvalósítás és az őáltaluk elképzelt „arab demokrácia” egy erős emberrel az ország élén, amely az orientális politikai öntudat elengedhetetlen sajátja.
A húszas években olyan maszszív tüntetések voltak a brit báb Fejszál ellen, hogy azok már elérték a népfelkelés szintjét. A kiírt demokratikus választásokat a síita klérus rendre szabotálta. Az ajatollahok már 80 éve is tudták, az ő bevonásuk nélkül nem lesz béke Irakban.
A britek, akár csak az USA ma, a szunnitákat kezdték favorizálni, hogy stabilizálják a rendet. Ez anno polgárháborús helyzethez vezetett a két vallási tábor között. Negyven év alatt 58 kormány alakult meg, és lett puccsal megdöntve. A káosznak egy fiatal tiszt, Szaddám Huszein vetett véget.
Síita félelmek. Az iraki síiták befolyásának növekedésétől tart Irán, amelynek egyházi méltóságai úgy vélik: fenyegetheti tekintélyüket egy olyan demokratikus, világi berendezkedésű Irak létrejötte, amelyet a változásokat óhajtó mérsékelt irániak is követendő példának tekinthetnek. Számos vezető iráni egyházi méltóságot különösen az aggaszt, hogy az iszlám síita áramlatának vonzásközpontja az iráni Kom szent városból áttevődhet a szomszédos Irakban található Nedzsefbe, amely a síitáknak szintén szent városa. (MTI)
