Megilletődöttségről ugyan szó sincs, az amerikai elnök azonban manapság nagyon hasonlít arra a kisgyerekre, aki a játékának eredményeként széttört váza darabjai előtt esendően néz azokra, akik időben figyelmeztették, hogy ne piszkálja a cserepet, mert baj lesz belőle. Amerika Irak-politikáját most ugyanúgy meg kell reparálni, mint azt a bizonyos vázát, s George W. Bush hiába tekinget hű szövetségesére, Tony Blair most ugyanúgy a cserépdarabok ragasztgatásával van elfoglalva. Így aztán azok kénytelenek Washington segítségére sietni, akik megmondták, nem lesz ez így jó – az útból nagy garral eltanácsolt ENSZ, Franciaország, Oroszország, Németország és Kína.
Az azóta eltelt több mint egy év azonban mintha mindenkit kijózanított volna. A Fehér Ház neokonzervatív ideológusai csendesebbek, az elnökválasztás közeledtével eredményt produkálni kénytelen Bush úgy tesz, mintha mi sem történt volna, s fogcsikorgatva elővarázsol egy menetrendet a hatalom átadására. Nem túlságosan nagy ívűt, hiszen az a bizonyos iraki szuverenitás június 30-a után is erősen kérdőjeles, s a kivonulás pontos feltételeit is meglehetős homályban hagyja az új tervezet, de valamit, ami ha közvetetten is, de hibája beismerését jelenti egy világhatalom esetében. Arra mindenképpen elegendő, hogy az Amerika ámokfutása közben először megalázott, majd akaratlanul is erkölcsileg naggyá tett világszervezet szintén fogcsikorgatva, de a kibontakozás reményében egyfajta védőernyőt tartson a kétes értékű vállalkozás fölé. A döntésben illetékes hatalmak pedig Párizstól Berlinen át Moszkváig nem tehetnek mást, mint húzódozva bár, ugyanakkor némi elégtétellel segítenek kihúzni a csávából az öntelt szövetségest. Kénytelenek a realitások talaján maradva uralkodni indulataikon, hiszen Irak lassan olyan lőporos hordó, amely minden pillanatban felrobbanhat, s ez adott esetben éppúgy sújtaná Európát, mint Amerikát.
Ha nem is jó szívvel, de most már a nagyhatalmak mindegyike tett egy-egy lépést a kompromisszum felé. Vezetőik megkönnyebbülve mosolyognak egymás mellett, mindegyikük tudja azonban, hogy ami történt, az még nem a megroppant transzatlanti szövetség rekonstruálása, csupán a teljes szakadás megakadályozása. Az a bizonyos, sebtében megragasztott váza ugyanis nemcsak csorba, de félő az is, hogy ismét eltörik. Ráadásul a vásott kölyök még annyit sem mondott ezek után, hogy bocsánat.
origo.hu
Orbán Viktor kemény szavakkal illette a volt vezérkari főnököt
