A betegek élete is veszélybe kerülhet

Sztrájkbizottságot alakítottak a szegedi új klinika orvosai, miután úgy érezték: veszélybe került a betegellátás biztonsága. Tárgyalások kezdődtek a munkáltató Szegedi Tudományegyetem vezetői és a sztrájkbizottság képviselői között, de az egyetem vezetői jelezték: az általuk is jogosnak ítélt követeléseket az egyetem külső segítség nélkül nem tudja teljesíteni.

Egy hete alakítottak sztrájkbizottságot az újklinika orvosai azért, hogy elérjék az eszközellátás és a munkakörülmények javítását, továbbá a dolgozók bérének emelését. Sztrájkfelhívásuk többek között tartalmazza: az újklinikán – de vélhetően az egyetem többi részén is – a betegek ellátására nincsenek meg az alapvető feltételek. Az új klinikán az épület 1989-es megnyitása óta nem történt lényeges beruházás. Elavultak, korszerűtlenek a műtőasztalok, a műtőlámpák karbantartására, javítására nincs elegendő pénz, több mint 15 éves képerősítőket kell kezelni, hiányosak a kézi műszerek, a műtéti szettek. Az altatógépek elavultak, a monitorok javíthatatlanok, hiányoznak infúziós pumpák, betegmelegítő eszközök, defibrillátorok. A műtőben a személyzet számára nincs kialakítva kulturált pihenő, étkező, kevés a sugárvédő eszköz, nem áll rendelkezésre elegendő számú doziméter.
Az intenzív osztályon a monitorok nem felelnek meg az korszerű betegellátás követelményeinek. Az ott ápolt betegek között gyakran körbejár az egyetlen működő vérnyomásmérő, egyéb eszköz, szükségtelen fertőzéses kockázatnak téve ki a betegeket. A lélegeztető gépek nagy része még az 1980-as évekből való, alkalmatlan a súlyos betegek korszerű lélegeztetésére. Nincs vérmelegítő, infúziós, tápláló- és a fájdalomcsillapító pumpák is hiányoznak.
A felhívás igen komoly támogatásra talált az orvosok körében. Két nap után 80, keddre pedig már 170-nél több kollégájuk írta alá attól függetlenül, hogy melyik osztályon dolgozik. Pető Zoltán és Ágoston Zsuzsanna az újklinika intenzív osztályának tanársegédei, a sztrájkbizottság tagjai. Láthatóan megviselte őket az elmúlt napok feszültsége, ugyanakkor elszántnak mutatkoznak. Mint mondják: nem volt már más választásuk, a betegek és saját munkájuk biztonsága érdekében lépniük kellett, hiszen a biztonságos működés feltételei kerültek veszélybe. Az új klinikát műszerparkjával együtt tizenöt éve adták át, azóta megállt az idő. Az eszközhiány és a berendezések amortizálódása miatt elengedhetetlen lenne az anyagi fejlesztés. Előfordult például, hogy horgászboltban vásárolt damillal kellett bőrt zárni, mert nem volt sebészeti varrócérna – mondják. De ez csak a jéghegy csúcsa. A nagyobb gond, hogy az elavult, korszerűtlen eszközök miatt a betegek egészsége, élete is veszélybe kerülhet. Mivel nincs modern, elemmel működő, hordozható defibrillátor, a klinikai halál állapotában lévő beteget egy konnektor közelébe kell húzni, hogy esély legyen az újraélesztésére. Az immáron 16 éve használatos készülék pontos használata nem garantálható, s erről papírt is mutatnak az orvosok: a szervizcég 2001 februárjában már azt írta róla, hogy működtetése „nagy toleranciával teljesíthető”.
De beszélgetőpartnereim már sorolják is a további gondokat: az egyik máig használatos altatógépet 1978-ban gyártották, és nemcsak hogy teljesen elavult, de az altatógáz elvezetésének feltételei sincsenek megteremtve, fokozott kockázatnak téve ki a géppel egy légtérben dolgozókat. Ráadásul folyamatos sugárártalmat is jelentenek a szintén nem túl korszerű képerősítők (röntgenberendezések), miközben az összes műtőben dolgozókra négy nyakvédő jut, pedig a sugárártalom köztudomásúan a pajzsmirigyre jelenti az egyik legkomolyabb veszélyt. Az orvosok elsősorban azt kifogásolják tehát, hogy hiányoznak a megfelelő tárgyi feltételek, melyek nélkül a betegellátás biztonsága veszélybe került. Elsősorban nem a béremelést tűzték ki célul, hanem azt, hogy a betegek érdekében vonják be az egészségügybe a szükséges anyagi forrásokat. Ugyanakkor nyilvánvaló az is, hogy a tisztességes munkához, ahhoz, hogy megfelelő szakemberek megfelelő lelki és idegállapotban és főként kellő létszámban végezzék munkájukat a gyógyítástól a betegápolásig, az anyagi megbecsülés sem lehet utolsó szempont.
Két éve a kormány átlagosan 50 százalékkal emelte ez egészségügyi dolgozók bérét, nem kevesen azonban csak 30-38 százalékos emelést kaptak. 2002 óta viszont egy fillérrel sem emelkedett a fizetés. Igaz, lépten-nyomon kommunikálták a kormány és az érdekképviselet közötti megegyezést a hatszázalékos idei béremelésről, azonban ez csak lehetőségként jelent meg, így például a Szegedi Tudományegyetemhez tartozó egészségügyi intézményekben nem volt semmilyen béremelés. A szakszervezet és az egyetem között megállapodás született, és a munkavállalói oldal képviselői lemondtak a béremelésről, hogy az abból következő többletterhek miatti esetleges elbocsátásokat elkerüljék. Így viszont mára az 50 százalékos béremelésnek semmilyen hatása sincs: ugyanott tartanak a bérezésben, mint három éve… Sőt, bizonyos szempontból még rosszabb helyzetben vannak: június 1-jétől ugyanis – dacára a sugár-, gáz- és egyéb terhelésnek – megvonták az orvosoktól a kockázati pótlékot. Ott tartunk tehát, hogy például egy több nyelven beszélő, orvosi szakvizsgával rendelkező tanársegéd havi 144 000 forintos bruttó alapfizetésből próbálja eltartani családját úgy, hogy 24 órás ügyeleteket vállal hétköznap és hét végén egyaránt. Ráadásul, mint Pető doktor elmondta, a 24 órás ügyeleti időt sem fizetik ki számukra: azt csak 12 órának számítják. Így tehát ha hétfő reggeltől kedd reggelig dolgoznak, majd másnap értelemszerűen otthon pihennek, a pihenőnapon kimaradt 8 órát levonják a ledolgozott órák számából vagy máskor dolgoztatják le velük. Tehát a három napra jutó 24 órás munkáért csak töredékbért kapnak.
Mint Pető doktor és kolléganője megfogalmazta: az orvosok és a szakképzett ápolószemélyzet megfizetése is legalább annyira a betegek, mint az egészségügyi dolgozók érdeke. Csak így valósulhat meg a szakemberek megtartása a hazai egészségügy számára. Lapunk kérdésére, hogy az egészségügy várható privatizációja segíthet-e gondjaikon, Pető Zoltán visszafogottan csak anynyit válaszolt: nem valószínű, hogy az intenzív terápiás betegellátásban megjelenne a profitorientált tőke. Ennek az ágazatnak a működését véleménye szerint állami finanszírozással kell megoldani.
Az orvosok most több munkacsoportban tárgyalnak az egyetem képviselőivel a tárgyi, a személyi és bérrel kapcsolatos, illetve a munkakörülményeket érintő kérdésekben is szeretnének megegyezésre jutni. Szerdán reggel a sztrájkbizottság tagjai áttekintik munkáltatóikkal, az egyetem vezetőivel az addigi eredményeket. Ha a tárgyalások befagynának, az orvosoknak joguk lenne kétórás figyelmeztető sztrájkot tartani, hét nap elteltével – ha a megbeszélések eredménytelenek maradnak – a teljes munkabeszüntetés eszközéhez is nyúlhatnak. Ez utóbbira még nem került sor a hazai egészségügy történetében, de ilyen közel sem kerültek soha az orvosok ehhez a lehetőséghez. A helyzet fonákságát mutatja, hogy az egyetem vezetése elismeri az orvosok követeléseinek jogosságát, de közleményükben hangsúlyozzák: az egyetem önerőből nem képes változtatni a kialakult helyzeten.
A labda tehát a kormányzat térfelén pattog, és nem tudni, kapnak-e a kormányzat részéről a betegek, az orvosok és az egyetem vezetői érdemi segítséget. Rácz Jenő, az egészségügyi tárca helyettes államtitkára például kijelentette: a minisztérium az előírásoknak megfelelően eddig is biztosította a gyógyítóhelyek működési feltételeinek pénzügyi fedezetét. Szerinte olyan helyzet nem állhatott elő, mint amilyenről a sztrájkbizottság tagjai beszélnek, vagy ha igen, az az intézmény működési engedélyének visszavonásával is járhat. Ezért felkérte az ÁNTSZ-t, kezdjen vizsgálatot arról: valósak-e a sztrájkfelhívásban leírtak. A tisztiorvosi szolgálat munkatársai hétfőn meg is kezdték a vizsgálódást, de információink szerint egyelőre nem bukkantak olyan adatra, amely bizonyította volna a gyógyító munka veszélyeztetettségét. A klinika orvosai szerint viszont attól még, hogy darabszámra megvannak a minimálisan szükséges eszközök, nem biztos, hogy korszerűek, illetve hogy biztonságos működést garantálnak a XXI. századi Magyarország regionális egészségügyi centrumában.
Úgy tűnik, az egészségügyi tárca kivár, egyedi esetként próbálja beállítani a történteket, pedig a sztrájkbizottság tagjai szerint az egész hazai egészségügy hasonló problémákkal küzd. A jövő kérdése, hogy a kormányzat hajlandó lesz-e felülvizsgálni álláspontját, és többletforrásokat biztosítani az egészségügyi intézményeknek, vagy sor kerül arra, amire eddig hazánkban még sohasem: orvosok fognak sztrájkolni saját biztonságuk és a betegek érdekében.

Elmaradtak a keddi tárgyalások a szegedi újklinika tárgyi feltételeinek javításáról – nyilatkozta Pető Zoltán, a sztrájkbizottság tagja –, mivel a munkáltatói oldal nem jelent meg az egyeztető tárgyaláson. Mint ismeretes, a szegedi kórház dolgozói a múlt héten alakítottak sztrájkbizottságot, hogy elérjék a 15 éve épített kórház elöregedett műszerállományának cseréjét. Ha nem sikerül a megegyezés, akkor összeül a sztrájkbizottság.