Hat évtized verstermését tartalmazza a két vaskos könyv, a Csillaganyám, csillagapám, Tornai József munkája. A költő, aki a természet közelében, Dunaharasztiban telt gyerekkorától jutott el az egyetemes szellem jelentős antik és modern vívmányainak birtokbavételéig, egy esszéjében így határozta meg szemléletét: „modern vagyok és ősi.”
Modernnek lenni annyit tesz, ahogy a költő versei tanúsítják, mint tudni, hogy a szellem válságba jutott, elveszítette a maga hatékony erejébe vetett hitét, s miközben egyre távlatosabban, egyre mélyebbre ásva kénytelen a teremtés abszurditásaival szembesülni, ahelyett, hogy valamiféle bizonyosságra lelne, a körvonalak egyre jobban összemosódnak előtte, s a maga jelenléte a világban egyre felfoghatatlanabb, egyre talányosabb. Ősinek lenni pedig annyit jelent: nem veszíteni el a teljesség álmát, a kozmikus összefüggéseket, a „magna misztérium” valahai harmóniáját, a jelképesen „Pán halála előtti” derűbe visszakívánkozás vágyát, amikor az ember még nem szakadt ki a vele egyívású közösségből, amelyben minden egy, ahogy a keleti bölcsek tanítják.
Hogy e két tendencia hogyan fér össze? Komisz kérdés, amelyre a költő versei kívánnak megfelelni. Örök viaskodásban, a harmónia keresésében, egyszerre rezignáltan és nem múló nosztalgiával átitatva. Mindennapi küzdelemben, tudva, hogy – Weöressel szólva – „a valóságon túli reménytelen ostroma mindez”. Tudva, hogy a bölcselet, főként a modern bölcselet és a poézis gondolkodásmódja alapvetően különbözik egymástól. A szekularizált gondolat fennakad a tények és az adatok vigasztalan torlaszán, tévelyegve bolyong a determinizmus, a pillanat, a gravitáció labirintusában, míg a költő szárnyakat álmodhat magának, átütheti teremtő képzeletével az idősíkok rideg falait, miközben bizonyossággal tudja: az álom semmivel sem kevésbé teljes értékű valóság, mint az a szánalmas és érdektelen, otromba hírből és alantas indulatból, híg fantáziálásból és morbid akarnokságból emelt matériahalom, amelyet manapság valóságnak illik mondani.
Tornai József összes verse jól láttatja az életmű körvonalait, egy alkotói pálya ciklikus és lineáris vonulatait. A költő azt teszi, amit tennie kell: szólni kíván „a paradicsom nyelvén, amit már elfelejtettünk”.
(Tornai József: Csillaganyám, csillagapám. Összes versek, I–II. Gondolat Kiadó, Budapest, 2004. Ára: 3980 forint)
origo.hu
A baloldal mindig rárontott saját nemzetére, Magyar Péter sem különb náluk
