Büdzsé, politikai alapon

El sem akarom hinni: a jövő évi tervek kapcsán politikai költségvetést emleget Medgyessy Péter miniszterelnök. Ennek hátterében valószínűleg az áll, hogy ezek után nem a Pénzügyminisztérium szakértői, hanem egy, a Fidesz által ironikusan csak politikai bizottságra keresztelt testület tagjai döntenek majd a tételekről. Persze nem arról van szó, hogy ezek után az összes kiadási és bevételi rubrikát az MSZP és az SZDSZ fő politikusai fogják kitölteni, hanem sokkal inkább arról: 2005-ben már érezhető közelségben lesznek a következő országgyűlési választások, így a lehetséges szavazóknak is juttatni kell majd valamit. Ám a mozgástér felettébb szűkös, amikor a nyilvánosságot kapó elképzelések döntően a megszorításokról, a minisztériumok kereteinek zárolásáról, valamint a közszféra további leépítéséről szólnak. Sőt 2005-ben a mainál kisebb államot ígért a magyar gazdaság szereplőinek a pénzügyi tárca első számú vezetője.
Mellesleg nem teljesen új keletű felvetés a költségvetés politikával való hígítása: ha például fellapozzuk pénzügyminiszterünk tavaszi nyilatkozatait, akkor bizony előkerül ez a recept. Draskovics Tibor kora tavasszal mondotta volt: a korábbiaktól eltérően – mármint a László Csaba fémjelezte periódushoz képest – többször lesz egyeztetés a kormánypártok frakcióival a költségvetés témakörében. Ez egyébként a maga módján példátlan, hiszen a fő pénzügyérnek, illetve a szaktárca apparátusának leginkább az érintettekkel, így például a minisztériumokkal, a költségvetési intézményekkel és az önkormányzatokkal kellene egyeztetniük, nem pedig ilyen-olyan pártdelegáltakkal.
Azt azonban nem értjük: ha a jövő évi büdzsé politikai alapú lesz, akkor az ideit minek nevezzük, s minek tekintsük? Szakmainak? Ugyan-ugyan. Aki esetleg nem tudná: a költségvetés hiánya a nyárra már elérte az éves deficit csaknem 90 százalékát. Ezek szerint az év hátralévő részében – még további hat hónapról van szó (!) – a központi kiadások elvileg nem haladhatnák meg a bevételeket. Na de erre – ismerve a kormányzat eddigi gazdaságpolitikai teljesítményét – ne vegyünk mérget.
A másik – egyáltalán nem elhanyagolható – problémát az jelenti, hogy májustól a mindenkori magyar költségvetés alakulása nemcsak belügy, tudniillik hazánk tagja az Európai Uniónak. Ez pedig nemcsak az ezzel kapcsolatos hivatalos örömujjongást és szüntelen dáridózást jelenti, hanem azt is: a nyugati közösség előírásait nekünk is be kell tartanunk. Márpedig az EU által meghatározott, háromszázalékos deficitszintet előbb-utóbb rajtunk is számon kérik, ha pedig nem tartjuk be a kritériumot, Brüsszel bírságolni fog, de legalábbis komoly figyelmeztetésre számíthatunk. Szóval az idei, már az év elején felfelé módosított, amúgy nem biztos, hogy tartható, 4,6 százalékos hiánycéllal azért legalább ne büszkélkedjünk.
Visszatérve a 2005-ös költségvetésre, nagy hibát követ el a kormány, ha a kiadások visszafogását, illetve a bevételek gyarapítását a politikai érdekeknek s a háttérben jól működő kapcsolati tőkének rendeli alá. A feladat ugyanis adott: támogatni a beruházásokat, gyarapítani a hazai kis- és közepes vállalkozásokat és munkahelyeket teremteni, eközben pedig hatékony, a polgárok és nem a politika igényeit kielégítő közigazgatást működtetni. Ez viszont a nadrágszíj ismételt meghúzásával nem megy. Azon ugyanis már nincs mit rántani.