Dónáth Ambrus húsüzeme

Nyáron snassz és kellemetlen nyaralni. Mivel majdnem mindenki akkor megy, minden kellemetlenül zsúfolt. Nem is szólva a melegről és a divatos helyeken a kiszolgáltatott vendégek miatt kissé hányavetivé váló pincérekről. Csakhogy az iskolai szünettel nehéz mit kezdeni. Meg a kellően alá nem támasztott elméletek szerint a gyereknek állítólag jót tesz a nem otthon eltöltött vakáció. Gyerek ide, gyerek oda, ez volt az utolsó – hosszú idő után sorban a második – nyári nyaralás. Tavaly akkor fogadtuk meg, hogy soha többé, amikor a burgundiai Saonéban a halak maguktól felforrtak, miközben a hajó fedélzetére helyezett casserole-ban (serpenyőben) nyugodtan elkészíthető volt a boeuf bourgignont (pörkölt). Tűzhely se kellett.
Franciaország történelmének páratlan hőhullámában akkor a szokásos kvótán felül mintegy tizenötezren haltak meg.
Talán nem csoda, hogy hasonló felütéssel kezdődött az idén Sevilla. A kereszteződéseknél elhelyezett idő- és melegjelzők 43 és 47 fok közötti hőmérsékletet mutattak. Ekkor „döntött” úgy az Endesa, a spanyol villamosenergia-szolgáltató, hogy beszünteti a város áramellátását. „Csak” hétszázezer ember maradt villany nélkül. Ami nem csupán azt jelenti, hogy nem működnek a légkondicionálók, a fagylalt pedig patakká változik, hanem azt is, hogy víz sincs a szállodában, mert nincs, ami felnyomja az emeletre. Aki pedig épp üres tankkal érkezett, az menekülni sem tud, mert a benzinkutak villany hiányában szintén zárva tartanak. Hogy mi okozta Spanyolország történetének „természetesen” szintén az első, ekkora áramkiesését, az a másnapi lapokból sem tűnt ki egyértelműen. Egyrészt az Endesa szerint a váratlanul korán jött hőhullám miatt még a korábbinál is többen kapcsolták be légkondicionálójukat, másrészt a francia elektromos művek munkásai a Chirac-kormány privatizációs tervei elleni tiltakozásuk jegyében elvágták a Franciaországot Spanyolországgal összekötő, kiegyenlítő elektromos vezetékeket. Nyilván az EU-szabványnak mindenben megfelelő vágóeszközökkel.
De azért egy kis leleményességgel sikerült elmenekülni és irányt venni Jerez de la Fronterába, a sherry (Jerez spanyolul sherryt jelent) szülőhelyére. A kellemes városkában a bodegásoktól (sherrytermelők) megtudhattuk: a száraz vagy extra száraz sherry (fino) legjobb hőmérséklete 15 és 17 fok között van, míg a sherryk sherryje, az „amontillado” (gyakorlatilag: öreg „fino”) 18 és 24 fok között fogyasztandó. Jerezben, aki teheti, feltétlenül szálljon meg a nyugalom oázisának számító Hotel Villa Jerezben (foglalás: [email protected]), amelyet a Condé Nast Johansens Európa legjobb szállodái között ajánl legújabb kötetében, már csak azért is, mert ott nyoma sincs a Medgyessy-, Havas Henrik-féle újgazdag hangoskodóknak.
Jerezből a Gibraltár felé vezető úton ötcsillagosan ajánlott megállni az emberien kicsi Tarifában, ahol az Atlanti-óceán a Földközi-tengerrel találkozik. Ebédelni is érdemes ott, hogy felkészüljünk arra, ami a brit arcátlanság Dél-Európába kihelyezett fő hadállásán vár ránk. Mert míg a Budapestről a malagai repülőtérre érkező utas még útlevélellenőrt sem lát, nemhogy valaki merészelné elkérni ki tudja, miért kék színű passzusát, a spanyol–brit határon a legkomolyabb az ellenőrzés, holott ismereteink szerint mind az Egyesült Királyság, mind pedig Spanyolország az EU nem is oly újdonsült tagja. A „Sziklához” kígyózó kocsisor el is halad egy tábla mellett, amely megadja azt az uniós szervet, amelyhez az elégedetlenkedők fordulhatnak, ha nem tetszik nekik „a rendszer”.
A koronagyarmat Gibraltár dafkesége a parkolóban is folytatódik: eurót éppen úgy nem fogadnak el, mint forintot. Gibraltárban – mint Londonban vagy Plymouthban – a font az úr.
A Sziklára vezető meredek úton a világ egyetlen farkatlan majomfajtája. Etetésük illegális, és börtönbüntetéssel jár. Ahhoz képest a majmok a törvénytelenséget maguk követik el rükvercben: ők bontják fel a szemeteszsákokat.
Igazi öröm visszatérni bázisunkhoz, a Marbellától néhány kilométerre keletre fekvő apró Artolába, és lenyugodni. És vizsgálódni. EU-normák iránt.
A legközelebbi miniplazában, a „Sítio de Calahondában” a pékség ajtaja résnyire nyitva. A stelázsikon elhelyezett croissant-ok, a spanyoloknál is kedvelt francia eredetű péksütemények mellett mintegy öt centire a felmosóvödör, ronggyal. És míg nálunk cukrászdákat kényszerítenek újabb vécék nyitására, az ottani evőhelyek sorában hiába keresünk illemhelyet. Olyan toalettek viszont százával kínálják magukat, amelyek a konyhától nyílnak másfél méterre, netán belőlük a lépcsőházra lehet látni, és viszont.
De az EU-szabványoknak a leginkább talán a bikaviadal felel meg. Mint a tengerparttól nagyjából 10 kilométernyire a hegyekhez ragasztott, tiszta fehér házakból álló Mijas falucska arénájában, ahol a vasárnapi viadal váratlan fordulatot vett. A három matador közül a biztos nyugdíjazás előtt álló szenyornak a bika váratlan fordulattal felnyitotta a nadrágját és alsónadrágját, melyet követően, némi vér társaságában, előbukkant a nemi szerve. A feszültség hullámzó röhögésben oldódott fel, majd a bika obligát ledöfése következett. A penge vajként futott át a hátától a hasa aljáig, és a kétoldalt sugárban ömlő vér felfelé lökte a tőrt. Az esélytelen, egyre szomorúbb szemű állat térdre rogyott. Ezután a matador egyik segédje zsebéből elővette dikicsét, belemártotta a bika nyakszirtjébe, ott megkutyulta az anatómiailag ellen nem álló részeket, majd a kést a bikából kihúzva és annak szőrén megtörölve, visszatette zsebébe. Ezután a bikát két lóval kihúzták a városi húsfeldolgozó ott várakozó hűtőkocsijához. Feltételezhetően a brüsszeli bürokrácia nagyobb dicsőségére.
Néhány héttel Mijas előtt is láttam húsfeldolgozót. Az műtő- és steriltiszta volt. A professzor kinézetű Dónáth Ambrus és ugyancsak mérhetetlenül rokonszenves fiának nagykőrösi húsüzemét. Őket januártól tették tönkre, az EU-ra hivatkozva. Akkor 24 embert foglalkoztattak. Mára csak ötöt. Krómozott, gyönyörű főzőszekrénye ellen a hatóság kifogása például az volt, hogy abban túl sokat tud termelni. Üzemüket nem EU-konformnak nyilvánították. Így a tőlük 15 kilométerre lévő Fornettinek, addigi legnagyobb vevőjüknek már nem szállíthatnak. A külföldi multik több ezer kilométerről viszont igen. Ha úgy esik, Malagából talán EU-barát mijasi bikákat is kaphatnak.