Hunork, a tudatlan és aljas zsaroló

Közreadom azt a két levelet, amelyet „Hunork” feladótól hozott a posta lakásomra, a Villányi út 8.-ba. A leveleket egy ismeretlen személy írta, aki úgy gondolja – levelei tanúsága szerint –, hogy tizennégy tagú családom ellenére elég pénzem van ahhoz, hogy másfél milliót egy ismeretlennek ajándékozhatok, s ha nem, találkozunk és én sírni fogok.
A levelek kitűnően fogalmazó, művelt kéztől származnak. Él azzal a behozhatatlan előnnyel, hogy ő ismer engem, én nem ismerem őt. Él azzal az előrelátással, hogy tudja, a magamfajta öreg félti az unokáit, asszonyait.
Nem számol azonban azzal, hogy magamat nem féltem.
„Hunork” nem számol azzal, hogy a Tisza-tótól Csíkszeredán, Temesváron, Vargyason át nemhogy pénzt kérnék a munkámért, hanem pénzt viszek.
Nem gondolja „Hunork”, hogy munkámon keresztül keresett pénzemet nemcsak családom fenntartására és támogatására fordítom, hanem kisemmizett közösségeknek adom, s nem adhatom zseniális és névtelenségbe gyávult zsarolónak.
Nem tudhatom, hogy torz egyéni akcióról vagy valami egészen másról van szó.
Mi lehet az a más?
Csíkszeredában elhíresztelték, hogy noha a templom tervét ingyen készítettem, én csak megjátszom a Róbert bácsit, mert Orbán Viktortól harmincmilliót vágtam zsebre titokban. Ezt a híresztelést a titkosszolgálatoknál „aktív intézkedés”-nek hívják.
Nem tudhatom, ki és miért zsarol minősíthetetlen módon. A levél igazságtalan, tudatlan és aljas. Aljas azért, mert finomkodó gonoszsággal letegez. Tudatlan azért, mert nem jött rá, hogy munkával, szorgalommal és az emberek iránti fényes vonzalommal is lehet élni. Igazságtalan azért, mert téved.
Üzenem a nyilvánosság előtt „Hunork”-nak, hogy szívesen találkozom vele, és szívesen keresek számára olyan elfoglaltságot, amely a széttépett Kárpát-medence javát szolgálhatja, de a szolgálat és nem a zsarolás eszközeivel.
Makovecz Imre
Budapest