Évente húsz–huszonötezer ember hal meg Magyarországon úgy, hogy a tragédia elkerülhető lenne idejekorán történő szakorvosi beavatkozással. Legtöbben szív- és érrendszeri betegség, agyérgörcs, illetve daganatok vagy mérgezéses balesetek miatt járnak így. Azt az időszakaszt, amely a rosszulléttől addig tart, míg megfelelő ellátást kap a beteg, az orvosok időablaknak nevezik. Zsonda László főorvos a Nyíregyházi Megyei Kórház sürgősségi osztályán évtizedek óta foglalkozik ezzel a kérdéssel.
– Ha a szívrohamban rosszul lett beteg megfelelő indikációkat követően egy–másfél órán belül kielégítő kezelésben részesül, általában még van remény a teljes gyógyulására – állítja. – Ha viszont túl nagy az időablak, és az első öt–hat órán belül nem alkalmazzák a legkorszerűbb terápiát, véglegesen bekövetkezhet a szívizom elhalása. Agyérgörcs esetén szintén igen rövid idő alatt kell megfelelő diagnosztikai és terápiás központba juttatni a beteget, gyakran azonban hat–tíz óra is eltelik, mire megkezdődik a kezelés. Jellemző eset: egy stroke-roham miatt összeesett beteggel a mentő beszáguldott a legközelebbi kórházba, ahol nem volt komputertomográf. Továbbküldték egy másik intézménybe, ahol volt ugyan CT, de nem ügyelt megfelelő gyakorlattal rendelkező ideggyógyász vagy radiológus, meg kellett várni, míg bejön a készenlétes orvos, aki megnézte a felvételeket, végrehajtotta a kötelező vizsgálatokat, megvárta a laboratóriumi eredményeket. Aztán megkezdték volna a vérrögoldást, de kiderült, hogy már késő.
Az ilyen és hasonló esetek elkerülése érdekében Zsonda László kifejlesztett egy számítógépes rendszert, amely lehetővé teszi, hogy a mentő eleve a megfelelő kórházba induljon, s mire odaér, a korábbi leletek, zárójelentések, az időközben megkapott EKG és egyéb aktuális adatok alapján már túl legyenek a fogadó orvosok a konzultáción, és azonnal megkezdhessék a beavatkozást.
Zsonda doktor szerint az informatikai rendszer országos kiterjesztésével kicsiny falvakban is közelíteni lehetne a betegellátást a kórházi szakrendelés színvonalához, hiszen a rendszer lehetővé teszi, hogy találkozás nélkül, számítógépen konzultáljon a mentőorvos, illetve a beteg jelenlegi vagy korábbi kezelőorvosa a kórházi orvossal vagy az adott területen dolgozó szakorvosokkal.
A területi sürgősségi betegellátást elősegítő infoháló a www.monasystem.hu internetcímen érhető el. Az úgynevezett konzultációs felület, ahol szükség esetén a szakemberek kérdéseiket feltehetik, folyamatosan rendelkezésre áll. A szisztéma lényege, hogy a mentőautóba, a kórházi osztályokra, illetve az orvosi rendelőkbe telepített számítógépek kezelői az interneten keresztül bármikor kapcsolatba léphetnek egymással. A honlap jóvoltából azonnal felvehető a kapcsolat az összes fekvőbeteg-intézettel, a sürgősségi osztályokkal, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálattal (ÁNTSZ), a mentőállomásokkal és a szakrendelésekkel, ahol – elvileg – szakképzett munkatárs válaszol a segélykérők kérdéseire. Adódhat a kérdés, miért nem jó ez esetben a telefon? Az új rendszer előnye a telefonnal szemben legfőképpen az, hogy itt az üzenetekhez mellékletként röntgenfelvételeket, vérképeket, gyomor, szív és egyéb belső szervek tükrözéses felvételeit is át lehet küldeni. Életmentő lehet, ha már a mentőautóból el tudják küldeni azokat az információkat, amelyeket a szakintézményekben a beteg megérkezése előtt elemezhetnek. De ugyanígy nagy segítség, ha például a beavatkozásra váró betegről kezelőorvosa szolgáltathat ily módon fontos adatokat. A rendszer további előnye, hogy az egész konzultációs folyamat a számítógépen visszakereshető, ami szintén a beteg érdekeit szolgálja.
Az egyik konzultációból kitűnik: a mentős, miután mérgezési tünetekkel talált egy beteget, megkérdezte a toxikológiai központot, mekkora a szer halálos dózisa; jelentést küldött a tünetekről, és megkapta válaszul, milyen elsősegélyt kell nyújtania; perceken belül megtudhatta azt is, hová érdemes mennie a pácienssel. Egy másik esetben az ügyeletes orvoshoz madárpókcsípéssel hoztak egy gyereket, aki nagyon rosszul volt; az illető orvos még életében nem látott madárpókot, de a toxikológiai intézettől pillanatokon belül információkat szerzett arról, mi a méreganyag és a teendő.
Zsonda főorvos azt állítja: 1999-ben megbízást kapott az Egészségügyi Minisztériumtól a konzultációs rendszer létrehozására, s ígéretet arra, hogy a minisztérium átutal számára nyolcvanmillió forintot.
Tény, hogy az akkori kormányzat annyira fontosnak tartotta a rendszer kiépítését, hogy még a miniszterelnök is megemlékezett erről egy beszédében. Orbán Viktor 2000. évi országértékelő beszédében külön szólt a nyíregyházi orvos fejlesztéséről: „Szeretném önöknek csak a példa kedvéért elmondani azt, hogy Zsonda László úr, a nyíregyházi kórház főorvosa nemzetközi érdeklődést is kiváltó, díjakat eredményező szép sikert ért el, föltalált egy készüléket, amely lehetővé teszi, hogy a szakorvos anélkül láthassa el a beteget, hogy a helyszínre kellene mennie. Ez csak bizonyos betegségeknél lehetséges természetesen. Jó hír viszont, hogy az Egészségügyi Minisztérium a rendszert máris több mint száz kórházba, valamint Békés, Szabolcs és Nógrád megye összes mentőkocsijába telepítette. Engedjék meg, hogy a főorvos úrnak mindannyiunk nevében gratuláljak!”
Zsonda László levelet mutat, amelyben a miniszterelnök tudatja, mindent megtesz, hogy a rendszer kiépítéséhez szükséges anyagi támogatást biztosítsa.
A szabadalom az utóbbi években négy nemzetközi aranyérmet és számos egyéb díjat nyert.
Gógl Árpád már 1999-ben megbízta Zsonda Lászlót, hogy a kétszáz magyarországi kórház közül százban kialakítsa a rendszert az Egészségügyi Minisztérium költségére. Azonban csak nyolcmillió forintot kapott a főorvos, aki anyagiak híján nem tudja vállalni a szisztéma teljes kiépítését, az internethasználat díját és a színvonalas üzemeltetéshez szükséges oktatást. Ma mindössze ötven–száz kórházi osztály, több egyetemi klinika és országos intézet használja a rendszert. Az ügyelő orvosok és a rendszert kezelő személyzet ingyen, társadalmi munkában dolgoznak. Zsonda főorvos eladósodott, a házára jelzálogkölcsönt vett fel.
– Ezt nem lehet abbahagyni – mondja –, mert nem mindegy, hogy például az évi ötvenezer agyérbeteg közül hány hal meg, és hány marad örökre béna. A rendszer országos fenntartása havonta legfeljebb tízmillió forintba, tehát állampolgáronként egy forintba kerülne, és egészen biztos, hogy megtérülne, hiszen jóval magasabbra emelkedne a magyar egészségügy színvonala, s ez rengeteg megtakarítással járhat.
A minisztérium azóta következetesen elutasítja a főorvos jelentkezését. Dr. Kereszty Éva államtitkár egy televíziós riportban elismerte ugyan, hogy a nyolcvanmillió forintot a Belügyminisztérium a sürgősségi betegellátás fejlesztésére utalta át, ám azt állította, semmilyen pályázatot nem nyert Zsonda László, és nem létezik érvényes szerződés, amelynek alapján ez az összeg őt illetné.
– Dokumentumokkal tudjuk igazolni, hogy a Belügyminisztériumból pályázati úton elnyert nyolcvanmillió forintot céltámogatásként utalták át az Egészségügyi Minisztériumba, kifejezetten e rendszer fejlesztésére, az általam írt pályázat elnyerését követően. Rendelkezünk több olyan hivatalos papírral is, amelyen az Egészségügyi Minisztérium pontosítja az egymás után következő konzultációs központok sorrendjét és üzembe helyezésük várható időpontját – mondja a főorvos.
Nemrég napvilágra került hírek szerint az MSZP–SZDSZ kormány által irányított Egészségügyi Minisztérium 680 millió forintos beruházással és hatalmas apparátus megmozgatásával vadonatúj egészségügyi információs rendszer létrehozására készül. A főorvos nem érti, miért dobják félre a kész, igazoltan jól működő rendszert, és vezetnek be sokkal drágábban és nagy időveszteséggel újat. Azonban az illetékesektől semmilyen hivatalos választ nem kapott.
Hetekig próbáltuk válaszra bírni Kereszty Éva főosztályvezetőt, de sem ő, sem más minisztériumi illetékes nem volt hajlandó tájékoztatást adni az esettel kapcsolatban a Magyar Nemzetnek.
NB I
A magyarszabály miatt kellett magyarázkodnia Hornyák Zsoltnak
