Csak egy adón kísérhetjük figyelemmel magyar nyelven a Forma–1 futamainak közvetítését. Ez a megtiszteltetés mellett felelősséggel is jár. Az üzleti megfontolás nem érdekel, nem is értek hozzá.
Van ugye egy hatszoros világbajnok autóversenyző, akit nálam avatottabb emberek is úgy aposztrofáltak, hogy lehet szeretni és nem szeretni, de az autósportban maradandót, minden valószínűség szerint utánozhatatlant vitt véghez. Rendkívüli tehetség. Van egy óriási üzlet, amely ezt a cirkuszt körülveszi. És van sok-sok ember, akinek mindez szórakozást, kikapcsolódást jelent. Mindig voltak, lesznek olyan emberek, akik kitűnnek a sorból, mert a tehetségük, a körülmények, a szorgalmuk és kitartásuk ezt lehetővé teszi. Rajonghatunk is értük. Mi igen. Azt viszont kikérem magamnak a profizmusba, a munkába, a szakértelembe vetett hitem nevében, hogy a közvetítés vezető riportere is ugyanezt tegye, milliók füle hallatára.
Amikor a futamon láttuk, hogy Baumgartner Zsolt (nekem nem Zsolti) kiesett a versenyből, csak a képbevágás idejéig esett szó róla, mert a nézőt (s főleg Palik Lászlót) jobban érdekelte, hogy vajon megint Schumacher jön-e ki előbb, mint Alonso, a biztonság kedvéért kétszer is elmondva: és megint Schumacher, és megint Schumacher. Nyilván azok kedvéért, akik a televízió képernyője elől a spájzba mentek ennivalóért, és nem értek vissza, mire Schumacher megállt a kútnál tankolni. A verseny végén aztán megtudhattuk a magyar versenyzőtől kiesésének körülményeit, csak hát az élő közvetítéstől nem azt várja az ember, amit a tegnapi újságtól.
Dr. Doma Géza
Torony
tűz
Eloltották a hatalmas soroksári tüzet
