Vegyes vágott

Dani Goes To America
A fiam elment megnézni, milyen is Amerika mostanság. Meg tanulni a nyelvet. Nyelviskolában, meg remélem az utcán, utaztában, mindenhol. Főleg a Big Apple-ben, azaz New Yorkban és környékén. Az „alma” a feketejazz-zenész szlengben azt jelentette: szerződés. A Nagy Alma: szerződés New Yorkba. Az amerikai szép nyelv, olyan, mintha mi beszélnénk csángóul.
Ujjlenyomat, fénykép. Persze. Amerika olyan már nem lesz, mint 2001. szeptember 11. előtt. Barátságos, nyílt, befogadó. Még az egyetemi indexét is bekérték a követségen. Attól féltek, hogy ott marad. Nem marad ott. Az angol szóbeli vizsgáját őszre tette. A. megkérdezte, hogy mikor jön vissza. Megmondta. És hogy fogsz órákat fölvenni az egyetemen? (Két nap a különbség.) Dani értetlenül nézett rá. Interneten, mondta.
(Most kaptam meg az emiljét: Az utam sima volt, bár Frankfurtban levetették velem a cipőmet is, Bostonban könnyen beengedtek. Na.)
Frankie Goes To Hollywood
Ez a Frankie én vónék, nem az atomháború veszélyeire figyelmeztető zenekar. Egyszemélyes zenekar vagyok. A Magyalerdő (Hollywood) nevű kocsmában (pardon: sörbár) nagyeszű emberekkel találkozni. Dezső bácsi, a pincér azt mondta:
Tudod, az ész csodálatos szerszám. Ahogy fölébredsz, vág, mint a borotva. Amíg be nem érsz a munkahelyedre.
Cipó meg, aki nem restell kék munkászubbonyban, gatyában járni, így szólt:
Az az igazság, hogy bútorkereskedő akartam lenni. Jól is ment a bolt. Csak az volt a baj, hogy saját bútoraimat adtam el.
Szalmaláng
Azért is nagy az én szám, mert tíz napig szalma voltam. Ez a Gyula, ez tudhat valamit, ott lenn a déli végeken. A. és anyukája minden évben elmennek, és kipihenten jönnek vissza.
Én meg az első éjszakán elmentem egy baráttal az egyik udvarba, ám alig kértük ki a piát, azt mondtam neki:
Kapás van.
Hogy, mi?
Nem neked, mondtam, nekem.
Két perc múlva már hármasban ültünk egy padon. A nőnek teljesen olyan volt a szerkója, mint kajakfenomén Kovács Katalinnak. A szeme még szebb is volt. Kár, hogy nem azért mentünk, hogy én csajozzak be, hanem azért, hogy a barátom. A kiscsaj, akit az ál-Kovács Katalin szerzett, nem tetszett a cimborámnak. Éjjel egy felé el is ment. Én meg rájöttem, hogy Kovács Katalin aligha iszik mostanság dupla whiskyket, ha egyáltalán. A nő megmondta a nevét, én meg elmentem csocsózni. Egy csomó sört meg pénzt vesztettem: hiába védtem ki a szemüket, nem volt olyan csatárom, mint régen az FMK-ban a Cseh Tamás. Meg a meccsenkénti három-négy hátvédsorból lőtt gólom is hiányzott: jó, ha egy akadt. Különben egy angol páros alázott mindenkit a porba. Látszott, hogy évek óta együtt játszanak egy kocsmában. Különben nagyon sportszerűek voltak, már ha ez mond valamit két angolról. Háromig beszélgettem fiatal srácokkal és nőikkel, volt, hogy angolul. Aztán hazavirradtam, és reggel ötig hallgattam régi zenéket, a szomszédasszonyom legnagyobb örömére.
Szégyentábla
A Daily Iowan című mucsai újságot nézem, és arra gondolok, hogy ott már berúgni se tanácsos. Mint régen a Szájúzban a szégyentáblákon, az újság névvel és címmel hozza a rendőri jegyzékbe vett személyeket. Többnyire ittas vezetés, nyilvános részegség, molesztálás, kiskorú ivászat, droghasználatra valló szerszámok birtoklása, valamint „rendetlen ház” fenntartása miatt. Azért ilyen nem volt még a nyolcvanas évek végén, amikor az újkonzervatívok úgy elszaporodtak Amerikában, mint a szürke mókusok. Persze a fiam is az. Hogy is érthetné: akkoriban este tíz után némely kocsmában mindig ingyen mérték a sört, a szent iowai sörháborúban, ami a vendégekért folyt, nem ellenük.
Tizenhat igaz szó
„A brit kormány tudomására jutott, hogy Szaddám Huszein nemrég jelentős mennyiségű urániumszállítmányra tett szert Afrikából.”
Ezek voltak George W. Bushnak az unió helyzetéről szóló 2003-as beszédének kulcsszavai. William Safire, a New York Times kolumnistája védelmébe veszi az elnököt. Ez már önmagában sem akármi. A „Bush hazudott nekünk” kezdetű vádak ma nagyon divatoznak, de jelzésértékű, hogy demokrata párti kihívója, Kerry csak a „Bush félrevezetett bennünket” kifejezést használta. Így is, úgy is: az olajárak az egekbe szöktek, hogy a Hét Nővér, a legnagyobb olajvállalatok túladjanak az előre bespájzolt olajukon.
Japán kiadja Fischert?
Meglehet. Egy téveszmével (a japán függetlenség mítoszával) kevesebbünk lesz. Az egykori világbajnok sakkozót, aki évekig élt Budapesten, anélkül, hogy kiadták volna az Egyesült Államoknak, letartóztatták a tokiói reptéren. Bűne az volt, hogy megmérkőzött Szpasszkijjal az akkor már elszigetelt, háborúba ájult Jugoszláviában. Tizenkét éve volt, de úgy látszik, ha a sakkszövetség már meg is feledkezett róla, az amerikai ügyészség nem. Szép. Példa lészen statuálva. Ez a sakklépés borítékolható.
Írók egymás közt
Miközben hazánkban (aki még egyszer a „kis” jelzőt teszi elé, azt lelövöm) két részre szakadt az írótársadalom, miként az ország, az írószövetség, a legnagyobb, legfontosabb szervezet megújulni készül, Ámerikában sem piskóták egymással a kortársak, legalább is a The New York Review Of Books szerint. Dale Peckről, aki könyvet merészelt írni a mai amerikai regényről, miközben maga is regényíró volna, azt írja kortársa, Jim Crace:
Olyan rossz író, hogy elkezdtem gyanakodni, hátha tényleg tehetséges.

Amazon
Új háború indult az olvasókért a vad Nyugaton. A világ legnagyobb online könyvkerekedő cége, az Amazon meg az E-Bay is, elkezdtek nagyban használt könyveket árulni a neten, anélkül, hogy újabb jogdíjat fizetnének az íróknak. Van, hogy amit használtan 55 centért árul az Amazon, ugyanazt újonnan 9.56 dollárért adja. A világhálós használtkönyv-eladás olyan, mint a Napster volt a lemeziparnak. De hogy valaki önmaga konkurenciája legyen, ahhoz merészség kell. Bejött. Tizenöt százalékkal nőtt a vásárlók száma. És a jogdíj, kedves Amazon?
Te is?
Szóval U2? Valaki rájött, hogy nem a megjelenés után kell ellopni a kor Beatlesének dalait, hanem már előtte. Ahogy Edge (a Kalapos-Sapkás gitáros) írta a banda hivatalos honlapján: Két év munkáját emelte el valaki a dél-franciaországi stúdiónkból. Hihetetlennek tűnt elsőre, de ez történt velünk, míg egy fotózáson vettünk részt. A menedzser azt mondja: Szégyen volna, ha egy befejezetlen munka rossz kezekbe jutna.
Várják már, várják ők is az új ír csodákat. Egyszer valaki csak eladja.
R. E. M.
Az álombeli gyors szemmozgásról elnevezett banda az elnökválasztás előttre időzíti új lemezének megjelenését. Nem nagy öröm ez ifjabb Bokornak. Stipe kifejezetten politikai albumot ígér őszre.
Mint amerikai, úgy érzem, én vagyok a legdühösebb pacifista a világon, és nem hiszem, hogy ezzel egyedül lennék.
Nem vagy egyedül / nem vagy egyedül…
Fogas kérdés
Hosszú ideig jártam a fogászomhoz. Mindig ugyanazon a napon és órában, a szemközti oldalon, a járdán állt egy bugyiárus, a kocsi motorháztetejére tette ki áruját. Tőle vettek is néha. De a párjától, aki zoknikat és távcsövet árult, semmit. Minden héten arra gondoltam, vajon ugyanazt a távcsövet árulja-e?
A fogam elkészült. De most is fáj. De nem az ő távcsövére.
Fűzfa
A költőknek, mint például Szepesi Attilának messze jobb versemlékezetük van, mint a szintén bennük lakó prózaírónak.
Egyszer Szegedre utaztunkban rákérdezett szegény irodalomtanárunkra, aki a gimiben az önképzőkört vezette. „Az egyik szemem sír, a másik meg üveg”, mondta róla Boncz Géza. A Szabad Föld minden évben közölt a tanárunktól egy verset. Hogy milyenek voltak? Ímé egy opusz, amelyet Attila emlékezete őrzött meg:
Róza-napra
Szeptember 4. milyen szép nap,
ilyenkor mind ajándékot kap,
kis Róza és Rozália –
S az ablakban virít sok dália!

Szegedi hirdetés
HA ITT HIRDET, ÖNNEK PRESZTÍZSE LESZ!
– olvasható egy szegedi napilapban.
– No meg irigyei!
Ez van aláírva.
Férfiverés
Egyszer egy válófélben lévő barátom elhívott magához, mert a felesége és az anyósa verte. Rám meg rendőrt hívtak, a hosszú hajam miatt. Tán azt hitték, hogy csavargó vagyok. Mindesetre a fürdőszobába menet még sosem adtam oda rendőrnek a személyimet, aki, mikor meglátta a foglalkozás rovatot, tisztelgett.
Ez jut eszembe manapság, amikor mindenki a férfiak családon belüli erőszakos viselkedéséről beszél. Valószínűleg E. is, aki először feministráns (sic!) lett, aztán nemi identitás nélküli, majd amerikai egyetemista. Ilyen sorrendben.
Bivaly
Amikor még szeretett, a kínai horoszkópomhoz fűzött megjegyzéseket. Sajnos nem találtam meg a szerelmünkről szóló regény írásakor. Most kerülközött elő egy polcról.
A Bivaly (Bos [s] bubalis) általam kommentálva. E.
Nem, mégsem írom le ma. Talán máskor.

Még egyszer Amerikáról
Egy Hunter S. Thompson nevű amerikai írta Amerikáról:
Amerika kétmillió használtautó-kereskedő nemzete, amelynek minden pénze megvan hozzá, hogy fegyvereket vásároljon, és minden aggályoskodás nélkül használja is bárki ellen a világon, aki megpróbálja az életét kényelmetlenné tenni.
Nem én mondtam.