Azt vettem észre magamon, hogy amióta ez a nagy szocialista–szabad demokrata marakodás megy, nekem egyre szimpatikusabb a leköszönő kormányfő. Hasonlókat mond régi szomszédom, a céklafejű Béla is, azt mondja, még ha jobbat hoztak volna a helyére, rendben, ehelyett jött ez a kukkeros, szűk ember, egyenest a KISZ-kongresszusról.
Persze – sietek hozzátenni – csak viszonylagos ez a Medgyessy-szimpátia. Olyan, mint amikor az embernek a megszokott kétnapos helyett háromnapos kenyeret adnak a boltban. Ilyenkor visszasírja a kétnaposat, az egy kicsivel jobb volt. Nagyjából ilyen a helyzet a Medgyessy–Gyurcsány viszonylatban. Az ember már-már beletörődik, hogy a nyakába sózták a Kádár-bankárt, elkeseredetten számolgatni kezdi a napokat, hányat kell még aludni, mire elzavarják, erre előkerül valahonnét a ködből egy másik ember nagy mellénnyel, tömött bukszával, és fölcsimpaszkodik a trónra.
Hát persze, hogy szimpatikussá lesz Medgyessy. Logikus. Nyakamat rá, ha készülne közvélemény-kutatás, most nagyot ugrana fölfelé. Bizony, nagy bűne volt neki, hogy ki akarta rúgni a kormányból a Csillagot. Mintha kéne ahhoz brummogós Kuncze rábólintása, hogy a magyar miniszterelnök hogyan alakítja a saját kormányát, amelyért ő a felelős, és nem a Szadesz-vezér.
Medgyessy Péter nem akarja tovább az autópályás gazdasági minisztert – mennie kell. Mármint neki. Hogyan? A régi bevált trükkökkel írták az epilógust. Pitiáner, szalonképessé szelídített Rajk-per az egész, vigyorral futtatott, EU-habbal befújt, formatervezett gáncs.
Forog a gyomor.
origo.hu
Házasság első látásra – fogorvosi székben ülve lángolt fel a szerelem?
