A kézművesség vége vagy egyszerű ingatlanfölélés?

Újabb kulturális célra használt épület eladását tervezik: a baloldali vezetésű szegedi önkormányzat egy, a korábban a Dél-alföldi Népművészeti Egyesület (DANE) otthonául szolgáló százéves Tisza-parti épületet kínálja eladásra. A helyi ellenzék szerint indokolatlan a jó helyen lévő ingatlan áron aluli értékesítése, s az épületeladás mögött más szempontok húzódhatnak meg.
A masszív téglaépítésű házban tavaly novemberig működött a Dél-alföldi Népművészeti Egyesület, amely azonban feloszlott, miután nem tudta kifizetni 10 millió forintos tartozását. Korábban felmerült ugyan annak lehetősége, hogy a város alkotóházként működteti tovább az Árboc utcai százéves épületet, de végül – részben a magas felújítási költségekre hivatkozva – elvetették az ötletet, és a városvezetés az épület eladása mellett foglalt állást. Mint Pászti Ágnes, Szeged kulturális tanácsnoka lapunknak elmondta, az épület eladása mindenképp indokolt, hiszen a szintén Csongrád megyei kézműveseket tömörítő – az épület használatbavétele kapcsán szóba került – Napsugaras Egyesület vezetése is jelezte: túl nagy nekik az épület, azt nem tudnák fenntartani. Arra a fölvetésünkre, hogy nem kellene-e valahol – akár önkormányzati támogatással is – kialakítani egy kézműves alkotóházat Szegeden, hiszen ilyen jelenleg már nem létezik a városban, a tanácsnok úgy vélte: bármelyik működő művelődési ház befogadná a székhelyproblémákkal küzdő Napsugaras Egyesületet, ha erre az egyesület részéről igény mutatkozna. Pászti hozzátette: a jelenlegi önkormányzat négy művelődési ház teljes felújítását tervezi, de az Árboc utcai épületnek a bruttó 60-80 millió forintos rendbehozatalát a város már nem tudja vállalni, ezért döntöttek az eladás mellett. Ezzel szemben Kohári Nándor fideszes önkormányzati képviselő állítja: az Ingatlankezelő és Vagyongazdálkodó Rt. tavasszal csak 14 milliós felújítást tartott szükségesnek, s csak ezt terhelte volna meg a DANE által felhalmozott 1,5-2 millió forintos közüzemidíj-tartozás, tehát a tanácsnok által említett összeg alig egynegyedét kellene a városnak az épületre fordítania, s ezt követően más egyesület – például a már említett Napsugaras Egyesület – kezelésében továbbra is kulturális célokat szolgálhatna.
Az egyesület elnöke, Mező Tamásné ugyan valóban kijelentette, hogy nem tartanak igényt az épületre, de Kohári emlékeztet rá: kora tavasszal két önkormányzati intézmény mellett épp a Napsugaras Egyesület – igaz, a város anyagi segítségére is számítva – pályázott arra, hogy az épületben működhessen. Kohári ingatlanfölélésnek, az önkormányzati vagyon elherdálásának tartja a városvezetés eladási szándékát, mivel jelenleg alacsony az ingatlan piaci értéke.
Információink szerint az alacsony ingatlanár oka az 1979-ben a forgalomnak átadott, Tiszán átívelő Bertalan híd közelsége az Árboc utcai telekhez, mivel építészeti tervek szerint a hídhoz tervezett közlekedési felhajtó miatt a telek építési tilalom alatt áll. Ez viszont az építészeti szabályzat módosításával feloldható. Ha pedig egy vállalkozó több évre tervez, és most olcsón hozzájut a telekhez, a szabályok megváltoztatása esetén a frekventált helyen lévő telekre akár két nagy társasházat is felépíthet, többszörös haszonra szert téve. Az épület eladásáról, csakúgy, mint az építészeti szabályzat esetleges megváltoztatásáról a baloldali többségű Szegedi Közgyűlés jogosult dönteni.