Toronymagas esélyesként lépett pástra az előző két olimpián a magyar női párbajtőr-válogatott, ám végül még a dobogóra sem állt föl a csapat, mindkétszer negyedik lett. Most, Athénban nem a magyar együttes a favorit, ez talán segít majd a páston. Annál inkább is, mert korábban állítólag éppen a nagy esély okozott zavart a fejekben, az elveszített elődöntő után pedig a hőn áhított aranyérem elszalasztása lelkileg összetörte a csapatot, ezért veszítette el a bronzmérkőzést is. Pedig nyolc éve, Atlantában kifejezetten jó formában voltak a lányok, egyéniben mindhárom magyar a nyolc közé jutott, Szalay Gyöngyi bronzérmes lett, igaz, Nagy Tímea világranglista-vezetőként kudarcot vallott. Négy esztendővel később viszont kárpótolhatta magát, egyéni olimpiai bajnok lett, noha akkor Mincza Ildikótól lehetett sokat várni, lévén 2000-ben ő állt hatalmas fölénnyel az élen a világranglistán. Most Hormay Adrien látszik a legjobbnak, a világranglistán a harmadik.
– Az idén négy válogatott nyert csapatban Világkupát, s nincs közöttük a világ- és olimpiai bajnoki címvédő Oroszország, amely szintén győzhet – mondja Hormay Adrien. – Szerintem az egyre jobban belelendülő franciák, a kínaiak, a németek, az oroszok és mi leszünk harcban az aranyéremért. Mi úgy tudjuk, hogy a kanadaiakkal kezdünk a nyolc között, aztán várhatóan az oroszokkal vívhatunk az elődöntőben.
– Egyéniben is végiggondolta, kik jöhetnek?
– Nem számolgattam, mert ha kifejezetten ellenük készülnék, nagy meglepetések érhetnének.
– Az előző két olimpia tanulsága téma volt az edzőtáborban?
– Csupán Atlantában voltam ott, Sydney kimaradt nekem, ezért arról nem beszélhetek, hogy a legutóbbi olimpián mi történt, de egyébként sem merültünk bele mélyebben az elemzésbe.
– Ezek szerint ugyanolyan nyugodtan készülnek, mint egy világbajnokságra?
– Egy világbajnokság sokkal nehezebb, hiszen egyéniben és csapatban egyaránt jóval több az induló, mint az olimpián, ahol már három nyert asszóval be lehet jutni az elődöntőbe. Éppen a kis létszám jelenthet komoly gondot a négy közé jutóknak, mert a selejtező és az elődöntő között több óra tétlenül telik majd el, ami a legrosszabb. Nyugalomról amúgy nem beszélhetünk, mert az edzőtáborban az utóbbi két hétben szinte mindennap megjelent egy-egy televíziós stáb, rengeteg újságíró érdeklődik, a hatalmas felhajtásból is érezzük, gyorsan közeledik a verseny. Ezzel együtt kell tudni élni, s azzal is, hogy az olimpiai bajnoki címet sokkal inkább megbecsülik, mint a világbajnoki győzelmet, pedig ugyanannyi munka van mindkettő mögött.
– Sokat gondol a versenyre?
– Rengeteg intéznivalóm volt az utolsó napokban, ez egy kicsit elvonta a figyelmemet a játékokról, de azért már érzem magamon az ilyenkor természetes feszültséget.
– Már mindhárman bejelentették, hogy valószínűleg ez lesz az utolsó olimpiájuk. Az utolsó esély feldobja?
– Igyekszem úgy felfogni, mint a többi nagy versenyt, ám tudom, hogy nincs több dobás, nem lesz már javítási lehetőség. De szerintem nyugodtabban készültünk, mint a korábbi olimpiákra, akkor nagyobb volt a rivalizálás, mert legalább hatan küzdöttünk négy helyért. Most csak az volt a kérdés, hogy ki lesz a tartalék, ez egyszerűbb helyzet, ami jó hatással lehet ránk.
origo.hu
Ítéletet mondott a vidék – bemutatták a Voks 2025 vármegyei adatait
