Bottal verem le az egész termést. Inkább meghagyom a madaraknak. Nekik legalább nem kell fizetni, hogy a bogyókat összegyűjtsék – mutat a sötétpirosba hajló, néhol már feketéllő szemekre Gáli Károly. A gazdát csakugyan nem szüret közben leltük meg a letkési határban. A bokrok aljából sarlózta a gazt. Az ültetvényt próbálta karban tartani, a terméssel már nem törődött. Meglepetéssel és bizalmatlanul méregetett minket, mikor megálltunk a földje szélén. De mikor a ribizliről érdeklődtünk, erőt vett rajta a gyötrő keserűség.
– Tavaly száz és száznegyven között fizettek kilójáért. Most huszonötöt ígért a faluban a felvásárló, de negyvennél többet a közeli Bernecebarátiban lévő hűtőház sem ad. Ennyiből a legalapvetőbb munkák költsége sem jön ki. Hihetetlenül nagy a ráfizetés – sorolja csípőre tett kézzel a már sokszor felmondott számadást a Börzsöny szoknyájára telepített bokrai közt a termelő. – A ribizli első felét még leszedtük, mert nyolcvan forinttal indult a szezon. De mire elértünk a kereskedőkig, lezuhant az ár. Csak a szedés majdnem annyiba kerül, mint amennyit a bogyóért fizetnek. Ezért a szüretet hamar befejeztük. Ami a bokrokon maradt, le kell még verni, mert különben elszaporodnak a növényeken az atkák.
Letkés huszonöt hektárnyi ribizliséből négy és felet mondhat magáénak Gáli Károly. A kisebb szemű fajtát – ami elsősorban lének való – tíz esztendeje telepítette. Később azonban azt hallotta, hogy a jövő a nagyobb szemű, tálcás kiszerelésben frissen eladható, étkezési minőségé. Az ilyen gyümölcsöt termő fajtákból is ültetett hát két hektárt.
– Eddig megfizették a különbséget. Most ugyanazt a negyven forintot ajánlotta mindkettőért a hűtőház – kínálja a majdnem meggynagyságú bogyókat kóstolásra a gazda. Miközben a finom aromájú gyümölcsöt ízleljük, Gáli Károly arról beszél, mennyire kiszolgáltatottnak érzi magát, mert nem érti az árzuhanás okát. A történtekre közel és távol senki nem ad érthető magyarázatot. Állítólag a lengyelek keze van a dologban. De akkor meg miért van az, hogy az Ipoly túlpartján, Szlovákiában 22 korona, azaz 130-140 forint a kilónkénti felvásárlási ár? Amiről Pesten az okos emberek beszélnek, az itt, Letkésen most nem működik. Termeljenek a gazdák jobb minőséget. Minek, ha nem fizetnek érte többet? Alakítsanak TÉSZ-t, azaz termelő-értékesítő szervezetet. Megtörtént. Vezetője – Gáli Károly elmondása szerint – a tavasz végén be is jelentette, hogy kilónként nyolcvan forintra szerződtek egy piaci élvonalba tartozó gyümölcslégyártó céggel. Aztán a szezon elején a ládák egy részét valamiért nem a TÉSZ tagjai, hanem a háztájiban termelők kapták meg. Ők még részesülhettek a magasabb árból. Azoknak pedig, akik a hektáronkénti 18 ezer forintot befizették a TÉSZ-tagságért, csak a veszteség maradt.
Nemcsak Gáli Károly, de más termelők sem értik Letkésen a drámai áresés okát. A rejtély kibogozhatatlan számukra. Keresik a pénzüket, nem akarják elhinni, hogy egy év alatt így a feje tetejére állhat a piac. Szervezett értékesítést vártak az uniós belépéstől és biztonságos árakat. Ehelyett beköszöntött a káosz. A TÉSZ-alakítás nem kapcsolta ki a közvetítő felvásárlókat, a kiszolgáltatottság ugyanaz maradt. Egy kisebb faluban mindenki függhet valamiképp mindenkitől. Ezért akikkel még beszéltünk, nevük elhallgatását kérték, és nem vállalták fel a nyilvánosságot.
Lux Róbert, a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet titkára is óvatosan fogalmaz.
– Pontosan nem tudom, hogy mitől következett be az árzuhanás. Úgy hallottam, az a miskolci hűtőipari cég, amelyik eddig ribizlit is vásárolt, mostantól kizárólag hústermékekkel foglalkozik. Az is nyilvánvaló, hogy Magyarország e gyümölcs tekintetében jelentéktelen szerepet tölt be a nemzetközi piacon. Ezért nincs beleszólásunk abba, hogy a világban mi történik. Főleg most, amikor az egységes uniós piac részévé váltunk.
A szakember még hozzáteszi: a napokban Varsóba utazik egy konferenciára, és megpróbálja kinyomozni, csakugyan ott keresendő-e piaci összeomlás oka.
Cseh László szerint mindenképpen. A bogyós gyümölcsöt termelők szövetségének vezetője elmondja, hogy Lengyelországban 180-200 ezer tonna az éves ribizlitermés, nálunk meg 10-15 ezer tonna körül alakul. Ha északabbra egy kicsit kevesebb terem, felszökik a nemzetközi ár, és a hazai termelők is jól keresnek. Ha pedig több a lengyeleknél a hozam, leesik az ár, és az ellenkezőjére fordul a helyzet. Ilyen egyszerű az egész.
Más hírek szerint az uniós piacnyitás is okolható az idei mélyrepülésért. A lengyelek nagy mennyiségű mélyhűtött ribizlivel lepték meg a nyugati vásárlókat, amivel kihúzták a szőnyeget a hazai termelők alól. Mások úgy látják, még évekig eltarthat ez a helyzet, mert az uniós kereskedők próbára teszik tűrőképességünket. A földművelésügyi minisztérium nemrég 150 millió forintos támogatást hirdetett meg a meggy és a ribizli piacra kerülésének segítésére.
– Kiszámoltam – mondja Gáli Károly. – Kilónként legfeljebb egy forintot kaphatok ebből a keretből. Azon gondolkozom, hogy fel sem veszem a pénzt, mert annyira megalázó ez az egész. Nem támogatásra lenne szükségünk, hanem tisztességes piaci árakra.
A letkési termelő szerint most is elsősorban a kistermelők húzzák a rövidebbet. A faluban azt beszélik: a bogyós gyümölcs ágazatában tevékenykedő nagyobb integrátoroknak nem jön rosszul az árzuhanás, legalább néhány versenytársuktól megszabadulnak. Gáli Károly ültetvényei felett magasodik egy elegáns udvarház. A „belga” tulajdona, ahogy a Magyarországon letelepedett külhoni vállalkozót Letkésen emlegetik. Azt mondják róla, sok pénze van, hosszú távra tervez. Már ültetett ötven hektár ribizlit, feldolgozót is épít. A bajbajutottaknak ajánlatot tett: megveszi földjeiket.
– Engem is megkeresett – mondja Gáli Károly. – Én már bele is mennék az üzletbe, de az asszony rábeszélt: tartsunk még ki, hátha jövőre vagy azután jobb lesz a helyzet.
origo.hu
Magyar Pétert nagyon leszidhatták Weber úrék - fotó
